Sportfoglalkozás

Csak volt értelme megépíteni az MTK új stadionját!

Befejeződött az amerikaifoci hazai bajnoksága, a Hungarian Bowl győztese a Budapest Cowbells lett, akik a tavalyi bajnok Miskolc Steelerst verték 14-10 arányban. Tulajdonképpen ez nem is lenne akkora hír, hiszen ez a sportág Magyarországon kedvtelési szinten megy, és a tengerentúli sztárligával, az NFL-lel nem is nagyon lehet egy lapon említeni.

Mondjuk utóbbi nem nagy érv, mert a magyar focibajnokságot is elég ritkán keverik össze az angol vagy a spanyol ligával- tulajdonképpen csodaszámba is megy, ha teljesen véletlenül találkoznak a mieink ottani gárdákkal, mert a magyarok akkor ki szoktak már esni, amikor azok még el sem kezdik a nemzetközi kupákat. És mégis, a magyar fociba ömlik a pénz számolatlanul, a pofátlanul gyatra teljesítmény elismeréseként. Akkor már inkább legyen amatőr, de lelkesen űzött amerikaifoci!

Ami még inkább elgondolkodtató, az Ratio Media HFL bajnoki döntőjének nézettsége: az Új Hidegkuti Nándor Stadiont majdnem megtöltötték az érdeklődők. Noha itt az MTK focicsapata van itthon, Deutsch Tamás klubelnök fogadkozásai ellenére lézengenek a nézők benne, nem egyszer kevesebben voltak kinn, mint kétezren. (És akkor ne beszéljünk a nézőszámok kozmetikázásáról.) A kék-fehérek ráadásul ki is estek, és sejthető, a másodosztályban mondjuk a Soroksár még kevesebb nézőt vonz majd, mint a Fradi. 

Elgondolkodtató, hogy egy nálunk gyakorlatilag gyökértelen, alig meghonosodott sportág döntője annyi embert érdekel a helyszínen, mint egy nagy múltú focicsapat meccsei. Még mielőtt bárki azzal vádolna, isten őrizz, hogy most már amatőr sportoknak is stadionokat húzzanak fel mindenfelé közpénzből! De nyugodtan lehetne úgy tervezni a jövőben, hogy a csak labdarúgásra optimalizált elképzelések helyett más, az embereket szintúgy érdeklő sportoknak is jusson hely a pályákon. 

El kell fogadni, hogy nem lehet központilag diktálni a sportkedvelőknek: átkeresztelhetnek akármilyen falusi csapatot mondjuk Lionel Messi Akadémiára, attól még pont ugyanolyan gyökértelen, komoly múlt nélküli klub lesz mint amilyennek a magyar amerikaifoci-csapatokat tekintik. De legalább utóbbiaknál látszik, hogy nem közpénzekből akarnak világverő alakulatot építeni, s tényleg szívvel-lélekkel küzdenek, ellentétben az összevásárolt zsoldossereggel. Az egyiknek lehet és érdemes szurkolni, a másikat meg... Hagyjuk.

Persze hiába tépem én a számat, amíg valamelyik politikus fel nem karolja, addig nem fog számítani, mennyi embert érdekel egyik vagy másik sportág. Vicces, hogy sok ezer ember véleményét felülírhatja egyetlené, ha utóbbi a megfelelő pozícióba pottyant. Ha engem kérdeznek, csak annyit tudok rá mondani: ez így nem túl sportszerű...

A Super Bowl előtt érdemes szót ejteni arról, miért is számít egészen különleges kihívásnak NFL-csapatoknál edzősködni.

Két jó csapat, az Atlanta Falcons és a New England Patriots jutott be az amerikaifoci idei csúcseseményébe, az 51. Super Bowlba. A sok elemzés közül az egyikben olvastam egy érdekes adatot: a Patriots alig két évvel ezelőtt bajnokságot nyert csapatából a mostaniban csak 23 ember maradt meg, az 53-as keret többsége már kicserélődött.

Ez elképesztően nagy mozgás, még akkor is, ha egy-egy csapatnál a játék jellege miatt a sérülések is erősen befolyásolják a keret összetételét. És az is tény, elég sok kulcsember éveken át viszi a hátán a csapatot, a Falconsban Matt Ryan és Julio Jones, a Patriotsban Tom Brady és Julian Edelman ilyen játékos például.

Természetesen utóbbi gárdánál érdemesebb szétnézni a játékoskeretet illetően, hiszen nekik győztes csapatuk volt (2014-ben Super Bowl győzelem, 2015-ben AFC-döntő), tehát elvileg nem kellett volna felforgatni. Csak hát a liga sajátos szabályai, a fizetési sapka miatt mindig előáll olyan helyzet, amikor sztároktól szabadulnak meg. 

