Vad focireformok

A 30 perces félidők, a játék megállása esetén megállított óra lenne a foci jövője?

foci
Új ötletekkel akarnak hozzányúlni a focihoz, méghozzá nem is kívülálló okoskodók, hanem a foci szabályszervezete, az IFAB. Az eddig hallottak közül a saját magának lepasszolható szabadrúgás számomra teljesen marginális dolognak tűnik, aligha ez hozza el a csodát a taktikai fegyvertárba. Azt pedig nem is nagyon értem, miért ne lehetne berúgni a rontott 11-es utáni kipattanót, hiszen a labda játékban marad? Szerintem egy kis izgalmat jelent ez, ha kiiktatják, nem nyerónk semmit.

A legizgalmasabb az a felvetés, hogy a félidő legyen csak 30 perces, de ha nincs játék, nem megy az óra sem. A tiszta játékidőről régóta beszélnek, hiszen a focimeccseken sok a megszakítás, a sérülések és hasonlók miatt, így valójában a 90 percből csak 55-60 perc telik el játékkal. Tulajdonképpen érthető tehát az újítási szándék.

De azért nem ilyen egyszerű a történet. Teljes filozófiaváltásról beszélünk, amikhez alkalmazkodnia kell játékosnak, bírónak és persze a technikának- legyen szó BL-döntőről vagy megye kettes meccsekről. Így aztán ha valaki bevezetné ezt az egészet, igen komolyan kell teszteni.

Nyilvánvaló módon nem lesz kevesebb csak emiatt az időhúzás. A fociban van még ezer módja ennek, akkor is, ha játékban van a labda. Ami viszont sokkal egyértelműbb: a megszakításokban lehet reklámozni. Mivel mindenki szereti a pénzt, a focimeccseken még többet lehet kaszálni. Mivel úgysem megy az óra, a bírónak nem kell kapkodni- lemegy a reklám, a fülére szólnak, aztán indulhat a labda. 

Nem lehet nem észrevenni, hogy az egyre inkább tért nyerő videobírózás után ezzel a módosítással a pénzszivattyúnak kifogástalan amerikaifoci világának irányában csúszna még egy kicsit az európai testvérsport. Az előbbi teljesen indokolt volt a mai csúcstechnikás közvetítések világában: teljes őrület volt, hogy a világon minden mezei szurkoló láthatta a bírói tévedést, kizárólag a játékvezető nem kaphatott erről információt. 

foci

A megálló óra viszont nekem nem tetszik, mert én mind a két sportot a sajátos jellegzetességeikkel fogadom el. Az amerikaifociban megvan a nyomás a csapatokon azzal, ahogy ketyeg le az óra, a megállításokkal tudatosan játszva lehet minél többet kihozni 50-60 másodpercből. 

Az öreg kontinensen viszont az a bizonytalansági tényező jelenti az izgalmat, hogy tudjuk jól, a 90. perc lejárta után is megy tovább a meccs. Micsoda élményektől fosztott volna meg minket egy pontosan mért félidő! Például ott volt az 1999-es BL-döntő, aminek hosszabbításában fordított a Manchester United.

Az óra leállításának kérdése sem olyan egyszerű. Amerikai fociban baromira egyértelmű, mikor válik "halottá" a labda. Ideát azért nem pont ugyanúgy mennek a dolgok, mondjuk egy sérülésnél, szabadrúgásnál. Természetesen mindenre ki lehet találni egy szabályt, kialakulhatnak a dolgok, de azért nem menne egyik napról a másikra az alkalmazkodás.

Nem is gondolom, hogy hirtelen bevezetnék ezt a módosítást. Talán nem is igazán akarják még, inkább csak tesztelik az ötletet. Azt hiszem, mint ahogy szinte más, ez is a nagycsapatokról szól, nekik szimpatikus-e, hogy ilyen formában még nőhetnek a meccsek bevételei. No meg persze a FIFA és UEFA is többet kaszálhat, naná, ez legalább ilyen fontos.

