Sportfoglalkozás

Különös helyzet állt elő azzal, hogy ebben az évben nem lesz Forma1-es futam Németországban, pedig ez az ország számít a versenysorozat egyik legerősebb bázisának.

Pontosítsunk: a német piac a legtöbb sportág számára az egyik legfontosabb. Jó példa volt erre, hogy a kézilabdában akár még a selejtezők eredményébe is belenyúlt a szövetség, hogy a német válogatott ott lehessen a világbajnokságon. A németek szeretik a sportot, és jó vásárlóerejű közönségnek számítanak a reklámozók szemében is, ráadásul elég sokan vannak. Botorság veszni hagyni egy ilyen piacot- hiszen, lássuk be, a sport komoly üzlet.

Az autósport legendás német versenyautókkal és kiváló germán versenyzőkkel egyaránt büszkélkedhet, így aztán abban semmi meglepő nincs, hogy sokan szeretik a Forma1-et is. De valami elmozdulás, átrendeződés történhetett, mert meglepő módon az utóbbi években a németországi futamokra jegyet váltók száma visszaesett. Azt nem hiszem, hogy ne tudnák megfizetni a nézők a belépőt, a gond sokkal inkább az, hogy nem akarják. Mert előbbit orvosolni lehet akár egy akcióval, az érdektelenség viszont már más tészta.

Aki szereti a sportot, az bőven talál magának más néznivalót, és teljesen természetes, hogy a szurkolók vándorolnak más, divatosabb sportágak felé. Az egész világon megfigyelhető ez a mozgás, és mi magunk is átgondolhatjuk, vajon pont ugyanazért kapcsoljuk-e be a tévét, mint 15 éve. Akkor szerintem még szinte minden F1 futamot néztem magam is, mellette a magyar focimeccseket és a Bajnokok Ligáját igen gyakran követtem. Belefért a képbe a kézilabda is. Manapság európai fociból kevesebbet nézek, az éjszakai NFL-meccsekből sokat láttam a tavalyi szezonban, de hogy olyan eseményekre kapcsolok, mint a darts, az nagyon nem volt benne a levegőben. Pedig gondolom nézett ez is, nem véletlenül adják sokat.

Forma1-et például már ritkán nézek. Az utóbbi években volt pár dögunalmas szezon, az előzés, küzdelem nélkül a verseny nem nagyon tud lekötni. Valljuk be, Ecclestone úrnak is volt pár szerencsétlen nyilatkozata, ami azt sugallta, nem igazán akar foglalkozni azzal, hogy mitől lesz népszerű és divatos egy sportág. Ha nem pont ő járt volna élen abban, hogy gigaüzletet csináljon a száguldó cirkuszból, még érteném is, de így...

Az persze nem nagy érvágás, ha én nem nézek meg egy versenyt. Az se, ha egy kisebb piacon van visszaesés. De a németekkel már foglalkozni kellene. Ha egy olyan országban, ahonnan Schumacher és Vettel jött, nem akarnak a szurkolók versenyre menni, akkor ideje lenne leülni és átgondolni a jövőt. Most állítólag a Magyar Nagydíj szervezői is örülnek, mert a német verseny kiesésével talán több néző pótolja az F1-hiányt nálunk. De régen tőlük függetlenül is sokan voltak. 

A futamrendezés nem olcsó, és éppen ezért mindig van egy pont, amikor eldöntheti a szervező, megéri-e ez az egész hajcihő. Az FIA nyilván a hagyományos piacok megrendülése miatt próbál nyitni új irányba, van verseny Malajziában, Kínában, Oroszországban, Bahreinben, Abu Dzabiban- bőven van piac Európán kívül is. Kérdés, hogy a támogatók számára is egyenértékűek-e a nézők. És persze kérdés az is, az arab országokban valódi piac van-e, vagy csak presztízskérdést csinálnak abból is, hogy legyen versenyük, mint ahogy focivébét akartak.

Ahogy az idei szezon indult, óriási Mercedes-fölénnyel, az nem sejtet túl sok jót. Ha ilyenek lesznek a versenyek, nem tragédia, ha az ember kihagy pár futamot. És mindenhol gond: fogynak az európai nézők, de mibe szeressenek bele az ázsiaiak, amerikaiak? Két órányi hangos körözésbe?

