Sportfoglalkozás

Tűz ütött ki tegnap Bostonban, és a lángokkal harcolók közül ketten egy épület alagsorában rekedtek és életüket vesztették. Az erős szél és a gyorsan terjedő tűz miatt a környék többi háza is veszélybe került, ám sikerült meggátolni a lángok továbbterjedését.

A hír kapcsán megszólalt a New England Patriots sztárja, az irányító Tom Brady. Ezúttal nem csak egy celeb "én is hadd okoskodjak bele más dolgába" jellegű nyilatkozatról volt szó: Brady otthona a tűz közvetlen közelében van, így aztán első kézből tudott beszámolni a tapasztalatairól.

Először is köszönetet mondott azoknak az embereknek, akik a testi épségüket veszélyeztetve, életüket áldozva mindent megtettek azért, hogy eloltsák a tüzet. Természetesen részvétét fejezte ki az elhunytak családtagjainak is.

Utána Brady arra tért ki, hogy sportolóként sokszor gondolnak magukra egyfajta hősökként, de ilyenkor testközelből tapasztalhatja meg, kik az igazi hősök: azok az emberek, akik más életéért teszik kockára a sajátjukat. Ilyenkor ő sem egy sztár, hanem egy ember, aki először kimenekítette a saját családját, és aztán figyelte, ahogy a villámgyorsan elharapózó tüzet miként fékezték meg. A tűzoltók nélkül sokak számára lett volna tragikus ez a nap...

Tom Brady watches as a 9 alarm fire rips through a home 2 doors down from his home at the 300 block of Beacon St. pic.twitter.com/paNrNKKS2L

— Boston Herald (@bostonherald) 2014. március 27.

Bár sokan szidják a magyar focit, még a mostani időkban is akadnak valóban izgalmas meccsek idehaza. A hétközi kupaforduló okán idézem fel az egyik legizgalmasabb döntőt.

2012. május elsején találkozott a DVSC és az akkor még másodosztályban szereplő (de onnan kimagasló) MTK a Magyar Kupa döntőjében. A rendes játékidőben háromszor fordult az eredmény, volt kiállítás, két gól az utolsó öt percben- a vége 3-3 lett. A hosszabbításban nem született gól, jöttek a tizenegyesek, összesen kilenc(!) körrel, de közben is voltak izgalmak. Érdemes belenézni az összefoglalóba, emlékezetes este volt...

Lassan értelmetlenné válik a sportokon belül az extrém sportok megkülönböztetése.

Eleve nehéz határvonalat húzni a kettő közé, ha azt nézzük, mind a kettő esetén valamiféle nem átlagos emberi teljesítményről van szó. Nekem a maratonfutás pont olyan extrém sport mint a bázisugrás: mind a kettőről tudom, hogy jelen pillanatban nem vagyok rájuk képes.

Hogy milyen alapon soroltak vagy sorolnak valamit az extrém sportok közé, azt igazándiból nehéz átlátni. Talán pár évtizede még lehetett volna úgy is megfogni ezt a dolgot, hogy a hagyományos sportágak közé azok számíthattak, amiben versenyeket rendeztek, ahol a résztvevők összemérték az erejüket, míg az extrém sportokban gyakorlatilag a saját magunk legyőzéséről szól a dolog. De ez alapján ma már elég nehéz lenne elválasztani a kettőt, a régen csak az X-Games versenyeken felbukkanó sportok közül ma már némelyiket olimpián is láthatjuk, olyan sportágakban is rendeznek bajnokságokat, mint a wingsuit siklás.

A Wikipédia így fogalmaz: "Extrém sport olyan szabadidős tevékenység, amihez általában a megszokottól jelentősen eltérő helyszín és felszerelés szükséges. Érdekességét a szokatlan élmények, az erőfeszítés, az izgalmak jelentik, végzése sokszor veszélyes, ezért gondos előkészület, speciális felszerelés, jól megválasztott környezet és segítők szükségesek hozzá."

