Az NFL idei szezonjának egyik szenzációja az, amiben tulajdonképpen nincsen semmi különös: a New England Patriots három győzelemmel kezdett, remek játékkal. És az egész csapatot mozgató Tom Brady 38 évesen jobb formát mutat, mint szinte bármikor korábban karrierje során.

Kerek egy éve verte el alaposan egy hétfő esti rangadón a Kansas City Chiefs a már előtte is botladozó Patriots csapatát. A szurkolók egy része egyből ijedezni kezdett, másik részük továbbra is kitartott a csapatnak annyi sikert összehozó Brady mellett. Ám az ő hangjuknál sokkal hangosabb volt a médiából áradó véleményözön.

Mondjuk ki: a sajtóban leírták őt. A visszavonulásáról írtak, elemezték gyenge karját, pontatlanságát, spekulációk jelentek meg, hogyan fogja elegánsan kitenni a szűrét a Patriots. Bill Belichick edzőt is betámadták, mikor fontolja meg, hogy Brady átadja a helyét a fiatal irányítótehetségnek, Jimmy Garoppolónak. Ő erre csak egy fintorral felelt- és neki lett igaza.

Brady a következő meccsen újból sziporkázott, aztán jöttek a győzelmek, majd az idényre a koronát a Super Bowl-győzelem tette fel. És 2015-ben sem lassít, vezeti az irányítók rangsorát a passzolt yardok tekintetében, 9 touchdown-átadása volt, labdaeladás nélkül és így tovább. 

Az egyik újságíró pedig visszatekintve arra a bizonyos kansasi vereségre, elmélázott azon, mennyire különös mostanában a közhangulat. Mindenki keselyűként csapott le a nagy sztorira, az NFL-legenda feltételezett vergődésére és bukására, és szinte esélyt sem adtak neki, hogy legalább egy jó közepes teljesítményre képes lesz még. Olyan emberek szedték ízekre a pontatlan átadásokat, akik azért kicsivel kevesebbet tudtak felmutatni, mint ő. Gyermeteg tréfák, vicces képek jelentek meg.

Fel lehet venni a kesztyűt visszamondogatással, vagy pedig úgy, hogy a pályán bizonyít valaki. Én mindig örülök, ha egy nagy sportoló az utóbbit választja. És szerencsére sok remek sportember van, akiről lepereg az okoskodás, a mostanában egyre divatosabb szurkálódás. Emlékszem, amikor nemrég Messit kezdték ki. De megkapta már a magáét Roger Federer, Tiger Woods és sokan mások is. Brady csak egy a sok közül, és azért írtam róla többet, mert az ő feltámadása nagyon aktuális. 

Tudom, hogy el kell adni a sportlapokat, és az gáz szalagcím, hogy "A sztárnak tegnap este nem ment igazán jól a játék, de majd legközelebb biztos bizonyít". Mégis úgy érzem, lehetne kicsivel több tisztelet bennünk azok iránt, akik karrierjük során letettek annyit az asztalra, hogy még hanyatlásuk időszakában is megérdemlik a megbecsülést. Mert a sport nem csak szórakoztat: lelkesíthet, erőt adhat, példát mutathat. Az is, amikor valaki nem adja fel, folytatja és újból meg újból bizonyít. Ám ha valakit megaláznak, sárba tipornak, gúny tárgyává tesznek, senkinek nem ad hosszú távon semmit...