A német rendezők visszalépése tehát csak egy jel, de annak igen fontos. A Forma1 a világ egy részén még ma is a nagybetűs Autóverseny, de manapság minden mulandó. Aki ezt nem érti, bukásra van ítélve- furcsa lenne, ha pont a sebességről ismert sportág mellett száguldanának el a riválisok...

Lehetek őszinte? Szerintem az év hülye vicce, amikor egy Forma1-es csapatnak egy bíró döntése alapján kellene beültetni egy versenyzőt az autóba. Azt hiszem, teljesen összekeveredtek itt már a dolgok a világban... 

Vajon mennyiben lehet sportról beszélni, amikor előfordulhat, hogy a Sauber tavalyi tesztpilótája, Giedo van der Garde a tárgyalóteremben harcolja ki az idénynyitón való részvételt? Állítólag érvényes versenyzői szerződése volt 2015-re, de helyette két, jól fizető szponzorokat hozó pilótával készült a Sauber, a holland az autókat se ismeri, nem is rá méretezték egyiket se. A végleges döntés csütörtökre várható, ám nem hogy sportszakmai szemszögből, pusztán a józan ész alapján agyament ötletnek tűnik az ő indítása.

Mert azért ez a Forma1. Pár versenye volt már van der Gardénak a Caterham versenyzőjeként annak idején, tavaly tesztelt a Sauberrel, ez egy dolog. Nála rutinosabb vagy jobb versenyzőknek sem lehet könnyű azonban egyik napról a másikra beülni egy versenyautóba. Ebben a kategóriában még a kiscsapatok autói is pokoli gyorsak, nagyon nem árt, ha a leendő pilóta alaposan megismeri őket teszten mielőtt élesben vezetné. Ehhez képest ez a fickó gond nélkül beleülne így is. Naná, hiszen ez a Forma1...

Tizenkilencre lapott húzott, talán maga se hitte el, hogy megnyerheti a pert aztán most elvileg ott tartunk, egy bírói fórum dönthet egy versenyistálló csapatáról. A Saubernél főhet a fejük, hogy alávessék-e magukat az ítéletnek, hiszne ha bármi gond lesz, akkor azért rajtuk is lesz felelősség, hiába mások döntöttek helyettük. Akkor ugyanaz a bíróság majd elítéli őket gondatlanságért, amiért nem biztosítottak gyakorlási lehetőséget. Vagy az egész szövetséget beperlik, amiért nem tolták el az egész idényt két héttel a holland pilóta kedvéért. Ha nem indulhat, nyilván komoly kártérítést kap van der Garde, aki azzal keresne pénzt, hogy nem vezet. Órabérben jobban jár, mint a világbajnok.

És a Sauber meg magyarázkodhat a szponzoroknak, miért az egyik vagy másik versenyzőt nem indítják az ausztrál futamon. Önmagában az is vicc, hogy be lehet vásárolni egy pilótát a Forma1-be, de ezt már ismerjük, tudjuk, így megy ez még a királykategóriában is. Ez is kérdéseket vet fel arról, mennyire sport és mennyire üzlet a Forma1- a költségek ismeretében azért indokolható gyakorlatról beszélünk. Drága mulatság a csapatindítás!

Ám még a pénzes emberek esetében is érvényesülnie kellene valami belátásnak. Akadtak már fizetős alakok bizonyos csapatok körül, de a nagyon bénák még a tesztelésből is kikoptak többnyire. (Akadtak azért hajmeresztő tudású pilóták a mezőnyben...) Hogy kit indítottak és kit nem, arról a pénzügyi és sportszakmai szempontok figyelembevételével a csapat döntött. Furcsa jövő vár ránk, ha ilyesmiről is dönthetnek egy tárgyalóteremben.

Vicces lesz, ha a Real Madrid egyik kispadozó játékosa perel, hogy a játéklehetőségért igazolt oda, tessék őt csapatba tenni! Az még viccesebb lesz, ha egyszerre 16 játékos pályára küldését írja majd elő a bíróság. Oldja meg az edző ahogy tudja... Olyan világot élünk, ahol mindenki perelhet, ahol az évekig húzódó eljárásokban a doppingolók visszakapják az érmeiket furcsa érvelés után, másokat megfosztanak az eredményektől, a sportolók perelnek pénzért, a klubok perlik a szövetséget...

