Sportfoglalkozás

A Philadelphia Eagles amerikaifoci csapatának edzője, Chip Kelly markáns személyiség. A csapat élén is eredményesen dolgozik, az idén nagyon aktív volt a szabadügynök piacon, és várhatóan az egyetemről kikerült játékosok idei börzéjén, a drafton is lesz pár érdekes választása.

Ám a szakember nincs túl jó véleménnyel arról a felhajtásról, ami manapság körülveszi a draftot. Kétségtelen, hetek óta megy a tippverseny, ki kit választ, ki cserél választási jogot, melyik csapatnak melyik a hiányposztja, ki lehet az újoncok közül sötét ló, és ki fog csúfosan leégni az NFL-ben. A mock draftok sorát adták ki a szakértők, miközben a csapatok értelemszerűen semmiféle konkrétumot nem árultak el a stratégiájukról. Szóval a draftról szól a beszélgetések többsége, ami Kelly szerint csak mesterséges hangulatkeltés.

Szerinte igen sokat árt az, hogy ezeket a fiatalokat olyan elvárásokkal szembesítik, miszerint első évükben máris ők lesznek a csapatokat hátukon vivő sztárok, miközben a valóságban még azt se tudják az első napokban, melyik az öltöző ajtaja. Az újságok azt ismételgetik, milyen komoly elvárások vannak velük szemben, és azt latolgatják, nagy durranás vagy csúfos bukás lesz-e adott játékos, pedig egy új helyen, új közegben van egy természetes tanulási folyamat, amin minden egyes újoncnak át kell esni- teljesen mindegy, mennyire tehetséges. Kelly azt a példát hozza fel, hogy egy céghez belépő pályakezdőt se ujjongják körül heteken át, hogy ő lesz a nagy megmentő, túlzott terhet téve ezzel rá.

A draftolt fiatalokról szól egy ideig minden, az újoncok edzés helyett fotózásra járnak, portrék készülnek róluk a magazinokban, miközben az edző még abban sem biztos, egyáltalán a kezdőcsapatba beférnek majd az első szezonjukban. Az elemzőkkel sincs kibékülve Kelly, akik ítéletet mondanak a draftokról. Egy példát említ, akinek az nem tetszett, hogy egy bizonyos játékost az első körben választottak, egy másikat a másodikban, és az újságíró szerint ennek pont fordítva kellene lennie. Az edző pedig felteszi a kérdést: ugyan ki a bánatot érdekli, kit melyik körben vitt el egy csapat? Az edzőtáborban nem ragasztanak címkét senkire csak azért, mert első vagy hatodik körben választották ki- mindenki nulláról indul, és mindenki egyenlő esélyt kap a bizonyításra.

Kelly szerint ez a túlzott figyelem lehet az, ami már akadályozza a játékost. Hiszen minden újonc elköveti a maga hibáit: annak idején Jerry Rice, a későbbi sztárelkapó is sok felé dobott passzt elejtett. Ám képes volt túllépni ezen, és folyamatos gyakorlással jutott el a legjobbak közé. A mai szenzációhajhász, sommás ítéleket gyártó média viszont még a tehetségeket is megtörheti, hiszen ők is túl sokat várnak maguktól, a szurkolók is kifütyülik a néha hibázó sztárjelölteket, és nagy a nyomás a szakmai stábokon is, hogy az első körös játékosok ne égessék be őket.

A hétvége után okosabbak leszünk, hogy végülis Kelly és a többi edző milyen játékosokat választ ki. De az Kelly véleményét támasztja alá, ha felidézzük, a Super Bowl-győztes New England Patriots hogy választott tavaly. Az első körös Easley a szezon második felében alig játszott, majd sérültlistára került. A draftolatlan Malcolm Butler utolsó perces labdaszerzésével pedig megnyerte nekik a nagydöntőt. Ugyan melyik szakértő látta ezt előre?...