A lényeg mégsem az, hogy mérik az időt, hanem hogy mennyi kiélezett meccset és zseniális futballsztárt láthatunk. Amíg ezekben nem lesz hiány, addig nézőként alkalmazkodni fogunk a legvadabb ötletekhez is- hiszen egykoron annyira más volt a foci, mint ma, mégsem sírjuk vissza a harmincas évek meccseit. És néhány ötlet igenis működött, mint a lesszabály módosítása, vagy a hazaadás tiltása. Szóval semmi nem szent és sérthetetlen a hagyomány nevében, ha sportról, szórakozásról és pénzről van szó...

0 Tovább

A fiatalítás varázsa

Valamiért csodát várunk attól, hogy fiatalabb játékosokat küldünk pályára a válogatottban.

Ez az egész generációváltásos történet már egész régóta tart. Hiszen Mészöly Kálmán is azt mondta, miután Marseilles-ben leégett a csapat, hogy "A mi időnk lejárt". 1969-et írtunk, most meg 2017-et, és a nóta ugyanaz: adjuk meg a lehetőséget a fiataloknak! Lassan a kölyökcsapatok háza táján is szét fognak nézni, hátha van ott egy-két istenáldotta tehetség...

magyarfoci

Pedig a fociban is tökéletesen igaz az, hogy a kor csak egy állapot. Amikor tétmeccsről van szó, akkor a legjobbakkal lehet a legtöbb eséllyel eredményt elérni- ebben semmi nagy bölcsesség nincs, ez tény. Természetesen van olyan, hogy egyszerre több fiatal tehetség robban be, és akkor feltűnőbb egy csapat tagjainak kicserélődése, de általánosságként biztosan nem igaz, hogy a fiatalítás csakis jó eredményt hozhat.

Mifelénk ez az egész nagyon jó mentség volt a mindenkori sikertelenségre: "ezt a selejtezősorozatot feláldozzuk, hogy beépítsük a fiatalokat, de majd a következő!" És mi mindig a következő, meg az az utáni sorozatokra készültünk, sose az aktuálisra. Nem is értem, Dárdai Pállal miért azt a célt tűztük ki, hogy épp az aktuális tornán legyenek ott a mieink. Lehet, hogy nem jól fogalmazták meg az elvárásokat, és aztán tessék, kénytelenek voltak nyáron is focizni a fiúk az EB-n.

Most épp Storck dobott be olyan játékosokat az oroszok ellen, akikről kiderülhet, egyszer még kulcsemberei lesznek a válogatottnak. Valahol őt is megértem, hogy kipróbálni csak élesben lehet a srácokat, de egy gyenge játékkal elszenvedett vereségre azért nehéz építeni. Pláne, hogy valamiért a sajtó egy része is nekiesett a német szövetségi kapitánynak, akit pár hónappal korábban a remek EB-helytállás után még istenítettek.

Valahol, valaki már tud valamit? Hogy néhány szervezőzseni az épp aktuális mágusnak adná át a kapitányi pálcát? Mondjuk például itt van Marco Rossi, aki elhagyta a bajnoki cím után a Kispestet, de nyilván van az a pénz, amiért visszacsábítható. Vagy itt van Paulo Sousa, a Videoton, a Maccabi Tel-Aviv, a Basel és a Fiorentina egykori sikeredzője, akinek e pillanatban épp nincs csapata. A kissé sótlan Storck helyett, akinek az EB után tényleg kevés sikerélménye volt, megint jöhetne egy új megváltó.

magyarfoci

Azt hiszem, Andorra ellen a mieink érte (is) játszhatnak. Ha nem jön ki a lépés, akkor talán már meg is van az utód. Sőt, akkor is, ha igen. Tudjuk, indokot a legegyszerűbb találni. Vagy azt, hogy erőltettett ütemű a fiatalítás- vagy azt, hogy túl lassú...

0 Tovább

A legnagyobb sportsztárok

Amerika nem a világ, legalábbis ha a legismertebb sportolók listáját nézzük.

