Debbie Drake neve nálunk semmit nem mond, de már az Egyesült Államokban is kevesen emlékeznek rá. Pedig Jó fél évszázada, a hatvanas évek elején az akkor beinduló fitneszipar egyik első női sztárja és celebje volt.

A Debbie Drake Show gyakorlatilag egy sima tévétorna volt, ami háziasszonyok százezreit ültette a képernyők elé- vagy inkább megmozgatta őket? Mint ahogy az mostanában is megszokott, volt a tévéműsor, a könyv, készült lemez is (akkor még nem volt videomagnó, DVD), és persze Debbie nem csak karcsúsító mozdulatokról, hanem szépségtippekről, fogyókúráról is értekezett.

Két dolgot leszögezhetünk. Egyrészt ebben a műfajban olyan óriási nagy újdonságokat nehéz kitalálni. Jönnek persze újféle, kreált mozgásformák, de a lényeg az, hogy egy hitelesnek tűnő ember tornázzon előttünk, és képes legyen minket is mozgásra bírni. A második tényező pont az, hogy a roppant csinos Debbie Drake megjelenése nyilván inspiráló volt a nők számára.

Persze a kis galléros tornadressz, az alatta levő merevítős melltartó vagy a szigorúan harisnyanadrágban bemutatott gyakorlatok miatt tetten érhető, hogy a hatvanas évekről beszélünk, de ha a mostanában divatos cuccba bújt volna, és színesben forgatják a műsort, nem különösebben lógna ki az átlagos fitneszvideók sorából.

Persze fontos a program minősége, felépítése, de alapvetően az a lényeg, hogy képes legyen meggyőzni a tunya nézőt a csatlakozásról. Ha ezt a célt eléri, akkor jó, ha nem, akkor gyorsan elfelejtődik a mostani dömpingben. Debbie Drake igazi sztár volt, és ez nyilván nem csak annak szól, hogy ő volt az első, hanem annak is, hogy a nézők szerették amit csinál.

Valószínűleg meg lehet találni a párhuzamokat közte és a ma legismertebb külföldi illetve hazai fitneszcelebek között, ám kár túlelemezni ezt a dolgot. Egyszerűen jó helyen volt jó időben, amikor annyira megváltozott a hétköznapi emberek életmódja, hogy eladhatóvá vált a fitneszipar sok-sok terméke. Az addig a mindennapokban is viszonylag tevékenyebb életet élő emberek ülő munkát végeztek, otthon sem kellett annyit tenni-venni, és elég vagyonosak lettek ahhoz, hogy ne számítson luxuskiadásnak egy könyv vagy egy sporteszköz megvétele.

Persze magunktól is mozoghatnánk, de nekünk kell az inspiráció, szükséges egy saját Debbie Drake. Mindez rendben is van, csak nem árt, ha az ötletből cselekvés is lesz, és tényleg felállunk a karosszékből. Eleinte nehéz, de aztán könnyen bele lehet szokni. Aztán már nem kell más példájából erőt meríteni, sőt, talán kicsit mi magunk inspirálhatunk másokat. Nem lesz az ember egyik napról a másikra Debbie Drake, de apránként fejlődni lehet. És végülis ez a cél, nem?