Extrém sport-e a műugrás, a lesiklás vagy a szertorna? Hiszen veszélyesek, mert könnyen megsérülhet a sportoló. Nem kell-e speciális felszerelés a már említett lesikláshoz, a szkeletonhoz, az autóversenyzéshez? Különleges helyszín alapján is nehéz elkülönítni a sportágakat, hiszen a vitorlázáshoz tengerre kell szállni, például. Azt pedig már meg sem említem, hogy az erőfeszítés és az izgalom általában a sportra jellemző, nem csak az extrém sportokra...

Ha végignézem, egy biztosító az utazási biztosításoknál mit sorol extrém sportnak, szintén nem leszek okosabb. Az egyiknél extrém sport a barlangászat, ami eleve nehezen értelmezhető sportként. De ide sorolják a nyíltvízi úszást, a quadozást is, vagy a bungee jumpingot, ami extrém tevékenység ugyan, de mitől sport, hogy valakit egy lábára kötött kötéllen lelöknek egy magas pontról? 

Szóval ez egy önkényes besorolás, személy szerint nem is szívesen használom. Talán volt egy korszak, amivel meg lehetett különböztetni így a hagyományos, mindenki által ismert, iskolai tornaórák keretén belül is űzött sportokat (az atlétikától a fociig, a tornától a birkózásig) azoktól, amelyeket kevesen gyakoroltak és igazi különlegességnek számítottak. De amikor több ezren biztonsággal snowboardoznak, siklóernyőznek, kite-oznak, búvárkodnak még kis hazánkban is, nehéz azt mondani, kedvtelésük extrém tevékenység, ami az átlagosnál jóval kockázatosabb. Inkább tűnik extrémnek az a terhelés, amit egy élsportolónak számító kajakos vagy úszó kap...

Önmagában az egész kérdésnek nem sok jelentősége van, végülis mindenki oda sorolja a sportágát, ahova akarja. Ám mégiscsak van egy tényező, ami miatt érdekes ez. Kérdés ugyanis, mit fizet a társadalombiztosítás, vagy egy utazási biztosítás? Akkor teszem-e ki magam nagyobb veszélynek, ha edzetlenül akarom lefutni a Duna partján a maratoni távot, vagy ha befizetek egy vezetett barlangtúrára? A dolgokat azért kellene rendbe tenni -ha egyáltalán lehet- mert nagyon nem mindegy, baj esetén ki fizeti a számlát. És azért nehéz különbséget tenni, mert a besorolás teljesen egyénfüggő! Ami nekem rutinszerű, másnak lehet óriási kihívás, és fordítva...

Ez persze egy nagyon mai korra jellemző probléma, régen, amikor tömegsport se volt, vagy TB se, olyat meg el se tudtak képzelni, hogy valaki saját kedvére hegyet mászik a Himalájában, fel se merült volna a kérdés. Most viszont igenis foglalkozni kellene vele, hiszen a különféle mozgásformák űzése a mindennapok részévé vált. Vajon van-e valaki, aki próbálja kezelni a problémát? És ha igen, hol tart az ügy? Utoljára pár éve hallottam hasonló felvetésről, amikor még Horváth Ágnes volt az egészségügyi miniszter, és akkor is sokat vitáztak róla. Azt se tudom, most mi a hivatalos álláspont. Pedig jó lenne ezzel tisztában lenni, amikor valaki elindul biciklizni, vagy a hegyoldalba siklóernyőzni...

Az idei idényben is a Barcelona-Real Madrid összecsapásokat várják a legtöbben. Az El Clasico nevet kapott párharcok közül egy már lement, októberben a katalánok nyertek 2-1-re, most vasárnap viszont Madridban találkoznak a csapatok, és talán a Real van jobb formában.

Ezen a szinten természetesen bármi előfordulat, Messinek bejöhetnek a cselei, Ronaldónak elsülhet a lába, tehát igazi háromesélyes presztízsmeccsre van kilátás. Ha madridiak győznek, akkor a bajnoki címért folytatott versenyfutásban a Barca erősen le fog szakadni, ez a sorozat a madridiaknak állna. Ezért a Messiék nyilván mindent bevetnek majd, nekik a döntetlen sem elég, győzniük kell, ha tartani akarják a lépést. És nyilván akarják...

