A katalán népszavazás után egyből elkezdtek ötletelni, mi lesz a Barcelona sorsa.

Noha tudom, egyáltalán nem lefutott történet még Katalónia függetlensége, pláne nem lesz rövid távú folyamat, de az egész világon ismert focicsapat máris beszédtéma. Így aztán az ember eljátszhat a gondolattal, mi történhet, ha elválik az országrész.

Azért pár tényezőre ki kell térni feltétlenül. Egyrészt a spanyol focihagyományokban kiemelt szerepe van annak, hogy bizonyos csapatoknak milyen erős a kötődése a régióhoz. Ahogy az Athletic Bilbaónak nagyon fontos a baszk régió képviselete, és ragaszkodnak a baszk játékosokhoz, úgy a Barcelona is elképzelhetetlen lenne a katalán gyökerek nélkül.

Ez azért említésre méltó, mert a manapság divatos összevásárlósdi helyett olyan csapatokról beszélhetünk, ami elválaszthatatlan a régiótól. Ez nem a PSG, és nem hasonlít az olyan, szinte csak külföldiekkel felálló angol csapatokhoz, mint az Arsenal. Az ilyen Dream Team-ek bármelyik európai élbajnokságban játszhatnának, mert mindenütt pont ugyanúgy kötődhetnének a nézők a labdakergető zsoldosokhoz, akiket külföldi befektetők fizetnek.

Számomra ez azt üzeni, hogy a Barcelona átigazolása a francia vagy az angol bajnokságba egyáltalán nem lenne olyan könnyű átmenet. A Barca identitása szempontjából nagyon is fontos a rangadó a Real Madriddal, ami mindig is több volt, mint egy szimpla focimeccs. Ezt évi pár Barcelona-PSG vagy Barcelona-Manchester City rangadó egészen biztosan nem pótolná. Maga a katalánság veszítene a súlyából ilyen forgatókönyvvel, és persze egy önálló katalán bajnokság, amit minden évben a Barcelona nyer, aligha lenne túl vonzó. Kiválás után pedig vélhetően a spanyolok már csak azért sem ragaszkodnának a katalán riválishoz.

Az máris látszik, hogy a spanyol válogatottba meghívott katalán játékosokat a szurkolók mellett pár csapattárs is kikezdte, akik nem vették jónéven a függetlenség támogatását. Lehet azt mondani, hogy nem kellene túllihegni ennyire a politikát a sportban, de mi talán pont ne mondjunk semmit: a vízilabda történetének egyik legismertebb meccsén az 1956-os forradalom után a szó szoros értelmében estek egymásnak a játékosok a magyar és a szovjet pólósok.

Igen, a sport néha fontosabb, nagyobb ügy, mint amit a pályán elért eredmény sugall. A Barcelona, mint klub, több egy csapatnál, igazi katalán nemzeti intézmény. Ha arra használják, bizony fegyver lehet például a függetlenség híveinek kezében. Ám ahogy a népszavazás és annak érvényessége körül teljes a bizonytalanság, ugyanúgy a csapat is ezzel néz szembe. Vajon akkor mennyire lesznek lelkesek a szurkolók, ha más országba kell meccsre járni? Vagy ez a függetlenség pont hogy azt hozza magával, hogy még tovább haladunk valami nemzetek feletti fociliga irányába? Józan lépés lenne, ha már a Barcelona új utakat keresne. 

Izgalmas kérdések ezek, de azt hiszem, a katalán probléma rendeződéséig minden egyes Barca-Real iszonyúan felfokozott hangulatú összecsapás lesz. Mi semlegesek jól szórakozhatunk- de Spanyolországban ez több lesz focinál. Remélem, hogy nem a zárt kapus megoldást választják. Sőt, titkon abban hiszek, valahol pont a foci hozhat majd megbékélést, amikor mindenki rájön, hogy elég, ha csak a meccseken van csata, a közéletben inkább maradjon a békés megoldás.