A jég magyar hősei

A rövidpályás gyorskorcsolyások két világbajnoki érmétől azért leesett az állam, bevallom. Általában a téli sportok kapcsán az ember vállat von itt Magyarországon, de azért szemmel láthatóan nem reménytelen a helyzet.

Az persze nem valószínű, hogy túl sok sífutó vagy biatlonos világsztárt vonultatunk fel a jövőben, hiszen az edzéslehetőségek igencsak korlátozottak. De korcsolyapálya van, és nagyon jó érzékkel kezdtek bele a tudatos munkába annak idején a rövidpályás versenyek elterjedésekor.

Olimpiai pontszerzés után nagyszerű eredmény a mostani két ezüstérem. Liu Shaolin Sándor nyerte az egyiket 500 méteren, a férfi váltó a másikat 1000 méteren. A hölgyek sem maradtak le sokkal a közvetlen élmezőnytől, szóval rövidpályás gyorskorcsolyában afféle "középhatalom" Magyarország. Pedig bőven vannak riválisok a világ minden részén, hiszen ez a sportág egyszerűbben űzhető, mint a normál gyorskorcsolya, amihez speciális pálya szükséges. Meglehet, a jövőben téli olimpiai érem is lehet ebből, ami valljuk be, fantasztikus dolog lenne, hiszen a magyaroknak kevés dicsőség szokott teremni havon és jégen.

Mellesleg megér pár szót az is, hogy Liu Shaolin Sándor, mint az neve is mutatja, kínai származású. Még csak 19 éves, és az érmek jelzik, jóval több ő, mint ígéret: ilyen eredményekkel valóban az élmezőnybe verekedte magát nemzetközi szinten is. Talán különösnek tűnik a neve hangzása, de itt nőtt fel, itt él, a mi színeinket viseli és nekünk szerez dicsőséget. Érme az én szememben nem ér mást, mint akármelyik magyar felmenővel rendelkező sportolóé, csak azért, mert édesapja kínai. Remek sportoló, piros-fehér-zöldben. 

Öccse is versenyzik, ő is tehetséges, tagja volt az ezüstérmes váltónak is. Lehet, hogy a két Liu-fiú sok örömöt szerez még nekünk, és persze ebben méltó társaik a többiek is. Hallottam már, hogy valaki élcelődik rajtuk, de hiszek benne, hogy sokkal többen vannak azok, akik őszintén szurkolnak nekik. Megérdemlik!

1 Tovább

Az egyiknek sikerül...

Komolyan őszintén örültem Miklós Edit remek eredményének, a hetedik hely a lesiklásban fantasztikus siker! A verseny amúgyis nagyon izgalmasan alakult, mert az első helyen holtverseny alakult ki, a szlovén Tina Maze és a svájci Dominique Gisin pontosan azonos idővel végzett. A magyar színekben versenyző Miklós Edit kevéssel lemaradva ért be, olyan helyezéssel, amilyenhez hasonlót magyar síelő még soha nem ért el.

Hogy tudjuk hová tenni ezt, elég azt említeni, hogy például a másik magyar, Berecz Anna, óriási hátránnyal, biztonsági síeléssel a célba értek közül az utolsó lett, tegnap pedig a sífutóink közül például Szabó Milánnak összeakadtak a sílécei, és a 73. lett, míg a viharos körülmények közt kijutott Simon Ágnes 66.

Szóval le a kalappal Miklós Edit előtt! Ki tudja, mire viheti még a nagyon lelkes, nagyon komolyan készülő csíkszeredai lány, de reméljük, hallunk még róla pozitív híreket.

És itt a hírek pozitívságán van a hangsúly. Olvastam, hogy a rövidpályás gyorskorcsolyázók ügye nem ült el. Ugyebár volt némi balhé abból, hogy az utolsó pillanatban az egyszer már visszavonult, a kvótát kiharcoló csapatban nem tag Darázs Rózsa lett a váltó egyik tagja- édesapja döntésének köszönhetően. Erre talán még léteznek is sportszakmai indokok. De aztán olvasom a sztori folytatását: Darázs Rózsa NOB-ösztöndíjas, és állítólag ezzel viszont probléma lesz, mert jó ideig nem felelt meg a pályázati feltételeknek. Erre nem legyint az ember, ha belegondol, mennyi pénzről van itt szó: több milliót tesz ki a NOB-ösztöndíj, és az olimpiai váltóbeli tagságért is magyar viszonyok között szép összeg jár.

Bevallom, nehéz bizakodónak lenni, amikor az egyetlen igazi örömteli híren túl ilyesmikről hallok magyar vonatkozásban. A bajom az, hogy ez jelentős részben sportvezetői hiba. Úgy sejtem, számukra is gyakran egzisztenciális kérdés a sportolóik karrierjének egyengetése, és tudomásom szerint most is több kísérő van az olimpián, mint versenyző. A port mégis a becsületesen készülő, a képességeikhez mérten a legtöbbet nyújtó ember sportolókon lehet leverni, hiszen ők vannak a reflektorfényben. Kár!

Szóval továbbra is szurkolok a jó magyar szereplésnek, szorítok Miklós Editéknek, és remélem, több magyar balhé már nem lesz. Az eddigi is túl sok volt...

0 Tovább

Sportszépségek: a két Olga

Az oroszok női gyorskorcsolyázói két számban is dobogóra állhattak Szocsiban, ismerkedjünk meg velük.