Szóval kezeljük a helyén a draftot. Érdekesség, jó felhajtás, némi beszédtéma- de a valódi kérdésekre majd a szezonban kapunk kérdést. Sőt, igazán csak évek múlva lesz egyértelmű, ki választott jól, és ki bukott. Mivel minden csapat legalább fél tucat játékost visz el, a túlnyomó többségüknek kijut mind a kettőből. Ez egy ilyen bicikli...

Az NFL világában mostanában az okoz némi izgalmat, hogy nyilvánosságra hozták a jövő szezon menetrendjét, hamarosan jön a draft is, és a csapatok többsége már elkezdte az edzést. De a Super Bowl már rég volt, a tétmeccsek pedig messze vannak, tehát folyamatosan kellene a téma, ami lázba hozza a szurkolókat.

A pár héttel ezelőtti játékosmozgások egy darabig felpezsdítették a ligát, formálódtak a keretek, volt néhány szenzációs csapatváltás is. De a napokban a legizgalmasabb téma egy olyan játékos felbukkanása volt, akinek megítélése legalábbis vegyes.

Tim Tebow, aki megfordult a Denver Broncos és a New York Jets csapatában is, elsősorban azzal tűnt ki, hogy nagyon elszánt módon harcolt, pár győzelemre is vezette a denverieket, miközben irányítóként képességei a liga elitjéhez képest enyhén szólva is szerénynek voltak mondhatók. Mondjuk ki, sose sorolták a top 5-be a posztján. Pontosabban szólva a top 10-be se férhetett volna be, és sokak szerint a top 30 is túlzó lett volna, mert pár csapatnál a tartalékirányító is többre volt képes.

Felmerülhet a kérdés, mitől lett sztár egy gyenge közepes játékos? Nos, a szimpatikus, mélyen vallásos Tebow igazi idol lett a "rendes amerikaiak" körében. Egy felmérés szerint állítólag a legtöbb apa olyan férjet szeretett volna lányának, mint ő. A pálya szélén imádkozó srácot természetesen az anyukák és a gyerekek is imádták, a térdelős fohászból még netes mém is lett. Egy ilyen bázisra már lehetne építeni, sok Tebow-mez adható el, ami azért egyik csapatnak sem mindegy.

A pech az, hogy ehhez valahogy be kellene kerülni a keretbe, és általában Tim itt bukik el. A New England Patriots edzőtáborában is megfordult annak idején, de a szűkítésnél könnyű szívvel mondtak le róla. Felmerült, hogy nem irányítóként kellene pályára lépnie, de ő egy csapat esze akar lenni. Ehhez képest maximum egy gárda szívének lenne alkalmas, mert azt nem vitatta soha senki, hogy nagy küzdő...

Az utóbbi két évben viszont egyetlen csapat sem találta elég jónak ahhoz, hogy leigazolja. A televízióban dolgozott szakértőként, hiszen kifejezetten jól eladható személyiség. És közben folyamatosan edzett, várt valamelyik csapat hívására. A nagy pillanat pedig el is jött az idei uborkaszezonban: a Philadelphia Eagles adja meg neki a lehetőséget a bizonyításra.

Azt még senki nem tudja, Chip Kelly edző valóban komolyan számol-e vele, vagy itt is az a cél, hogy az előszezon végéig eladjanak egy raklap Tebow-mezt, pótolva a LeSean McCoy távozása miatti bevételkiesést. De Kellytől sok váratlan húzás kitelik, tehát megeshet, Tebow lehetőséget kap, vagy esetleg hagyja magát meggyőzni arról, hogy váltson posztot. Philadephiában most bármi megtörténhet, mert érdekes módon jelen pillanatban három, egyaránt az első körben draftolt, huszonéves irányító van a keretükben: Sam Bradford, Mark Sanchez és Tim Tebow. Ám az is közös bennük, hogy NFL-körökben egyikük neve sem cseng túlságosan jól. Ha össze lehetne gyúrni belőlük egyetlen irányítót, még csak-csak, de erre természetesen nincs mód. Tebow vélhetően nem lett labdazsonglőr az elmúlt időszakban sem, de ha mégis, gyorsan ki fog derülni.