Hogy konkrét posztokról beszéljünk: a Super Bowl győztes csapat három legjobb cornerbackje Darrelle Revis, Brandon Browner és Kyle Arrington volt, már egyikük sincs rég a csapatnál. Az akkor névtelen kiegészítő emberből hőssé váló Malcolm Butler lett az első számú cornerback azóta, mellette Eric Rowe és Logan Ryan kap legtöbbször szerepet. És azért ne higgyük, hogy könnyű az edzők dolga, egyik játékost kicserélik egy másikra, slussz: más adottságokhoz (gyorsaság, erő, stb.) kell szabni a játékrendszert. 

A védelem két évvel ezelőtti sztárjai közül a bajnoki győzelem után ment el Vince Wilfork, az idei szezon előtt cserélték el Chandler Jones-t, idény közben pedig a legnagyobb sztárnak gondolt Jamie Collinsról is lemondott a Patriots. Beépítették helyettük Trey Flowerst, Elandon Robertset, Malcolm Brownt, Kyle Van Noyt, Shea McClellint- hárman közülük olyan fiatalok, akik fokozatosan jutottak egyre nagyobb szerephez, ketten pedig más csapatnál leírt, feleslegessé vált, de a Patriots rendszeréhez passzoló játékosok. Szóval a védelemben nagy volt a jövés-menés, és azért igazi edzői mestermunka a megfelelő játékosok kiválasztása a drafton, a más helyeken nem jól szereplőkben meglátni a lehetőséget, majd ebből az új gárdából gyúrni egy ütőképes védelmet.

A támadól oldalán is akad ilyenre példa, hiszen Chris Hogannel senki nem számolt sztárelkapóként a ligában, fizetésével talán az első harmincban sincs benne a posztján, ám a Patriotsnál megtáltosodott. Mint ahogy a több helyről kivágott Dion Lewis is a semiből vált húzóemberré, és a kulcsembernek hitt, de könnyen elengedett Shane Vereen már senkinek nem hiányzik. 

Meg kell jegyezni, az Atlanta Falcons is jó az új támadók beépítésében, Mohamed Sanu remekül egészíti ki Julio Jones-t, Davonta Freeman és Tevin Coleman pedig igazi ütőképes running back duóvá nőtte ki magát 2016-ban. 

Visszatérve a Patriotshoz, majdnem a teljes támadófalat is lecserélték, hiszen a Solder, Connolly, Stork, Wendell, Vollmer ötösből csak Solder maradt meg hírmondónak, és az egység az idény legnagyobb részében jól is muzsikált. És náluk soha nem is felejtik el megemlíteni a jelentőségét annak, hogy visszatért a nyugdíjból Dante Scarnecchia, a legendás támadófal-edző.

Gronkowski a sérülése miatt az idény második felében már nem játszhatott, viszont helyette Martellus Bennett lett a tight end pozíció ásza- róla előre is lehetett tudni, hogy remek játékos, de miután Gronkot elvesztette a csapat, kiderült, milyen jó döntés volt megszerezni erre a szezonra.

Egy szó mint száz: miközben sok sztorit az egy-két igazán nagy sztárra hegyeznek ki, és tény, Brady most is ott lesz a pályán, egyedül senki nem nyerhet bajnokságot. Elképesztő munka lehet a liga kollektív szerződése miatt igencsak rövidre fogott nyári edzőtábor alatt ennyi új emberből ütőképes csapatot csinálni, és aztán a keret évközi változásaihoz is folyamatosan alkalmazkodni. 

Így aztán nem csoda, hogy miért beszélnek olyan sokat az NFL-ben az edzőkről. És nem csak a vezetőedzők, hanem a támadó- és védőkoordinátorok, különböző posztok edzői is mind igencsak elismert szakembernek számítanak. Persze, hajlamosak a folyamatos siker miatt nem értékelni annyira egy olyan ember munkáját mint Bill Belichik, pedig ha azt néznénk, hogy mekkora jövés-menés van egy keretben, és így fut évről évre a szekér, akkor minden évben esélyes lehetne az év edzője címre. Mint ahogy a Falconst Super Bowl-ig vezető Dan Quinn előtt is kalapot lehet emelni, mert igazság szerint senki nem vette komolyan őket egész évben- és most ők képviselik az NFC-t a nagydöntőben. 

Persze kettejük közül csak egy ember örülhet majd február 5-én. S vélhetően a győzelem is edzői mestermunka lesz, mert hiába tűnik úgy időnként, egy-egy nagy játékon múlik minden, a hosszú meccs minden pillanata számítani fog. Az edzők pedig karmesterként fogják össze a teljes csapat munkáját, ettől válik igazi csatákat idézővé a meccsek meccse. 

