Momentumok! Erről szólt az idei Super Bowl, ami minden idők egyik legizgalmasabb döntője volt, és a végén a Patriots harcolta ki a győzelmet.

Ha a sztorit az elejéről kezdjük, elmondhatjuk, parádés volt az NFL idei szezonja. Remek alapszakasz után több fantasztikus rájátszásmeccset is láthattunk, és aztán a döntő... Igazi érzelmi hullámvasút volt. 

Az elején úgy festett, a Patriots sebészi pontosságú támadójátékával nem tud mit kezdeni a Seahawks. Aztán a Seahawks rántott elő a kalapból Chris Matthews személyében egy olyan játékost, akivel biztos, hogy senki, semmilyen szinten nem számolt- korábban elkapása se volt meccseken, most meg nagy játékokat csinált.

Brady eladta a labdát, aztán remek drive-okkal javított, de a félidőt 14-14-re mentette a Seahawks, ami a maradék 31(!) másodperc alatt végigért a pályán, és touchdown-t szerzett.

A második félidőben pedig a Seattle elkapta a fonalat, Brady második eladott labdája után már úgy érezhették, a 10 pontos előny elég is lehet akár. És mennyi apróságon múlnak a dolgok... A Seahawks jó a vörös zónában egyetlen alkalommal kellett mezőnygóllal beérje- és a meccset ez a pontkülönbség döntötte el.

Pontosabban akkor ezt még nem lehetett tudni. Mert a negyedik negyedben ismét a Patriots támadói kerültek fölénybe, remekbe szabott touchdownok jöttek, a Seahawks pedig igyekezett nem kockáztatni. Hogy Brady a korábbi hibái után hogy kapta magát össze, az hihetetlen- de valahogy sikerült neki, és még a vezetést is megszerezték, 28-24-re.

Ismét a Seahawks futhatott az eredmény után, most fájt az elhullajtott pár pont. A mezőnygól nem volt elég, de két perccel és három időkéréssel a touchdown nem volt elérhetetlen álom. És egy egészen elképesztő, leírhatatlan, totál mázlis elkapással karnyújtásnyira került tőlük a győzelem, pár yardot kellett volna megtenni a célterületig.

Egyetlen yard választotta el őket a tavalyi siker megismétlésétől. És ekkor nem az NFL egyik legjobb futója, Marshawn Lynch kezébe nyomták a labdát, hanem passzolni akartak. A meccs mindent eldöntő pillanata pedig ekkor jött, amikor egy inkább csak cserének számító újonc a Patriots csapatából, Malcolm Butler, bravúros módon elcsípte a labdát. Nehéz leírni azt a döbbenetes momentumot, ami a Patriotsnak a győzelmet, a Seahawksnak a vereséget jelentette.

És ugyan kétségkívül ez lesz a meccs legfontosabb pillanata, mégis még tucatnyi fantaszikus helyzetet lehet majd elemezni. Rajongóként nem tehetsz mást egy ilyen meccsen, mint hogy megőrülsz. Óriási élmény volt, méltó lezárása ennek az évnek. A Patriots, Tom Brady és Bill Belichick begyűjtötte negyedik trófeáját, Brady még MVP is lett- noha kétszer eladta a labdát, az, hogy innen is felállt, és összesen négy touchdown passzt adott, egészen fantasztikus lelkierőre utal. Megérdemelte az elismerést!

És mégis- a kispadon ücsörögve eshetett kétségbe Kearse mákos elkapása után, aztán meg a mennybe ment, amikor Butler lecsapott Russell Wilson passzára. Mert ez valóban egy totális csapatjáték! A maga szintjén minden játékos MVP, aki hozzátett valamit a győzelemhez. Ebből most a Patriots jött ki jobban, de csak nüanszokon múlott, hogy nem alakult máshogy- mind a két csapat sokat tett a győzelemért. Az elkövetkező napokban sokan elemzik majd még ezeket a momentumokat, de az utólagos okoskodás sem adhat mindenre magyarázatot, és főleg nem változtat semmin.

Szurkolóként is óriási dolog megélni ezeket az élményeket, és el se tudom képzelni, a pályán levők mit éreztek. Hálás vagyok nekik, amiért ezt átélhettem, de most egy kis pihenésre nekem is szükségem van, mert annyira magával ragadott a meccs... És azt már most is tudom, egy hét múlva nagyon fog hiányozni az amerikaifoci! Ilyen döntő után persze ez nem csoda...