A sportban pedig nagyon nem szerencsés, ha a versenyzők nem a pályán, hanem a paragrafusok közt szlalomoznak profin. A végén még kialakulhat egy külön réteg, a sportolónak középszerű, de tárgyalóteremben hibátlan emberekből. Nem szeretném megélni, hogy külön tévéközvetítések is legyenek a sportbíróságok üléseiről, mert több izgalmat tartogatnak, mint a valódi versenyek.

Valami nem működik a Forma-1 világában. Valami elveszett, vagy csak kikopott, vagy egyszerűen csak annyi dologból válaszhatnak az emberek, hogy ami eddig volt, az már nem elég- de a vezetők idegesnek tűnő nyilatkozatai azt mutatják, problémák vannak.

A Marussia és a Caterham összeomlása önmagában nem egy komoly tragédia. Ezek tényleg még a súlytalannál is súlytalanabb kiscsapatok. Régen azt neveztem kiscsapatnak, ami szívósan küzdve idény végére összekapart pár pontszerző helyezést- harcossággal, kis szerencsével. Ez a kettő, több névváltozáson átment csapat az utóbbi négy vagy öt évben együttesen talán egy kilencedik helyig jutott, nyilván kizárólag mázlival.

Szóval ha az ilyen autók eltűnnek, attól nem esne kétségbe egy néző se. Mostanában már nem annyira figyelek oda a Forma-1-re mint régebben, de tényleg fura, hogy a versenyzőik nevét se tudom. Persze nincs is szükség rá, hogy ismerjem őket, hiszen semmilyen eredményt nem lehet tőlük várni- és ez nem az ő hibájuk. Eleve az kérdés, mit keres ebben a versenysorozatban ennyire gyenge, a tisztes helytállásra is esélytelen autó.

Olvastam az ötletelést, hogyan lehetne a mezőny létszámát a kiesésük után megőrizni. A harmadik autó indítása a nagycsapatok részéről annyiban kétségkívül jó lenne, hogy jó technikával, jó versenyzőkkel nőne az izgalom. Csak hát a pénz... Nem olyan sima ügy még egy autót elővarázsolni a cilinderből, meg persze egy jó versenyzőt se. Ültessenek be valakit, aki olcsó, de sokat nem lehet tőle várni? Ostobaság lenne középszerű emberre bízni a drága technikát. Három versenyző csetepatézzon egy csapaton belül? Pikáns helyzet, de meglehetősen sok fejfájást okozna.

Az olyan ötletek, hogy feljavított GP2-es autókat indítsanak, és egyenautókkal versenyezzenek a ma még saját konstruktőri munkát is végző kiscsapatok, elég nehezen értelmezhetőek. Azt gondolom, egy ligában egységesnek tűnő szabályokra van szükség, nem lehet a mezőny fele ilyen, fele olyan. Ha azok a bizonyos feljavított autók eleve gyengék, hát nem mindegy, sárgára, feketére vagy zöldre festve kullognak a mezőny végén, kizárólag egymással harcolva az értéktelen 11. helyezésért? Ha meg túl jó lenne a "Super GP2", mit szólna a fejlesztésbe óriási pénzt ölő nagycsapat, hogy a készen kapott kocsihoz szinte csak a nevüket adó istállók lekörözik?

Persze a fenti dolgok mind elméleti fejtegetések, ám az igazi nagy kérdés egészen másról szól. Tulajdonképpen miért is kellene alapjaiban felforgatni, megváltoztatni a Forma-1 világát? Mi az, amit Ecclestone tud, a néző pedig nem? Ha sokan nézik a versenyeket, ha szeretik ezt az egészet a szurkolók, akkor valljuk be, nem a mezőny hátsó felében zajló történések, csetepaték, csődök izgatják őket, hanem a világbajnoki címért zajló harc. A kis pénzből gazdálkodó "éhezők" viadala lábjegyzetként sem túl érdekes az autósport történetében.

Azt gondolom, valami más van itt. Olyan jelek és tendenciák aggaszthatják a fejeseket, amik a ma még erős brandnek számító Forma-1 jövőjéről festenek kevésbé rózsás képet. A kutyát nem érdekli a kiscsapatok sorsa, és egyikük sem lenne hajlandó a pénzelosztás során saját hasznáról lemondani, ha nem azt éreznék, a ma be nem vállalt fájó döntések a holnapot döntik romba. Nyilván a mostanában minden szempontból átalakuló médiafogyasztási szokások a sportot is érintik.

Alkalmazkodni kell, elébe kell menni a dolgoknak. A fociban azért volt óriási találmány a kvázi európai csúcsbajnoksággá felfuttatott Bajnokok Ligája, mert felismerték, egy ennyire nemzetközi médiapiacon az egész világot érdeklő rangadókra van szükség, nem pedig helyi szinten érdekesekre. Természetesen a csúcsfoci háttérbe szorította a nemzeti bajnokságok egy részét, de legalább van egy szelete ennek a sportágnak, amire az egész világon odafigyelnek a négyévente rendezett vb-n túl. Ha maradtak volna a nemzeti ligák erőltetésénél, ma talán még nagyobb rajongótábora lenne a foci kárára a globális sportoknak.

Nyilván a Forma-1 esetén is folyamatosan elemeznek minden beérkező adatot. Folyamatosan figyelik a megosztásokat, aktivitásokat, érdeklődést. És összevetik más, konkurens sportágak adataival, trendjeivel. A sport globális üzletág, és ha az annak idején Forma-1-et néző emberek átpártolnak a golfversenyekhez vagy az amerikaifocihoz, akkor nem az lesz a kérdés, indul-e Marussia-szintű csapat, hanem az, hogy egy Red Bull vagy Mercedes fantáziát lát-e abban, hogy dollármilliókat öljön az autósportba.

A nyilvános ötletelés inkább csak azt jelzi, tesztelik a reakciókat, megnézik, meddig mehetnek el, kíváncsiak a jelentős szponzorok véleményére. Biztos vagyok benne, hogy a háttérben zajlanak az igazán komoly egyeztetések- a nyilvánosság előtt mindig voltak beszólások, aztán a végén az egésznek megegyezés lett a vége, és tovább működött a roppant hatékony pénztermelő gépezet. Ne legyen illúziónk, most is erről szól a történet, nem a sportértékről- ám mivel a kettő erősen függ egymástól, a nézőknek szurkolni kell a biznisznek is, mert csak akkor maradhat izgalmas a Forma-1 mint sport, ha van benne elég pénz. És fordítva: csúcsszínvonalú verseny nélkül a bevétel is visszaesik. 

Hát ebben a játszmában kéne megtalálni az egészséges egyensúlyt, a jó kompromisszumot, miközben tudják, a gyorsan változó világban talán még ez sem lesz elég az üdvösséghez...

Meglepetésre izgalmas lett a hétvégi futam a Hungaroringen. Pedig csak annyi történt, hogy a nézők azt láthatták, amiről a Forma 1-nek szólnia kéne: igazi versenyt.

Hogy miért, hogyan alakult úgy, hogy az utolsó körök ennyire szorosak lettek, és a dobogón három különböző csapat képviselője állhatott, az persze kielemezhető, a szakértők sokkal jobban értenek nálam ehhez.

Az viszont rögvest látszik, a szurkolókat mi hozza lázba: az, ha az erőviszonyok kiegyenlítettek, és nem lefutottak előre a versenyek. A Mercedesek fölénye elég egyértelmű volt az egész szezonban, csak Kanadában tudott nyerni más csapathoz tartozó versenyző- az a Ricciardo, aki nálunk is a dobogó tetejére állhatott. Persze a konstruktőri világbajnokság már így is eldőlni látszik, óriási előnnyel vezet Hamilton és Rosberg csapata. Előttük pedig négy éven át a Red Bull csapat és Sebastian Vettel volt az egyeduralkodó.

Ilyen "dinasztiák" mindig is voltak a Forma 1-ben, ezt valamilyen szinten megszokhatták a nézők. A varázs azért így is megvolt, hiszen ez egy olyan csúcskategóriának számított, amiért akkor is lehetett rajongani, ha éppen a versenyek nem sok izgalmat tartogattak. Az idei hétvégén viszont alaposan visszaesett a helyszíni nézőszám a mogyoródi pályán, ami jelzi, kicsit megkopott a vonzerő.

Nyilván azért találnak ki újfajta szabályokat, turbómotorokat, utolsó versenyen dupla pontot meg hasonlókat, hogy felkavarják az állóvizet. Ám az, hogy a Red Bull helyett most a Mercedes a nyerő, és aztán mögöttük lemaradt mindenki más, vélhetően nem pont az elvárt eredmény. Ha egy versenyző a megfelelő autóban ül, akkor dobogóért harcolhat, ha nem, akkor fut az eredmény után. Csak pár egészen kimagasló egyéniség képes egy nem annyira jó autóval is az élmezőnybe kerülni rendszeresen. Nico Rosberg szimpatikus versenyző, de eddig sose tudott a világbajnokságért harcolni. Most fordult a kocka, az ő javára.

