Ki hitte volna, hogy így feltörlik a padlót Peyton Manningékkel a Super Bowlban?...

Azt hiszem, egyre többen vagyunk, akik élőben követik az amerikaifoci eseményeit. És aki kicsit is szurkolónak mondja magát, az ott ült a televízió előtt, mert nagyon sokat ígérő Super Bowl várt ránk. Eljött végre a pillanat, amikor minden korábbi elemzés, okoskodás feleslegessé vált, mert a pályán kellett bizonyítani. A Denver Broncos és a Seattle Seahawks nézett egymással szembe, és parázs hangulatú, színvonalas meccsre számíthattunk mindannyian.

A meccs ehhez képest -nincs rá jobb szó- egy hihetetlen bénázással indult. Peyton Manning idegbajba kergette a snap előtti utasításaival, bemozdulásaival az ellenfeleket a rájátszásban, ehhez képest alig 12 másodperc pörgött le, amikor saját centere dobta hátra a labdát úgy, hogy ő még nem indította el a támadást. A Broncos futója alig tudta safety-re menteni a helyzetet, de így is 2-0 a Seahawks javára.

A Seattle jött egy mezőnygóllal, amire Manningék nem tudtak válaszolni, újabb mezőnygólig jutott a Seahawks, és 8-0 után már ideje lett volna, hogy beinduljon az addig semmit nem mutató denveri támadógépezet. Ehhez képest futójuk majdnem elvesztette a labdát, majd egyből utána Manning passza a Seahawks védőjének a kezében landolt. Az első negyedben gyakorlatilag tehát csak a Seahawks volt a pályán, míg a denverieknek 11(!) megtett yardra futotta.

A második negyed elején a Seahawks kedvező mezőnypozícióját gyorsan touchdown-ra váltotta- ki más szerezhette volna, mint az óriási formába lendülő Marshawn Lynch! A Seattle több ponttal (15) állt ekkor, mint ahány yardot(!) szerzett a Manning által irányított rekorddöntögető támadóegység. Még arra is 20 percet kellett várni, hogy a Denver első first downját elérje. Szépen lassan kezdtek belejönni a támadásba, közeledtek a vörös zónához, amikor a Seahawks védelme ismét közbelépett: odaértek Manninghez, akinek dobása rosszul sikerült, és Smith visszahordta a labdát. A 22-0-ás eredmény döbbenetes, óriási meglepetés volt, és kezdett a meccs végletesen egyoldalúvá válni. 

A félidő vége előtt mezőnygól távolságba jutott a Denver, ám inkább bevállalták a negyedik kísérletet. Manning passza sikertelen volt, nem sikerült pontokat szerezni a denverieknek, ami nem sok jót ígért a második félidőben a számukra.

A harmadik negyed pedig úgy folytatódott, ahogy az előző abbamaradt: Matt Prater kezdőrúgása némileg rövidre sikeredett, Percy Harvin pedig visszahordta az endzone-ba a labdát. 29-0, végképp kezdett elmenni a hajó... Érdekes, hogy Harvin kapcsán emlegették, hogy egész idényben alig játszott sérülés miatt, és most pedig ő fog lehetőséget kapni- az elkapó csattanós választ adott a pályán, több nagy játék mellett ez a visszahordott TD elég nyomós érv volt a csatasorba állítása mellett.

A Denver egyszerűen nem tudott megújulni, erőtlen, ötlettelen passzjátékuk azt jelezte, ez a meccs nem válik klasszikussá, nem az utolsó pillanatokban eldőlő, óriási izgalmakat hozó párbajról van szó. A Seattle támadói leginkább csak őrizték a labdát, nem kellett erőlködniük, hiszen a védelem tette a dolgát, sőt, még pontokat is szereztek. És aztán újabb labdát is szerzett a Seattle fantasztikus védőegysége, ezekben a pillanatokban már inkább unalomba fulladt a döntő, mert csak egy csapat volt a pályán. A harmadik negyed végére teljesen csődöt mondott a denveri védelem is, és ezt kihasználta Russell Wilson is, aki touchdown passzt osztott ki. 36-0... Úgy nézett ki, a meccs utolsó negyedében a csereembereket is beküldheti a pályára akármelyik fél, itt már nem lesz feltámadás.