Egy dolog biztos: a Tebow-mánia tovább fog élni az elkövetkezendő pár hétben. A szurkolók egy része hüledezik a leigazolásán, a rajongói Eagles-cuccokért rohannak, a szakértők pedig boldogan elemezgetik a döntés hátterét. Tebow pedig bizonyíthat, ha tud. Tulajdonképpen mindenki jól jár ezzel a húzással. És hogy mi lesz szeptemberben? Az még nagyon-nagyon messze van, drukkereknek és játékosoknak egyaránt...

Nem semmi ám, amikor valaki saját magának köszönheti a legnagyobb szülinapi ajándékát. Bill Belichick, a New England Patriots immár négyszeres Super Bowl-győztes vezetőedzője elbüszkélkedhet ezzel a nagy mutatvánnyal.

A nagy pillanat szinte kereken másfél évtizede, 2000 április 16-án jött el, amikor az aznap 48. életévét betöltött, még viszonylag fiatal edző a Patriots csapatába választott játékosokat az amerikaifoci draftján. Ugyan nem számított sikertelen szakembernek, hiszen a New York Giants védőkoordinátoraként kétszer is a csúcsra jutott csapatával, de első vezetőedzősége a Cleveland Browns élén nem volt minden szempontból sikeres. Utána jött a New York Jets, ahol Bill Parcells segítője volt, majd annak távozását követően őt nevezték ki a csapat élére. Ám egy egészen szürreális sajtótájékoztatón Belichick egyetlen nap után lemondott, egy soros felmondása azóta is legendás: "I resign as HC of the NYJ."

A Patriots ugyanis sikeresen elhappolta a szakembert, és Belichick azóta is ott dolgozik. A csapatnál teljhatalma van, ő dönt a játékosmozgásokról, így az újoncok kiválasztásában is nagy a felelőssége. Természetesen komoly stáb segíti a döntésben, hiszen egymaga nem figyelheti meg a több száz szerződésre váró fiatalt, de az ő szava az utolsó. Mivel élete a futball, kizárólag egyetlen célra koncentrál, és ez a csapat sikere. Ennek rendel alá mindent.

Azon a bizonyos születésnapon sem a bulit szervezte, hanem a drafton még elérhető játékosok közül választott. Természetesen a második napon, a hátsó körökben ritkábban kerülnek elő csiszolatlan gyémántok, de jó érzékkel még el lehet csípni valakit. A hatodik körben, összességében a 199. számú játékosként kiválasztott irányítóval meglepte a szakírókat, akik a fiatalembert nem tartották NFL-szintű tehetségnek, azon a drafton már fél tucat irányítót vittek el előtte.

Belichick megvédte a döntését, természetesen a maga módján. Nem lelkesedte túl az ügyet, annyit mondott, hogy igyekvő, az egyetemen eredményesen játszó újoncról van szó, aki éppen úgy megkapja a lehetőséget a bizonyításra, mint a többiek a csapat keretében. Ez persze nem jelent semmit- a hátsó körökben draftolt játékosok jelentős része nem éri meg a keret szűkítését se.

Sokak szerint ez a sors várt a Patriots újoncára, aki a negyedik számú irányító volt a keretben. Meglehet, ő úgy érezte, azon a napon ő kapott ajándékot a Patriots szerződésével, nem pedig mestere, a szülinapos Belichick. De tudta, a megkapott lehetőségnek csak akkor lesz értelme, ha élni tud vele. Ám nagy harcos volt, az egyetemen is hátrányból indulva lett a csapat első számú irányítója, így tisztában volt vele, mindent bele kell adnia az NFl-ben is a sikerért.

A történet folytatása már legenda. Belichick a születésnapján minden idők egyik legjobb draftválasztását tette meg: Tom Brady volt az a bizonyos újonc. Számtalan siker, győzelem áll párosuk mögött, és mondhatjuk, ez a nap mind a kettejük számára fordulóponttá vált. Belichick április 16-án nem csak a születésének örömére koccinthat, hanem azért is, mert egy jó húzásnak köszönhetően az amerikaifoci legeredményesebb edzői közé emelkedhetett. Brady pedig új, győzelmekben bővelkedő életének első napját ünnepelheti.