Az ESPN ebben az évben is összeállította azt a listát, amin a világ leghíresebb aktív sportolói szerepelnek. Nem csak az eredményességről szól a történet, hanem arról is, ki az, akinek a legnagyobb a rajongótábora, ki tud a legzsírosabb szponzori szerződéseket kötni. Előbbiről sokat elmond a követők száma a különböző oldalakon, utóbbiról pedig jó adatok állnak rendelkezésre- lássuk az érdekességeket!

A foci igazi globális sport, így aztán nem csoda, hogy milyen sok képviselője van a Top 50-ben. Az élen is focista áll, Cristiano Ronaldo, a harmadik pedig Lionel Messi. Az NBA-sztár LeBron James ékelődött be közéjük, míg a negyedik a teniszlegenda Roger Federer. (Mint a későbbiekben is látható lesz, a férfiak dominálják a listát.)

Az ötödik helyen már olyan sportolót rangsorolnak, akinek én a nevét sem ismerem: Phil Mickelson golfozó állítólag a leggazdagabb amerikai sztárok közé tartozik, 375 millió dolláros vagyonával. Nem rossz egy kis labdaütögetésért... A további nevek nem okoznak nagy meglepetést: Neymar, Usain Bolt, Kevin Durant, Rafael Nadal és Tiger Woods. Az utóbbinál persze kérdés, meddig lesz a listán, kissé sok a botrányos ügye mostanában...

A lista 13. helyére futott be az ESPN szerkesztői szerint Virat Kohli. Tudom, hogy te sem ismered őt: indiai és a krikett egyik ásza. A sportvilág egyik legnagyobb piacának sztárjaként kerülhetett oda, s szponzora, a Puma Usain Boltékkal együtt támogatja. A 15. helyen szintén krikettező van, Mahendra Singh Doni, azaz egyre inkább számolni kell az ázsiai hírességekkel is a sport világában, ha eladhatóságról beszélünk.

A legelső hölgy a listán a 16. helyen szereplő Ronda Rousy, ami sokat elárul az MMA felfutásáról, a 19. helyen Serena Williams nevét viszont sokan ismerik. És hogy ez a lista nem az eredményességről szól, azt mutatja, hogy alig maradt le tőle a 23. helyezett Marija Sarapova, köszönhetően zsíros szponzori szerződéseinek. 

S hogy miért válik el az Egyesült Államok és a nagyvilág? Azt mind tudjuk már, hogy az USA legnézettebb tévés műsora az amerikaifoci nagydöntője, a Super Bowl. Az egész országban megáll az élet, ha komoly NFL-meccs van, az ötszörös Super Bowl-győztes Tom Brady viszont csak 21. lett ezen a listán. 

Az NFL irányítóinak egyik nagy feladata mostanában pont az, hogy nemzetközi szinten is népszerűsítsék a ligát. Miközben az NBA-kosarasok már rég tartanak bemutómeccseket szerte a ligában, szerencsésen be tudtak illeszkedni a máshonnan érkező játékosok is. Horvát, kínai, német sztárja is van az NBA-nek, naná, hogy ezekben az országokban jobban odafigyelnek, mi történik a tengerentúlon. Az amerikaifoci viszont annyira speciálisan az országhoz kötött, hogy csak mutatóban lehet találni máshonnan származó játékost, de azoknak is túlnyomó többsége az Egyesült Államokban tanult, onnan került az NFL-be. 

Így aztán nagy a kihívás, amin évi 2-3 Londonban játszott meccs nem biztos, hogy segít. S azt is tudjuk, a világban semmi nem örök, változhat a piaci helyzet az Egyesült Államokban is (mint ahogy változott is, hiszen régen messze nem az NFL volt a legnépszerűbb, hanem a baseball). A cél nyilván az lenne, hogy Brady és a többiek egy ilyen globális listán is előrébb szerepeljenek. A sportteljesítmény alapján lehetnének is, a többi viszont már nem csak rajtuk múlik.

Természetesen egy ilyen lista mindig vitatható, bár azt azért nehéz vitatni, hogy az élvonalba sorolt sportolókat a világ minden sarkán ismerik, tisztelik. Azt meg főleg nem gondolom, hogy mindenkinek ugyanazokért kellene rajongani- kinek az amerikaifoci, kinek a műúszás jön be.