Ám ezzel még nem lesz vége az El Clasico-sorozatnak ebben az idényben. Április 16-án a spanyol kupa, a Copa del Rey döntőjében is a két gigász találkozik, ott aztán végképp bármi előfordulhat. Akkorra már nagyjából eldőlhet, ki végez előrébb a bajnokságban, és nyilván aki alulmaradt ebben a versenyfutásban, a kupában szeretne kárpótlást. Kiélezett meccs lesz...

Ráadásul mind a két csapat áll még a Bajnokok Ligájában is. A Barcelona a legjobb nyolc között az Atletico Madridot kapta ellenfélül, nagy meglepetés lenne, ha a két meccs alapján nem a Barca menne tovább. A Real Madrid a masszív, de idén verhetőbbnek tűnő Dortmunddal néz szembe, a királyi gárdának áll a zászló. Egy szó mint száz, lehet, hogy az elődöntőben, vagy akár a döntőben is lehet még El Clasico. Volt már példa hasonló meccssorozatra...

Minden sportágnak szüksége van legendákra- a Bajnokok Ligájában az egyik 1999-ben született.

Az Európa Kupa, vagyis ahogy mi emlegettük, a Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) volt a második világháború után a legrangosabb nemzetközi klubtorna. A korai időszak legendája a Real Madrid dominanciája volt- Di Stefano, Kopa, Rial, Gento és persze Puskás! Micsoda csapat, micsoda eredmények! Például a Frankfurt elleni döntő, amikor 7-3 nyert a Real, Puskás 4 góljával.

1992-től alakult át a sorozat Bajnokok Ligájával, megváltozott a lebonyolítás, de alapvetően mégiscsak olyan volt ez, mint egy módosított BEK. Azért jó csapatok játszottak döntőt, jó meccsek is voltak, de... 1999 az mégiscsak egészen különleges döntőt hozott.

Igazi klasszikus párosításra került sor: a Bayern München és a Manchester United került össze, a meccsre a barcelonai Nou Camp stadionban került sor. A MU remek évek zárt, bajnokságot és FA-kupát nyert, a BL-ben is remekül menetelt. Ám ezen a meccsen csak szenvedett. A Bayern korán vezetést szerzett, helyzeteket dolgozott ki, úgy festett, a manchesterieknek az év legfontosabb meccsén állt meg a tudománya. Teltek a percek, végül a két csődöt mondott csatárt is lecserélte Ferguson, és beküldte Teddy Sheringhamet és Ole Gunnar Solksjaert.

Amikor lepörgött a kilencven perc, még a bajorok vezettek. A sportok egy részében az az izgalmas, hogy tudni lehet, 60, 30, 10 másodperc van már csak hátra a meccsből, addig kell futni az eredmény után. A fociban pedig az az izgalmas, hogy nem lehet tudni, mennyi van még. Collina három percet hosszabbított, és az angolok a 91. percben szöglethez jutottak, még a kapus, Schmeichel is felment. És megtörtént a csoda, Sheringham közelről betalált!

A stadion felrobbant, és a MU szurkolói bíztak benne, lesz még folytatás. És a csapatuk is hitt ebben, a 93. percben újabb szöglet után Sheringham lefejelte a labdát Solksjaer elé, aki a kapuba pöckölte azt. Ami az egyik oldalon varázslat és boldogság, a másik oldalon megsemmisülés. Az angol kommentátorok fantasztikusak voltak, libabőrös lesz az ember az utolsó perceket hallgatva.

És persze emlékszem, a tévé előtt ültem és bosszankodtam. Én az angoloknak szurkoltam, és már arra gondoltam, elkapcsolok. Nem tettem meg, és jól döntöttem...

Hát, így születnek a legendák... És ezért lesz minden Bayern München-Manchester United párharcnak pikantériája, amíg világ a világ. Mit ad isten, idén is találkoznak a legjobb 8 között...