Parádés hétvége vár az NFL rajongókra.

Tavaly is azt írtam, idén is ezt várom a főcsoport-elődöntőktől: ez az NFL szezon legjobb hétvégéje. A wild card körben több a kevésbé izgalmas meccs, és idén még egy kicsit simábbak is voltak a szokásosnál. Egy körrel később viszont már nem nagyon jellemző a kiütés.

Ha ilyenre mégis számítani kell valahol, az a New England Patriots találkozója a Houston Texans csapatával. A Patriotsot nem kell bemutatni az amerikaifoci kedvelőinek, szinte minden évben a legjobbak közt vannak, Tom Brady 32. rájátszásmeccsére készül (ez olyan, mintha két teljes idénnyel többet játszott volna), az idén a szokásos módon jók a támadók és meglepően hatékony a védelem. A Texans védelme sem rossz, de a középszerű Brock Osweiler irányítóval nehezen elképzelhető a pontzuhatag.

Mindezzel együtt is elutasítja a Patriots vezetőedzője és legnagyobb sztárja azt, hogy ez lefutott meccs lenne. Persze mit is mondhatnának mást? Mindenesetre a rájátszás legnagyobb meglepetése lenne egy hazai vereség.

Az NFC-ben az Atlanta Falcons a Seattle Seahwaks-t fogadja. Az Atlantában Matt Ryan MVP-szezont futott eddig, és a kissé lesajnált csoportból továbbjutva lassacskán titkos esélyesként számolnak vele. Ehhez lesz pár szava az előző körben könnyen győző Seattle-nek is, de a Falcons jóval keményebb dió. Mind a két gárdának igazi erőfelmérő lesz a meccs: aki továbbjut, igazolja, hogy helye van akár a Super Bowl-ban is.

Nagyszerű összecsapásnak ígérkezik a másik NFC elődöntő is, ahol a mostanában a divatdrukkerek kedvencének számító Dallas Cowboys otthonába látogat el az utóbbi hetekben fantasztikus formát mutató Green Bay Packers. Az egyik oldalon két szuperújonc, Dak Prescott és Ezekiel Elliott, a másik oldalon a káprázatosan irányító Aaron Rodgers. Őszinte leszek: erre a meccsre egy fillérrel sem mernék fogadni. Az biztos, hogy valaki győzni fog, de ezen túlmenően bármi elképzelhető.

A vasárnap magyar idő szerint késő délutánról éjszakára áttett Kansas City Chiefs- Pittsburgh Steelers meccs csúszása miatt sok itteni szurkoló moroghat, hiszen ez is jó kis csatának ígérkezik. A Chiefs nehezen megfejthető csapat, kevés olyan játékoszsenivel bírnak, mint a nagy riválisok, és mégis, a meccseket megnyerik. Ha a Steelers ellen is menni fog, ahol Bell, Brown és Big Ben brillíroznak, akkor többé nem nagyon lehet kételkedni az erejükben. Mégis azt hiszem, egy árnyalattal nagyobb esély van arra, hogy a pittsburghiek jutnak tovább, és az AFC döntőben a Patriots vár majd rájuk.

Vagy nem. Attól lesz jó ez a hétvége, hogy előzetesen nagyon nehéz tippelni, s még akkor is remekül fogunk szórakozni, ha valamelyik meccs nem lesz szoros: a szép támadások, látványos pontok kárpótolnak minket. Én már erősen várom az éjszakát, ami hosszúra fog nyúlni szombaton és vasárnap is...

Az NFL alapszakaszának végén érdemes egy kicsit filozofálni arról, mennyit érnek a számadatok.

Az utolsó forduló most egy árnyalattal kevesebb izgalmat tartogatott, kiemelési helyekről szólt pár meccs, és az utolsó továbbjutó hely miatt volt tétje az NFC összecsapásainak. Volt ugyan dráma, és az is tény, még a rég kiesett csapatok is összekapták magukat, de bármi is volt, az igazi küzdelem úgyis a rájátszásban kezdődik. Ott már csak egy meccs az élet.

Ilyenkor mindenki elemez, statisztikákat rángat elő. Utóbbiak egy része teljesen értelmetlen, mert annak nem sok jelentősége van ma, hogy 1984-ben hasonló helyzetben melyik csapat nyert rájátszásmeccsen- a most pályára lépők jelentős része akkor még nem is élt. 

