Kerek számokról beszéltek a hétvégén az NFL sztárjai kapcsán, de ezek a dolgok majd csak a Hall of Fame szavazásokon számítanak valamit, a jelenben semmit nem mondanak az aktuális helyzetről.

Peyton Manning, a Denver Broncos irányítója megdobta ötszázadik touchdown passzát, és jó esélye van rá, hogy egy-két meccsen belül maga mögé utasítsa az 508-at passzoló Brett Favre-t. Ezzel pedig az övé lenne a valószínűleg elég sokáig megdönthetetlen rekord, mert hiába passzorientált manapság az amerikaifoci, azért hosszú, sérülésmentes karrier, tehetség, szerencse és jó elkapók is kellenek ahhoz, hogy valaki több száz passzt osszon ki.

Ám most még ennél is érdekesebb az, hogy hiába győzte le az eddig veretlen Arizona Cardinalst a Denver, sokan fanyalognak. A meccs közben hajlamosak elkényelmesedni Manningék, és többször van olyan érzése az embernek, ha nyomást tudnak gyakorolni az irányítóra, bizony továbbra is zavarba hozhatók. Pedig tavaly is éppen az volt az idény nagy tanulsága, hiába a rekordok, a könnyű meccseken termeltek yardok és touchdownok, ha egy kemény ellenfél begyalulja a földbe a támadóegységet.

Akkor a Seattle Seahawks ezzel az agresszív védekezéssel simán múlta felül a Super Bowlban Manningéket, és ahogy most kinéz a dolog, ugyanilyen keménységre továbbra sincs válasza a denverieknek. Persze lehet erre azt mondani, az 500. passzolt TD meg 41-20-as győzelem után mókás a Broncos hiányosságairól elmélkedni, de én egészen biztos vagyok benne, hogy a csapat háza táján legalább annyit foglalkoznak a hibákkal, mint a jó dolgokkal. A statisztikákat majd a visszavonulás után, a Hall of Fame beiktatás idején jó lesz felidézni, de most csak az érdekes igazán, sikerül-e újból a csúcsra érni Manningnek- vagyis inkább a Denver Broncosnak.

Emlegetik ugyanis, hogy a menedzser, John Elway mit meg nem tesz azért, hogy Manning második alkalommal is nyerhessen egy Super Bowlt, ám szerintem őt elsősorban a csapat, a klub érdekli, nem a már most is legendás játékos boldogsága. Kettejük végső célja azonos, ám nyilvánvaló módon Elway gond nélkül támogatna egy irányítócserét, ha azt látná a csapat elsőszámú érdekének. Ez a kérdés most fel sem merül, ezzel együtt is jó tudni, hogy így működik a sport kőkemény realitása.

A New England Patriots edzője, Bill Belichik az az ember, aki ezt a szemléletet mindig, minden körülmények között kihangsúlyozza, és kétségtelen, az eredmények őt igazolják. Belichik nem egy nyilatkozó-művész, unalmas, semmitmondó sajtótájékoztatóin szinte mindig ugyanazt szajkózza: csak a következő mérkőzésre koncentrálunk, ellenfelünk nagyon jó csapat, mindent azért teszünk hogy sikeres legyen a csapatunk...

Az utóbbi megállapítás pedig a kulcs. Lehetne okoskodni fel-alá, de egyik csapatnak sem az a legfontosabb, hogy konkrétan egy játékos szobrát fényesítgessék, az eredmények rovására. Éppen ezért amikor a Patriots az idény első meccsein hullámzó teljesítményt mutatott, és a múlt héten a Kansas City Chiefs-től tragikus játékkal nagy verést szenvedett el, máris beindult a kórus: Tom Brady ideje lejárt, kiöregedett, akár el is cserélheti a Patriots.

Mindez benne is lehetne a pakliban- legalábbis elméletileg. Ám Belichick számára a csapat az első, és ő nyilván pontosan érezte, hol kell hozzányúlni a dolgokhoz annak érdekében, hogy a Patriots a rangjához méltóan szerepeljen. A játékosállomány nem rossz, és az eddig veretlen, egy hét pihenő után érkező Cincinatti Bengals fölényes legyőzése után az eddig Brady-t temető hangok most újból elkezdik fényezni a háromszoros Super Bowl-győztes irányítót- legalábbis a következő meccsig.

Erre meg is lenne az ok, hiszen most ő is, társai is elkapták a fonalat, és az NFL történetében hatodikként Brady is átlépte az 50,000 passzolt yardot. Ám ez csak annak a jele, hogy karrierje összességében milyen sikeres, rájátszást nem adnak erre a statisztikára sem. Így aztán senki nem ünnepel napokig, nem dőlnek hátra a csapatnál: az edzők és a játékosok tudják, sikerült némileg kiküszöbölni a csorbát, de másnaptól már a Buffallo Bills ellen kell készülni. Mit sem érnek a vállveregetések, ha ott nem sikerül győzni...

És hiába unalmasak Belichick sajtótájékoztatói, mégis a valóságról adnak képet: a következő meccs a fontos, és az NFL-ben nincsenek könnyű ellenfelek. Minden arról szól, hogy a csapat győzni tudjon, és erről igen sokat tudhat a Patriots mestere, akinek bőven volt sikerekben része. Csak épp őt nem a múltbeli sikerek izgatják, hanem a jövőbeliek. Szintén az ő gyakran hangoztatott kifejezése az, hogy "it is what it is". Szóval nem valami titkos stratégiát kell keresni, a dolog az, aminek látszik: hétről hétre zajlik a kőkemény csata az NFL-ben, és mindenki végső célja a Super Bowl-győzelem. Ám csak egyetlen csapat nyerheti azt el, és minden bizonnyal annak van erre több esélye, aki ennek a célnak az érdekében cselekszik, csak erre koncentrál győzelmek és vereségek után is.