Az NFL oldalán megszavaztatták az amerikaifoci szerelmeseit, hogy melyiket tartják minden idők legjobb meccsének. A legendás összecsapásokat párokba rendezve kieséses rendszerben zajlott le a szavazás, végül az NFL eddigi történetének legutolsó meccse lett a kiválasztott: az idei, 49. Super Bowl.

A New England Patriots tényleg páratlan izgalmak közepette győzte le a Seattle Seahawks csapatát. Volt minden: szép passzok, remek futások, hihetetlen elkapások, óriási védőmunka, és feszültség az első másodperctől az utolsóig. Az előző évi Super Bowl egyoldalúsága miatt nagyon ki volt éhezve mindenki egy klasszikus, nagy meccsre, és meg is kaptuk a javából. (A rövid összefoglalót itt lehet megnézni, érdemes.)

Természetesen a szavazás igazságtalan több szempontból is. Egyrészt az élmény nagyon friss, nagyon él még mindenkibe a dráma, ez nagy helyzeti előny. Másrészt nyilván több a fiatal szavazó, akik az 1973-as NFC döntőt nem láthatták, talán még összefoglaló szintjén sem. És az egyébként sem sok: minden meccsen lehet találni pár nagy pillanatot, na de olyat, ami végig izgalmas, már kevesebb akad. 

Aztán az is szerepet játszik, hogy nem mindegy, milyen téttel bír adott meccs. Egy Super Bowl minden bizonnyal emlékezesebbé válik az idény bármelyik meccsénél, hiszen ez dönt a végső győztesről. Az idén az alapszakaszban is voltak parázs összecsapások, a rájátszásban is akadt 2-3 olyan, ami után elégedetten csettinthettünk, de a nagydöntő mégiscsak más volt. A drámai lezárás, a draftolatlan újonc Malcom Butler labdaszerzése akkor, amikor pár másodperccel a lefújás előtt a Seahawks 1 (egy!) yardról próbálkozhatott, hihetetlen érzelmeket váltott ki. A pályán rögzített hangokkal nézni az utolsó perceket tényleg átélhetővé teszik a hangulatot. (Ez az összefoglaló is fenn van a YouTube-on.)

Szóval az NFL-nél elég biztosra mehettek a szavazás kiírásakor. Hiába volt számtalan óriási mérkőzés a liga történetében, már az elejétől sejteni lehetett, ennek a meccsnek bérelt helye van a legnagyobbak között. Az NFL tehát ezzel a szavazással jelenlegi állapotát ünnepelhette, azt hirdetve, amerikafociban nincs értelme a "régen minden jobb volt" nosztalgiázásnak, éppen elég frankó az most is.

Persze a szavazás és az ezt követő észosztás is csak gumicsont, amin elrágódhatnak a szurkolók- az alapszakaszig még fél év van vissza. Már meghirdették az előszezon meccseit, pár pikánsnak tűnő összecsapással, de azokról azért tudja mindenki, nem sok tétjük van, a sztárok csak pár percet játszanak. Ilyenkor jó visszanézni az előző év legizgalmasabb meccseit, de ez csak pótlék, amivel megpróbáljuk kihúzni a hátralevő hónapokat. Aztán végre jöhetnek a tétmeccsek, köztük néhánnyal, amiből néhány megint esélyes lesz a "minden idők legjobbja" címre...

Tegnap töltötte be a 39. életévét Peyton Manning, az amerikaifoci legendás, még mindig aktív irányítója, akinek karrierje elgondolkodtathat minket arról, mi is a siker mércéje a sportban.

Az amerikai sportmédia egyik megunhatatlan gumicsontja a G.O.A.T. téma. Ez egy rövidítés: Greatest of All Time azaz, minden idők legjobbját próbálják kiválasztani egy-egy sportág számtalan klasszisa közül. Az NFL-ben főleg imádják ezt az összevetést, pedig nyilvánvaló módon hülyeség. Különböző korokban, különböző posztokon játszó emberek teljesítményét összemérni, ráadásul úgy, hogy a régiekről töredéke áll rendelkezése a felvételeknek- örök vita lesz ebből, ami persze a médiának jó, hiszen mindig elő lehet rángatni egy beszélgetést generáló cikket az uborkaszezonban.