Ám a szövetség nyilván az izgalmas magyar nagydíj ellenére sem túl boldog amiatt, hogy alapvetően kicsit lefutottnak tűnnek az idény nagy kérdései- mázli, hogy legalább a két Mercedes-pilóta rendesen üti egymást, mert ha valamelyik lényegesen jobb lenne, már most oda lehetne adni a bajnoki címet. Ahogy olvasom, megint szakértőt neveznek ki, aki majd remek ötleteket dob be, hogy lehetne ismét vonzóbb a versenysorozat.

Pedig a válasz itt van a szemünk előtt: ha verseny van, izgalom van, akkor hirtelen mindenki lelkessé válik. Marha nagy okosság kell a mezőny kiegyenlítéséhez: még több olyan szabály kell, ami csökkenti az autók közti különbségeket. De az egész Forma 1 nem úgy épül fel, hogy egyenlő esélyekkel induljon a Ferrari és a Marussia. Olyan hagyományokat kéne felrúgni, amelyek a sorozat szerves részét képezik, és ez aligha fog megtörténni.

Még az sem biztos, hogy a nagy egyenlősdi elérné a kívánt eredményt. Ezzel kicsit magam ellen beszélek, hiszen a verseny izgalmasabb lenne, de ki tudja, azzal nem vesztene-e még további rajongókat a Forma 1, ha nem lenne értelme csapatoknak szurkolni, mert mind egyenautókat használna- az egyik pirosat, a másik ezüstszínűt, slussz.

Szóval miközben valószínűleg mindenki tudja, mi lenne a kézenfekvő megoldás, attól sokan tartanak, hogy a vízzel kiöntik a gyereket is. Bernie Ecclestone elég régóta benne van ebben a buliban, ha valaki végig tudna vinni egy minden problémát megoldó szabálymódosítást, az ő. Azért nem teszi, mert ilyen megoldást jelenleg nem tud sem ő, sem más. Félistenként ural egy dollármilliós autósport-bizniszt, és mégis azzal kell számolnia, hogy a Forma 1 teret veszt más, divatos sportokkal szemben, akkor bizonyára nem boldog. Régebben valahogy minden olyan jól működött, az F1 elzakatolt minden mástól függetlenül. 

De ma már a sportágak közt is óriási a versengés, az unatkozó szurkolók könnyen elkapcsolnak. Hacsak nem lesznek minden hétvégén olyan futamok, mint a hungaroringi. Meglátjuk, ez csak egy véletlenül kicsúszott verseny volt, vagy a változás kezdete, és kiegyenlítődnek az erőviszonyok. Ha utóbbi a helyzet, nem kell semmiféle szakértő, a nézők vissza fognak térni. De erre a kérdésre pár hét múlva választ kapunk. Addig lehet bizakodni, szurkolónak is, Forma 1 fejesnek is, mert ez esetben mindenkinek ugyanaz az érdeke...

Manapság a Forma-1-ben nem maguk a versenyek szolgáltatnak beszédtémát, hanem a szabályváltozások. Az idei évtől a turbómotorokkal, az üzemanyagfogyasztási előírásokkal és az egyebekkel akartak kicsivel több izgalmat csempészni a versenyekbe. Ám állítólag már a fejesek is válságtanácskozásra készülnek, mert úgy fest, nem egészen váltak valóra az elképzelések.

Ám mielőtt könnyes szemmel gondolnánk arra, hogy régen minden jobb volt, érdemes egy kicsit elgondolkodni a múlton. A Wikipedia ide vonatkozó cikkét átböngészve például látszik, hogy az elmúlt 20 évben 9 alkalommal az utolsó futam előtt eldőlt, ki a világbajnok- ez azt jelenti, hogy az idény vége már nem sok izgalmat hozott, mert valaki olyan fölényben volt. Schumacher 2002-ben a 17 futamos idény 11. futamán már világbajnok lett!

