Üres széksorok várták a versenyzőket az olimpia műkorcsolyaversenyein.
A műkorcsolya a téli olimpiák egyik slágerszáma, sok sztárral, rengeteg rajongóval. Még úgy is szereti a közönség ez, hogy pontozásos jellege miatt hébe-hóba nem teljesen fedi a végeredmény azt, ki is tűnik a legjobbnak adott versenyen.
Az Egyesült Államokban számít főleg népszerűnek a nyugati országok közül ez a sportág, s hogy az ottani nézőknek kedvezzenek, a közvetítő NBC kérésére lehetetlen időpontban, délelőtt tízkor lépnek pályára a versenyzők. És a televízió előtt izgulók azt láthatták, Dél-Koreában szinte üres arénában versenyeztek az olimpikonok. No igen, ha Amerikában főműsoridőbe kerül a műkorcsolya, akkor Ázsiában ez reggelt jelent.
Lehet ezen fanyalogni, de azért felmerül a kérdés, mi a fontosabb: az, hogy pár ezer ember a helyszínen lelkesebben szurkoljon, vagy a tévé előtt ülő millióknak legyen kedvezőbb az időpont? Bárhogy is nézzük, azok is fontosak (nem csak pénzügyi szempontból, bár a tévét nyilván ez motiválja), akik nem lehetnek ott Dél-Koreában, viszont nagyon szeretik a műkorcsolyát.
Az én magánvéleményem az, hogy ha ott helyben igazán nagy és lelkes rajongótábor lenne, ők délelőtt is megnéznék, amint a legnagyobb sztárok jégre lépnek. Azért lehet nagyobb szívfájdalom nélkül pakolgatni a versenyeket, mert egyszerűen nincs annyi ember Pjongcsangban, aki jegyet váltott volna.
Ha mondjuk a kedvenc amerikaifoci-csapatom Pesten játszana meccset, az időeltolódás miatt reggel hatkor vagy este tízkor, biztosan kimennék rá, és még sokan mások is így tennének. De egy számomra érdektelen gyeplabda-meccsre akkor se mennék, ha ingyen lehetne megnézni egy világbajnoki döntőt.
Szóval én azt mondom, még szurkolói szemmel sem tragédia, ha úgy alakítják a menetrendet, hogy a világ más sarkaiban élő, igazán lelkes rajongók számára legyen kedvező. A sport sokkal globálisabb, mint valaha, és teljesen természetes, hogy egyrészt a többség, másrészt a nagyobb bevétel ígérete diktál. Hát nem erről álmodtunk, hogy mindent láthassunk, bárhol is zajlik? Ennek ez az ára.
Mi, magyarok például nem annak örülnénk, ha egy ázsiai vagy amerikai vizes vb-n a vízilabdát olyan időpontban játszanák, hogy mi is élőben nézhessük? Tudjuk jól, ők annyira nem érdeklődnek iránta, itt Európában viszont sokan kedvelik- hát nem kellene erre tekintettel lenni?
Olyan időpont sajnos nem létezik, ami a világ összes országában főműsoridőre esik. És igen, igazságtalan, hogy a legtöbb pénzt ígérő piac diktál. De ha nem így lenne, esetleg be kellene érni szerényebb színvonalú közvetítéssel, hiszen nem vonulna fel olyan stáb, mint most, amikor megéri üzletileg.
Ja, hogy a sportról magáról eközben senki nem beszél? Nos, az egy egészen más kérdés- és átmeneti állapot ez, hiszen amikor jönnek a döntők, a kutyák nem fogja érdekelni, volt-e néző a helyszínen és milyen hangosan szurkoltak. Akkor végre azok lesznek az igazi főszereplők, akikről valóban szólnia kell(ene) az olimpiának- és ez így van rendjén.
Utoljára kommentelt bejegyzések