Olga Graf 1983-ban született, a legjobb eredménye az olimpián elért bronzérem 3000 méteren. Ám leginkább azért beszéltek róla, mert arról elfelejtkezett, hogy szűk ruhája alatt nem viselt semmit, és amikor megkönnyebbülve lehúzta a cipzárt, akár még több részletet is megoszthatott volna a nézőkkel testéből. Gyorsan észbekapva korrigálta a bakit... Bár a jégen sztriptízelő Olga bizonyára sok férfi fantáziáját megmozgatta, már tavaly férjhez ment barátjához.

Olga Fatkulina 1990-ben született, a rövidebb távok specialistája, már több szép eredménnyel büszkélkedhetett az olimpia előtt is. Szocsiban aztán 500 méteren állhatott dobogóra, ahol koreai vetélytársa mögött második lett.

0 Tovább

Áll a bál a gyorskorcsolyázóknál

Nem lehet olyan kis létszámú egy magyar csapat, hogy el lehessen kerülni a balhét? Már a sífutók kiküldése körüli hercehurca is elég furcsa volt, most pedig azt olvassom, áll a bál a rövidpályás gyorskorcsolyázóknál is.

Ez konkrétan egy olyan téli sport, ahol többé-kevésbé még helyt is állnak a mieink, szóval van versengés a legjobbak között, nem pedig egy magányos harcos próbálja saját eredményeit felülmúlva kiharcolni az olimpiai részvételt, hanem tétje van egy-egy versenynek. Van olyan, hogy valaki kiszáll a történetből, mint azt az egyik női versenyző megtette, név szerint Darázs Rózsa.

A négy fős csapat viszont ennek ellenére kiharcolta a kvótát, és akkor váratlanul a már visszavonult Darázs Rózsa került a capatban Kónya Zsófia helyett- és a csapatvezető neve Darázs István, azaz saját lánya mellett voksolt ebben a helyzetben. Mivel a nyolcadik helyért már pénzjutalom jár, és összesen nyolc csapat harcolta ki a részvételt, anyagilag sem mindegy, ki léphet jégre- az olimpiai versenyzés élményéről nem is beszélve.

Indoklás természetesen van, Kónya a hírek szerint nem teljesen egészséges, ezért született meg ez a döntés. A baj most is a körülményekkel van: egy olyan ember került be, aki nem harcolt meg a kvótáért, és a saját édesapja döntött a javára. Teljesen mindegy, hol végez a csapat, itt valaki egész életében csalódott lesz az elúszott lehetőség miatt, valaki másról pedig soha nem mosthatja le magáról annak a vádját, hogy csak bepottyantották a csapatba. Pedig nyilván mind a ketten sokat és becsületesen edzettek, és most mégis keserű lesz a szájuk íze! A többi csapattag nyilván ugyanúgy lázadozik, szóval ez olyan helyzet, amit jól megoldani már nem lehet.

Mert bizonyos szituációkban nincs jó magyarázat, csak magyarázkodás van. Ez pedig most pontosan ilyen helyzet. Nagy kár érte, de jelzésértéke van. Mifelénk teljesen mindegy, hogy valaki szimpatikus amatőrként az utolsó bekerülő helyekért küzd, vagy lényegesen komolyabb reményekkel indulhat neki az olimpiának, pillanatok alatt balhés helyzetbe keveredhet. Nem jó ezt látni, nem jó ilyenről olvasni. Hallani persze más nemzetekről is, ahol valami miatt egymásnak estek a sportolók, de az legyen az ő bajunk. Ha már az olimpián alig van esély érmekre, legalább valami mással, sportszerűséggel, szimpatikus viselkedéssel tűnjünk ki. Ehhez képest jönnek a botrányok meg a seggre tett kalocsai minta. És még csak pár napja zajlanak a versenyek!... 

Nem vágyok én már arra, hogy magyar érmeseket láthassak, elég lenne egy kis nyugi a mieink körül... (Kiegészítés: a magyar váltó azóta már ki is esett... No és persze mindenki csalódott, így vagy úgy.)

0 Tovább

Sportszépségek: Kiira Korpi

Az 1988-ban született finn műkorcsolyázó, Kiira Korpi nem csak szép, de eredményes sportoló is. Édesapja az 1998-ban olimpiai bronzérmes finn női jégkorongválogatott edzője volt, Kiira tehát beleszületett a sport világába, ötéves korában kezdett korcsolyázni.

Hamarosan a legjobb versenyzők közé került a juniorok mezőnyében, utána pedig a felnőttek között bizonyíthatott. Előbb szerzett érmet Európa-bajnokságon, mint a finn bajnokságon: előbbin 2007-ben szerzett bronzérmet, majd 2011-ben újabb EB-bronzzal gazdagította éremgyűjteményét. Egy évre rá érte el eddigi legjobb eredményét egy Európa-bajnoki ezüsttel. Közben otthon is egyeduralkodó lett, három éve folyamatosan övé a finn bajnoki cím.

Ugyan olimpián és világbajnokságon még nem állhatott dobogón, de sokak szerint egy "versenyszámban" kétségkívül ő lenne az elsőség: a legszebb korcsolyázónőnek tartják a 169 centis, mosolygós szőke lányt, akinek beceneve Jääprinsessa azaz Jéghercegnő.

0 Tovább
«
12

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés