Sportfoglalkozás

A Debrecen előnye a hétvégi forduló után 8 pont előnnyel vezet a Győr, 11 ponttal a Videoton és a Haladás előtt. Már csak hét forduló van hátra, a debreceniek szinte minden riválissal játszottak már, mostantól gyengébbnek számító csapatokkal találkoznak a bajnokságban.

A magyar viszonyokat ismerve nagy-nagy csodának kéne történnie ahhoz, hogy valamelyik üldöző utolérje őket. Erre a fehérváriaknak és a szombathelyieknek inkább csak matematikai esélye van, a Debrecennek elég a hazai meccseit hozni, hogy előttük végezzen. A Győr papíron még előzhet, de... A tegnapi összecsapás jelezte, hogy a győriek nem rosszak, de egyelőre még hullámzó a teljesítményük.

A DVSC erénye az állandóság, az, hogy megbízhatóan jól teljesítenek. Néha szerencséjük is van, de ez minden csapatról elmondható... Ők legalább élnek az ilyen kínálkozó esélyekkel. A bajnoki címet még nem lehet nekik odaadni, de ezt már inkább csak ők bukhatják el. Ha az egész idényben rájuk jellemző megbízható játékkal hozzák a kötelező meccseket, akkor ismét aranyérmet nyerhetnek- egy évtized alatt már a hetediket!

Ráadásul elődöntősök a Ligakupában és a Magyar Kupában is, ahol szintén nem esélytelenek. Hogy mi a Debrecen titka? Semmi különös nem vehető észre, a játékosállomány jól van összerakva, nem cserélgetik egy-két vereség után kapkodva az edzőt, kevés a handbandázás meg a nagy duma a kötelező elvárásként emlegetett bajnoki címekről.

Most sem beszélnek róla, hanem hétről hétre a következő ellenfélre készülnek. Ennyi pont elég, a végelszámolásnál úgyis kiderül, mire volt az egész évben mutatott teljesítmény.

Hazai pályán kapott ki a magyar válogatott szerda este.

Első kellemetlenség maga a vereség ténye, a második az, hogy itthon szenvedett a nem túl sokat mutató csapat, a harmadik az, hogy ez volt Pintér Attila szövetségi kapitány. Folytassuk? Az ellenfél az a finn válogatott volt, amit az ősszel induló EB-selejtező sorozaton mindenképpen meg kellene előzni...

Egy meccsből nem kell nagy következtéseket levonni, én azzal tökéletesen tisztában vagyok. De ami ciki, az attól még ciki. Igenis van egyfajta elvárás a felkészülési meccsekkel szemben ha nem egy Liechtenstein-Andorra szintű válogatott köt le barátságos meccset. Kimegy több, mint tízezer néző, akik nyilván várnak valamit. Hajtást. Lelkesedést. Eredményt.

Most ez nem igazán jött össze- van ilyen. Pintér Attila a szokása szerint biztató dolgokat látott, próbál optimista lenni, és arra hivatkozik, hogy a finnek "két és fél évvel előttünk járnak". A kérdés az, mihez képest? A válogatott elég sok tagja alapembere volt az Egervári-csapatnak is, például Bogdán, Vanczák, Juhász, Varga, Koman vagy Dzsudzsák az előző kapitánynál is szerepet kapott.

Ebből az nyilván következik, bárki bárhogy fogadkozik, nincs akkora merítés a magyar futballban, hogy egy teljesen más összetételű, mégis ütőképes csapatot tudna előhozni egy új kapitány a cilinderből. Másrészt Pintér nyilatkozata azt mutathatja, hogy ő szinte ugyanazoknak az embereknek akar valami újat tanítani. Sok sikert hozzá- de az első meccs azt jelzi, lesz még dolga bőven.

Most még nincs miért temetni a csapatot, lehet ebből a válogatottból bármi meg akármi is. Azt viszont le kell szögezni, kemény munka vár a kapitányra és a játékosokra is, ha előbbre akarunk lépni, mert varázsütésre nem lett világverő csapat a magyar válogatottból. Persze aligha akadt olyan ember, aki ezt várta... 1986 óta eltelt majdnem három évtized, ez minden drukkerből kőkemény realistát csinál, bármennyire szeretne hinni a mieink sikerében.

Reméljük, a jövő inkább pozitív meglepetéseket hoz majd, és ezt a finn meccset pedig felejtsük el gyorsan...

A magyar elsőosztályú bajnokságban ezen a hétvégén indultak újra a küzdelmek. Persze az előrehozott tavaszi fordulók miatt a bajnokságnak nem a fele, hanem egy kicsivel kevesebb része volt hátra tavasszal, a mostani a 18. forduló volt az NB1-ben.

Sok volt a döntetlen, ráadásul az élmezőny összes csapata (Debrecen, Videoton, Győr, Ferenváros, Diósgyőr, Haladás) ikszelt, négyen közülük ráadásul egymással. A Debrecen lehetett volna a hétvége nyertese, ha sikerül Diósgyőrben győzniük, de ez annak ellenére sem jött össze, hogy egy félidőn át emberelőnyben játszottak. A Fradi és a Győr rangadóján 11 ezer néző szurkolt a Puskás-stadionban, de az új edzők egyike sem tudott győzelemmel bemutatkozni a három kiállítással és kihagyott tizenegyessel tarkított meccsen.

A Videoton Pécsen hagyott két pontot, a Haladás és az MTK 0-0 eredményű döntetlenjének jelentősége pedig az volt, hogy ebben a szezonban még nem játszottak gólnélküli meccset a bajnokságban. Az alsóházban bűnrossz meccsen győzött a Puskás Akadémia, ami menekül a kiesés elől- 300 néző előtt. Ha kipottyannak az első osztályból, fura lesz pár tucatnyi lézengő érdeklődő előtt meccseket játszani a vadonatúj, méregdrága felcsúti stadionban...

Mivel az élmezőnyt tekintve nem volt nagy mozgás, egyre inkább úgy fest, izgalmas lesz majd a bajnokság hajrája. A következő hétvégén a kiesést elkerülni szándékozó MTK és dobogós álmairól még le nem mondott Ferencváros csapatai egyaránt mindent beleadva kell küzdjenek. A hazai pályán játszó Debrecen és Győr, valamint a Paksra utazó Videoton számára egyaránt kötelező a győzelem. Előtte azonban még a hét közepén visszavágók jönnek a kissé (nagyon...) súlytalan Ligakupában, ami maximum akkor lehetne jó erőfelmérő, ha a csapatok a legjobb összeállításban lépnek pályára. Mivel nem így szokott történni, a papíron komoly párharcnak ígérkező párosítások (DVSC-Győr, FTC-Haladás) sem tartogatnak sok izgalmat a hazai játékosok teljesítményét nyomon követő új szövetségi kapitánynak, Pintér Attilának.

A magyar fociban a legtöbb feszültséget egyébként sem a meccsek okozzák, hanem a pályaviszonyok. Az enyhe tél miatt normálisan készülhetett mindenki, a hétvégén sem volt rossz idő, de kérdés, melyik stadionban áll meg az élet, ha márciusban még visszainteget a zimankó...

Nehéz okosat mondani a Bajnokok Ligájának meccseiről. Hat meccsen a vendégcsapat győzött, egy döntetlen született, és egyedül a közepes Olimpiakosz tudta legyőzni az idén önmagát kereső Manchester Unitedet.

A hazai pályán elbukók némelyike megalázó vereséget szenvedett. A Leverkusen 4-0-ra kapott ki a PSG-től, a Zenit szintén négyet kapott a Dortmundot, igaz, ők két gólt legalább tudtak lőni, a a Real Madrid viszont gyakorlatilag megsemmisítette a Schalkét, a 6-1-es eredményhez nem kell kommentárt fűzni.

Azért én mégis megpróbálom. Nagyon úgy fest, még az elitcsapatok közül is kiemelkedett egy szűk kör, azok a csapatok, amelyek könnyedén győzik le az elvileg szintén jó csapatok közé tartozó ellenfeleiket. Jó csapatok- legalábbis az otthoni bajnokságban élcsapatnak számító gárdák futottak bele a késbe a hazai pályán. Minden bajnokságban van ugyanis 1-2 csapat, ami a mezőnyből toronymagasan kiemelkedik, a meccsek többségét könnyen nyeri, néha megküzd a sikerért, de csak pár hasonló játékerőt képviselő együttes ellen kell vért izzadniuk. Azt hihetnénk, ennek a szűk körnek az évente ismétlődő párharca jelenti majd az európai foci jövőjét, de ez nem így van: ez már a jelen.

Ismét és sokadjára kézzelfogható jelét kapjuk annak, hogy hiába duzzasztják fel a tornák mezőnyét, igazi jó meccsekre a legjobb nyolc, a legjobb négy között számíthatunk. Ki emlékszik már a csoportkörre? A legjobbak már ott is úgy kiemelkednek, hogy az utolsó körben szinte a tartalékcsapatuk játszik. És most úgy fost, ebben a körben is a visszavágók fele maximum csak formalitás, csodának kéne történnie a fordításhoz.

Ám az nem lesz jó, ha az egész európai idényben másfél hónap lesz izgalmas, a BL utolsó meccsei, a nemzeti kupadöntők, illetve az esetleges versenyfutások a bajnokságokban- már ahol van igazi kihívója a legjobbnak. És a többire oda se nagyon figyelünk. Sőt, nem csak mi, a futballközvélemény, de még a csapatok egy része sem túl lelkes, ha mondjuk az Európa Ligáról van szó. A komolyabb bajnokságból érkező csapatok unottan focizgatnak, és gyakran potyognak ki az európai szinten kiscsapatnak számító gárdákkal szemben, amik életük nagy esélyét kapják, ha bejuthatnak a legjobb nyolcba, négybe az EL-ben. (Például idén a Lazio esett ki a bolgár Ludogorec ellenében.)

Nekik ez nagy dolog! És a nézőknek? Ha megfeszítenek se tudom megmondani, ki nyerte tavaly vagy tavalyelőtt az Európa Ligát. Pár középcsapat felszívja magát, de ha valóban odateszi magát egy nevesebb gárda, elviekben azért nem sok esélyük van. De ez igazán nem számít, kevesen követik a történéseket a nem érdekelt szurkolók közül. Kár! A sztárkultusz segített abban, hogy igazán felkozott hangulatban várjon a világ egy Bayern-Barcelona meccset, de súlytalanná tette a második vonal történéseit.

És ahogy írtam, ez nem a jövő, ez már a jelen. Hogy mi lesz ebből hosszabb távon? Akár tetszik, akár nem, európai szuperliga fele tendál a világ. De megérzésem szerint sikeressé az is csak akkor válhat, ha tesznek valamit az esélyek kiegyenlítődéséért, ha nem szórhatják a milliókat arabok által pénzelt csapatok vagy totál eladósodott, de felelőtlenül költekezni engedett egyesületek. Tett ugyan lépéseket ez ügyben a UEFA, de tegye fel a kezét az, aki szerint a szövetség valaha kizár egy Real Madridot szabálytalan gazdálkodásért. Hogy is szokták mondani? Vannak egyenlőbbek.

Nem fogom irigyelni azt, aki megpróbál rendet tenni a sztárklubok világában, hiszen állandóan tartania kell attól, hogy azok tesznek az UEFA szabályaira, és szépen megcsinálják a saját európai szuperbajnokságaikat, és jó pénzért eladják a közvetítési jogokat. Maximum nem fognak osztozni a Basellel vagy a Steauával az euromilliókon - az UEFA viszont vért izzadhat, hogy hasonló áron adja el a berkeiken belül maradt csapatok által fémjelzett Bajnokok Ligájának jogait, mint amikor a Juventus, a Real és a Bayern München játszott benne.

Most még zajlik a folyamatos egyezkedés, kompromisszumkeresés. Az UEFA kimondatlanul is kivételez a sztárcsapatokkal, de a többségben levő kicsik ettől aligha boldogok túlságosan. Persze a kicsiknek is akkor jut több pénz, ha a nagyok ott vannak a BL-ben, de ha utóbbiak mind nagyobb szeletet akarnak maguknak a tortában, a pénzes buliból kimaradók fellázadhatnak.

Szóval az európai szövetségnek meg kellene próbálni olyan rendszer kialakítani, ami úgy kedvez a sztárcsapatoknak, hogy a többieknek is jusson hely a nap alatt. A kvalifikáció rendszerének megváltoztatása utat nyitott az osztrák, román, cseh, magyar csapatoknak is a BL-be, de a mostani BL-meccsek lefutottsága azt jelzi, mégsem tökéletes minden. Biztos, hogy a háttérben folyamatosan zajlik az alkudozás, és nehéz áttekinteni, ki van jobb pozícióban most, és ki lehet erősebb a jövőben. Nem csak a pályán zajlanak érdekes meccsek az európai foci világában... Sőt, most talán a sportdiplomáciában vannak nagyobb izgalmak. Kár, hogy ezekről nincs élő közvetítés...

A fehérorosz biatlonista, Darja Domracseva a Szocsiban rendezett téli olimpia egyik sztárja, hiszen három aranyat gyűjtött be a versenyeken. Az 1984-es születésű sportolónő már szép világbajnoki éremkollekcióval rendelkezik, de az, hogy az olimpián végigveri a világot, némileg meglepetés: első lett a 10 kilométeres üldözéses, és a 12,5 kilométeres tömegrajtos mellett a 15 kilométeres versenyszámban is.