A téma mégsem teljesen értelmetlen olyan szempontból, hogy a sok-sok okoskodó cikkből kiderülhet, ki mit gondol fontosnak egy sportoló karrierjében. Peyton Manning, aki 14 éven át az Indianapolis Colts irányítója volt, jelenleg pedig a Denver Broncosban játszik, statisztikai szempontból kétségkívül az egyik legjobb, ha nem legjobb a posztján. A legfontosabb rekordjai közé tartozik az, hogy nála több touchdown-passzt senki nem osztott ki az NFL-ben (530-nál tart, és jövőre még nőhet ez a szám), övé a legtöbb TD-passz egy szezonban (55), de passzolt yardok tekintetében is a rekordlisták élén áll. 14-szer került be a Pro Bowl keretbe. Emellett mindekinél többször, öt alkalommal lett az alapszakasz legértékesebb játékosa. Szóval ha a statisztikáit nézzük, Peyton nem csak korának, hanem az NFL-történelemnek is az egyik legnagyobbja.

Csak éppen akadnak, akik többször nyernek. Manning igen hosszú és nagyon sikeres pályafutása alatt összesen egy alkalommal nyert Super Bowl-t, akkor is a Rex Grossman által irányított Chicago Bears ellen. De öccse, a tőle a számok tekintetében messze elmaradó Eli Manning két alkalommal jutott el a végső győzelemig, Ben Roethlisberger szintén kétszeres győztes, legnagyobb vetélytársa, Tom Brady pedig már négyszer nyerte el a Super Bowl-t.

Általában a G.O.A.T. viták középpontjában pont Brady és Manning áll. Tavaly, amikor a Denver Broncos kiválóan menetelt egészen a Super Bowl-ig, akkor sokan úgy gondolták, a Seattle Seahawks legyőzése után Manning igazolja, nincs nála jobb. Ám csúnyán lemosták őket. Egy évre rá a nagy rivális, Brady nézhetett szembe a Seahawks kiváló védelmével, és a Patriots Brady vezérletével győzött. Szokták emlegetni azt a statisztikát, hogy Manning pont annyi alkalommal esett ki már a legelső rájátszásmeccsen, mint ahányszor Brady főcsoport-döntőt játszott- kilencszer volt példa mind a kettőre.

Szóval a számok nem hazudnak, csak az a kérdés, melyik statisztikát tartjuk fontosabbnak. A pontosságról, hatékonyságról sokat elárulnak a passzolt yardok és TD-k, de amikor igazi sikerekről beszélünk, számomra az aranygyűrűk (vagy más sportágban aranyérmek) száma a döntő. A győzelemhez gyakran kevés az, hogy valaki a legjobb- valami más is kell, amit nem lehet tanítani. Hány olyan sportember van, aki mindig pont a siker kapujában bukott el, mások pedig képesek voltak vert helyzetből, esélytelenként a nagy versenyen bizonyítani. 

Mivel nem vagyunk Amerikában, én nem mondom egyik NFL-sztárra sem hogy minden idők legjobbja. Ez egy olyan cím, ami nem ér semmit, hiszen bárki kinevezheti egyik vagy másik játékost ennek. Kinek Brady, kinek Otto Graham, kinek Jim Brown... A sportolók többsége nem a különféle címeket és rekordokat akarja begyűjteni, hanem a győzelmeket, és én szurkolóként is a kedvenc csapatom győzelmének örülök igazán, nem annak, hogy pontcsúcsot ér el az alapszakaszban. Azt nem lehet tudni, Manningben benne van-e még egy Super Bowl-győzelem, de ha igen, akkor azzal ezerszer inkább bizonyítja, hogy óriási sportember, mint pár újabb passz- vagy touchdown-rekorddal.