Még tovább árnyalja a képet az, hogy hány esetben lett valaki úgy világbajnok, amikor csapata a konstruktőri világbajnoki címet is elnyerte. 20 év alatt 17-szer fordult ez elő, ami jelzi, még a látszólag izgalmas idényekben is megesett az, hogy ugyanannak a csapatnak a két pilótája harcolt egymással, a többiek távolról integettek. Ilyen még a nyolcvanas években is előfordult, emlékezzünk a Senna-Prost felállású csapatokra például. Gyakran előfordult, hogy középszerű pilóták is dobogóra állhattak az idény végén, mert jó autó volt a fenekük alatt.

A kulcs ez: technikai sportról beszélünk, ahol nagyon sok dologról dönt maga a technika. Egy jó konstruktőr, egy profi csapat világbajnokká tehet egy versenyzőt. Persze, kell a pilóta is hozzá, de ez az egész dolog a csúcstechnikára van kihegyezve. Szóval sokminden eldől már akkor, amikor a versenyző beül az autójába, és ezen a szabálymódosítások sem sokat segítettek: mindig is lesznek jobb tervezők és csapatfőnökök, akik a végletekig ki tudják használni a szabályok adta lehetőségeket.

Az viszont egy másik kérdés, hogy önmagában attól, hogy Forma-1, ma már nem esünk hanyatt. A mai sportdömpingben ezer másféle versenyt is nézhetünk, és bármekkora respektje van az F1-nek, ha nem elég érdekes, az ember nem figyel rá, elkapcsol, csak az eredményt olvassa el másnap, stb. Régebben is volt unalmas körözés, kár is tagadni. Nem az idén kezdődött el az, hogy alig van előzés, már évekkel ezelőtt láttam, hogy a boxkiállások alatt próbáltak előnyt szerezni a versenyzők. Az is része a versenynek, megtehették. Mindenki vigyáz az autókra, mert drágák, ráadásul a belemenős előzéseket vagy akadályozásokat büntetik a versenybírók, szóval kevés a kiélezett egy-egy elleni küzdelem. 

Pedig a sport erről szólna, a szabályos, tiszta, de kemény összecsapásokról, ahol a fő elv az: győzzön a jobb! Ez látszik kiveszni az F1-ből, és nem a turbó a hibás, meg a halk motorhang, vagy az üzemanyagfogyasztás mérése, hanem az, hogy mindenki a maga szintjén próbál biztonsági játékot űzni: a legjobb autósok az élre állnak és aztán tartják a pozíciót, a mögöttük állók nem mennek bele veszélyes manőverbe, mert plusz 1-2 pontért nem kockáztatnak, a hátul levők örülnek, ha célba tudnak érni miközben a leginkább arra ügyelnek, hogy gyorsan ki tudjanak térni az őket leköröző versenyzők útjából.

Szóval a Forma-1 most már inkább a biztonságot tükrözi, nem csak a versenyzők védelme szempontjából (ami persze nagyon fontos dolog), hanem a versenyzés jellegét tekintve is. Az időmérőn már nagyjából látni lehet, adott versenyen ki lehet a leggyorsabb, és hacsak nincs valami technikai gond, a fölényt győzelemre is lehet váltani. A néző legyint, sokszor igazságtalanul, mert ettől még a versenyzőknek keményen koncentrálni kell a futam végéig, bármennyivel jobb az autójuk. De a nézőnek még ezt is szabad, mert ő nem mérnöki elemzéseket akar olvasgatni a csúcstechnikáról, hanem versengésre, izgalomra vágyik.

A saját szempontjából mindenkinek igaza van. De a válságstáboknak nincs értelme, amíg az élmezőnybe bebetonozott 2-3 csapat képviselői siránkoznak Ecclestone társaságában. Ha valóban radikálisan akarnának hozzányúlni a Forma-1-hez, akkor sokkal nagyobb egyenlősdire törekednének. De ez értelemszerűen zsákutca lenne a Forma-1-ben, mert a tervezői munka szerepét teljesen lenullázná, és itt igenis része az imázsnak, hogy az autók, a technika a csúcsot képviselik.

Szóval nem tudom, mit fognak válságtanácskozni, és főleg azt nem tudom, miért. Az F1-ben a versenyek lefolyása nem tavalyról idénre változott meg radikálisan, mindig is voltak unalmas körözések, ahol a jobb autókban ülők faképnél hagyták az egész mezőnyt. Maximum a világ változott meg, és amit akkor így is szerettek az emberek, az most nem annyira vonzó már. Csak hát a világot megváltoztatni jóval nehezebb, mint az autókra vonatkozó szabályokat...