Napjainkban minden tele van azzal a vádaskodással, ki, miért szexista. Elsősorban a nők megjelenítése kapcsán merülnek fel ezek a kérdések. A leegyszerűsítés viszont szerintem egy kicsit félrevisz a témában.

Előszeretettel rántják elő a szexizmus-kártyát akkor is, ha a sportolókról van szó. Gyakran emlegetik, hogy egy sportolónő sikerei mit sem számítanak, ha nem elég szép, az eladhatósághoz kell a csinos pofi, formás alak. És igen, vannak olyan versenyzők, akik eredményei messze nem álltak arányban azzal, mennyi figyelem irányult rájuk- a teniszező Anna Kurnyikova tipikusan ilyen volt.

De azt azért személy szerint nem tudom elfogadni, hogy csak azért, mert valaki nem szabvány szépség, már nem is jelenik meg sehol, és nem kapta meg a méltó elismerést. Ifjúkoromból emlékszem rá, mennyire tiszteltük például a szintén teniszező Steffi Grafot, pedig nem volt az a kifejezett babaarcú nő. Akkor sem ez volt a fontos, most sem. Egy másodpercig nem kérdés, a tenisz világában kinek van nagyobb respektje.

Mondhatnék még példákat külföldről is, Magyarországról is, amikor igenis megkapja a nagy versenyző a megbecsülést. Nem attól számít valaki nagy sportolónak, hogy címlapra kerül-e egy férfimagazinban. Direkt nem említek egyetlen magyar sportolót se, mert még az a vád ér, hogy "lerondázom" őket, pedig nem erről van szó. A modellkedés külön világ, mindig is az volt, adottságok kérdése volt, akár valódi modellkarrierről van szó, akár valaki sportolóként állt kamera elé. Igazságtalan? Az. De a sport is vele született adottságok kérdése. Ha azt mondjuk, igazságtalan, amiért a vékony, magas lányok állhatnak kifutóra, akkor jelentsük ki azt is, morálisan elfogadhatatlan, hogy a leggyorsabb, legügyesebb, legerősebb versenyzők kapjanak mindig minden érmet. Álljunk ki a vézna, tunya emberek jogaiért, hogy ott lehessenek az olimpián!!!

És aztán fordítsuk is meg egy kicsit a dolgot. Ha ismert focistákat emlegetünk, sokaknak mindmáig David Beckham ugrik be elsőként, pedig ő már szögre akasztotta a stoplist. Jó játékos volt, szép eredménysorral, de Messivel egy lapon emlegették. Mégis annyira jól eladható arc volt, hogy mindmáig degeszre keresi magát reklámokkal, médiamegjelenésekkel. A férfiak világában is van tárgyiasítás?...

Mert itt van például egy másik kiváló játékos, Angel di Maria. BL-győztes, olimpiai bajnok, vb-ezüstje is van, sok más eredmény mellett. Provokatív kérdés: vajon ő fog több pénzt kaszálni reklámszerződésekkel élete során, vagy Beckham? 

Szóval nincs itt semmi különös látnivaló, egyszerűen csak arról van szó, nem vagyunk egyformák. Nem is leszünk azok. És nem csak olyan értelemben, hogy mindannyian más adottságokkal születünk, hanem úgy is, hogy mindannyiunkat más érdekel. Mindig lesz férfi, aki azért ül le a tévé elé, mert a sportolónők külseje érdekli, és mindig lesz nő is, aki elolvad egy jóképű focista láttán. Na bumm.

Az már egy másik kérdés, hogy az ember a saját mindennapi életében mennyire tudja helyén kezelni a saját értékeit, adottságait. Amikor függetlenül attól, mit és miért nézünk a sportban, képesek vagyunk a mi életünket élni, akkor járunk nagyjából jó úton. Lehet sóhajtozni, irigykedni, rajongani, de aztán ezen túl lehetünk elégedettek azzal, mi mit értünk el, miben vagyunk jók, vagy hogy példaképeink hatására mi mennyiben tudtuk legyőzni ömagunkat például az amatőr sport terén.

Amikor először indultam egy futóversenyen, negyvenen túl, és be is értem a célba, sztársportolónak éreztem magam. És akkor már túl voltam 15 kiló fogyáson, tehát az is bennem volt, hogy korábbi önmagamhoz képest feltétlenül jobban is nézek ki. Nem kerülök nemzetközi magazinok címlapjára, de a saját sztorimban kétségkívül enyém lett a pozitív főszerep...