Peyton Manning végül a harmadik negyed utolsó másodperceiben kiosztott egy touchdown-passzt, így a Denver elkerülte azt a szégyent, hogy "kinullázzák". De a negyedik negyed előtt még mindig 28 pont volt a hátrányuk...

Lassan csordogáltak az események, a Seattle pörgette az órát, és ellenfelük hiába sietett volna, esélye nem volt a fordításnak. A közvetítés is laposabbá vált, hiszen nem nagyon volt miről beszélni a meccsen történtek kapcsán, szóba került inkább minden más téma. Amikor Wilson második TD-átadásával ismét gigantikusra nőtt az előny, én éppen pakolgattam, mert egyszerűen nem kötöttek le annyira a történések. A legizgalmasabb kérdés talán az volt, hogy ki lesz a meccs legjobbja, az MVP, de őszintén szólva ez azért engem mindig kevésbé érdekel. Manning egy nappal korábban az egész idény legértékésebb játékosa lett, de mire ment vele a Super Bowlban?...

Furcsa volt látni azt, ahogy a Seattle sztárvédőjét, Richard Shermant levitték egy sérülés után, és mégis tudta mindenki, ennek már nincs semmi jelentősége, Manningéken nem segít, hogy gyengült az ellenfél secondary-je. A meccs során Peyton Manning két újabb rekordot döntött meg, amit szépen feljegyeznek a statisztikusok, ám egy negyedik kísérletnél passza rövidre sikerült, tehát a kulcsszituációkban ismét csak hibázott. A számok nem szereznek pontokat...

Mit is lehetne mondani zárásként, ha már a pályán történő események nem hoznak igazán lázba? Előzetesen azt várta szinte mindenki, hogy valamennyi pontot, 20-25-öt fel fog tenni a Broncos a táblára, és a kérdés az volt, hogy enged-e többet Seattle védelem, és a támadóik tudnak-e legalább ugyanennyit. Amikor e sorokat írom, 43-8 a meccs állása, tehát gyakorlatilag nem sok minden alakult úgy, ahogy vártuk.

Mi döntött? A Broncos futását gyakorlatilag megölte a Seahawks védelem, míg a passzjátékot a secondary döntötte romba. Amikor pedig nagy lett a denveriek hátránya, már amúgy sem lehetett futni. Rettentően sokat számított, hogy Peyton Manninget a korábbi meccsekhez sokkal többször érték el a védők, több labdaeladásba kényszerítették így bele, sőt, még pontokra is tudták azokat váltani. A Seattle támadói pedig jól használták ki a védelem által kiharcolt lehetőségeket, és folyamatosan szerezték a pontokat.

Nekem is van időm ilyesmiket írogatni, hiszen hiába van még hátra két perc, a Seattle már a csereirányítót küldte be a pályára, a nézőtér egy része pedig már kiürült, a denveriek szép csendben hazamentek. Pete Carroll, a Seahawks edzője pedig megkapta a jeges fürdőt, pedig még volt hátra a meccsből. 

Végül 43-8 lett a vége, pokolian nagy verést kapott a Denver, a Seattle Seahawks lett a 2013-as NFL szezon bajnoka. Az egész héten szajkózott marhaságokat Peyton Manning "jelentőségéről", "hagyatékáról" mind idézőjelbe lehet tenni. Mert a meccset az ellenfél uralta, és teljesen jogosan nyerte meg, és ilyenkor a sok szép statisztika mind mehet a kukába.

A SUPER BOWL XLVIII GYŐZTESE A SEATTLE SEAHAWKS!