Na de a mostani idény számadatai, azok aztán mindent elárulnak, ezeket böngészve máris előre megmondható minden!... Hát, nem egészen. Szép alapigazság az, hogy a bajnokságokat a védelem nyeri, azaz aki kevesebb yardot enged, máris garantált a továbbjutása- a realitás viszont kicsit más. Az NFL.com milliónyi statisztikája között ott van ez a számadat is, és meglepő, de igaz: a tíz legkevesebb yardot engedő csapat közül csak négy ment tovább. A legkevesebb pontot kapó csapatok statisztikája már kicsit közelebb áll a továbbjutókéhoz, de azért érdekes, hogy a csoportot nyerő Pittsburgh Steelers kicsivel több pontot engedett a rivális Baltimore Ravensnél és Cincinnati Bengalsnál is.

Az pedig szintén fontos, hogy kulcsemberek dőlhetnek ki egy-egy csapatból. Az éves átlag mutat valamit mondjuk az Oakland Raiders támadóiról, de nyilvánvaló, hogy a csapat kevesebb yardot és pontot fog szerezni most, hogy a csereirányító cseréjének a játéka várható.

Szóval az átlagnéző ne szégyellje magát, amikor nem sokat mond neki egy olyan információ, hogy hány yardon tartja az ellenfél futóit valamelyik csapat. Ezek jópofa számok, lehet elemezgetni őket, de csakis egyetlen statisztika számít: azon a bizonyos tétmeccsen ki szerez több pontot. Hányszor előfordult már, hogy felborult a papírforma! 

Szóval aki úgy érzi, még nem igazodik el a különféle statisztikák és adathalmazok rengetegében, egészen nyugodtan leülhet a hétvégén a tévé elé, mert ettől függetlenül is remek meccseket láthat a rájátszásban. Ebben a körben kicsit talán még kiszámíthatóbbak szoktak lenni a történések, de a Green Bay Packers meccse a New York Giants ellen igazi csemegének ígérkezik, és a Seattle Seahawks is jót küzdhet a Detroit Lions ellen. A Miami Dolphins elvileg nem túl esélyes a Pittsburgh Steelers otthonában. Szerintem a leginkább kétesélyes az Oakland Raiders és a Houston Texans meccse, hiszen mind a két csapatnál kérdéses, ki irányít majd.

Bevallom, én máris fel vagyok pörögve, az utóbbi években számomra az egyik fénypont ez a pár hét, amikor az NFL rájátszás összes meccsét élőben nézhetem. Tudom, egyre többen szeretjük az amerikaifocit, és mivel ilyenkor más igazán izgalmas, látványos sportesemény nem nagyon van, aki valami komoly sportélményre vágyik, kapcsoljon rá a meccsekre.

Az NFL egyik jellegzetessége, hogy azok a csapatok is végigharcolják az idényt, akik már rég nem juthatnak tovább.

Mint sokan mások, én is annak idején az európai focin nőttem fel. Nem tagadom, még most is szoktam nosztalgiázni, ha eszembe jutnak fontos meccsek, nagy rangadók, döntők. Eszem ágában sincs azt mondani, hogy önmagában egyik vagy másik sport jobb lenne. 

Az viszont csapatsportok körében szokatlan, hogy ellentétben a végére időnként ellaposodó, a tét nélküli meccsek miatt unalmassá váló európai bajnokságokkal szemben, az amerikaifociban sokkal nagyobb az izgalom a szezon végén is, mert mindenki hajt az utolsó rájátszás helyekért. És erre jön ráadásként, hogy minden esélytelen csapat oroszlánként küzd, bárki is az ellenfél. Egyszerűen nem tehetik meg, hogy ellazulják az utolsó meccseiket, ezt a szurkolók nem fogadnék el.

Ezért nem nagyon ismert az "országos egyes" fogalma. A New England Patriots vendége lesz a csoportutolsó New York Jets a hétvégén, de igencsak meglepő lenne, ha tartalékokkal állna ki az utóbbi, és ne küzdenének az utolsó lehelletükig. A Houston is felkötheti a gatyáját a Cincinnati ellen, a Tennessee sem mehet biztosra a Jacksonville vendégeként. 

De ha valaki úgy érzi, ezek a meccseken mégsem várható elég izgalom, ott van a hétvége néhány slágermeccse, például a Detroit Lions fellépése a Dallas Cowboys ellen, a Denver Broncos és a Kansas City Chiefs összecsapása, az Indianapolis Colts és az Oakland Raiders meccse. No meg a hétvége legnagyobb slágere, a Baltimore Ravens-Pittsburg Steelers rangadó. 

Aki szeretne belekóstolni az amerikaifoci hangulatára, annak ezen a hétvégén érdemes rátapadni a tévére, mert a Sport2-n adnak vagy féltucat meccset a fordulóból, és ismétlések is lesznek, ha valakinek a hajnaliak nem férnek bele már. Én is böngészem a programot, és a karácsonyi dolgokat úgy igazítom, hogy az ajándékozás után jöhessenek a meccsek...