Ez az egész inkább csak része annak a globális biznisznek, amivé ma a sport vált, és ami elgondolkodtathat minket: merre tovább? Meddig mondhatjuk, hogy a sportban elsősorban a sport maga a fontos, a teljesítmény, az eredmények, s csak aztán jön minden más? És mikor lesz az, amikor a jobban eladható középszerrel inkább megéri foglalkozni, mint a pályán legjobbakkal? Amikor a marketinges fontosabb lesz, mint az edző?

Ma még ezen a listán Ronaldo és Messi, James és Federer van, óriási nevek, igazi legendák. De hébe-hóba már látjuk jeleit annak, hogy a győzelem nem a legfontosabb- Sarapova jó példája ennek, Kurnyikova főleg az volt. Én viszont olyan régimódi vagyok, hogy a sportban elsősorban mégiscsak a pályán elért sikerek rangsoroljanak. Meglátjuk, mit gondolnak erről a rajongók 10-15-20 év múlva...

0 Tovább

Kamufitnesz

Amikor a feszes cucc már nem volt elég, bevetették az infantilizmust az edzésprogramokban.

mozgás

Évtizedek óta jelennek meg mindenféle otthoni edzésprogramok. A tengerentúlon különösen népszerű ez a műfaj, igazi fitnesz hírességek vannak- némelyek az ugrálással tettek szert népszerűségre, mások celebből lettek "edzők". 

Suzy Chaffee olimpikon sízőből lett fitneszceleb, azaz volt sportmúltja. Ám a nyolcvanas években megjelent könyvében vannak egészen elképesztő dolgok. Már a címe sem akármi: I Love NY Fitness Book. Nem akármilyen fantázianév.

mozgás

Hasonlóan elmés neveket kaptak a gyakorlatok is: Halott macska, Nem tudom, Sonkás szendvics... Lehet, hogy ezek egyébként teljesen jó gyakorlatok, amiket nyilván máshogy merített, de hogy viccesnek szánt névadással tette egyénivé a programot, legalábbis érdekes.

mozgás

mozgás

mozgás

Némelyik gyakorlat esetén az se érthető, tulajdonképpen mi benne a feladat: a hajszárítás, a csokornyakkendő-viselés vagy a bájmosoly?

mozgás

mozgás

mozgás

mozgás

mozgás

És természetesen ahogy a mai edzők, úgy ő is megosztja fantasztikus, kicsit sem közhelyes bölcsességeit, amivel edzésre inspirál. Nekem különösen tetszik, amikor büszkén leírja, szíve és tüdeje olyan, mint egy tizenöt évesé. 

mozgás

Ha pedig testedre odafigyelsz, tele vagy pozitív gondolatokkal, akkor egész lényed a belső szépséget tükrözi. Főleg, ha hajszárítóval a kézben gyúrsz...

mozgás

Azt hiszem, a tanulság csak annyi, nem kell bedőlni Suzy mai követőinek kamu programjainak. Csak azért mert valami látványos és sok helyen találkozunk vele, még nem biztos, hogy hiteles is...

0 Tovább

A kapitány búcsúja

Nem is igazi focidrukker, aki nem emel kalapot Francesco Totti előtt.

Valljuk be, a futballkedvelők valahol mélyen szentimentálisak. Különben mi más magyarázata lenne annak, hogy meglett emberek könnyeznek azért, mert egy nagy kedvenc a szögre akasztja a stoplist? És Totti búcsúján tízezrek maradtak a meccs után a stadionban, hogy nagy közös ünneplés során fejezzék ki tiszteletüket a legenda iránt.

Vannak játékosok, akiket még a rivális drukkerek is tisztelnek. Nem csak az eredményességük okán, misztikus rangja van a klubhűségnek is. Egyszerűen becsüljük azt, aki kitart egy csapat mellett, hiszen mi magunk szurkolók is ezt tesszük, nem cserélünk mezt csak azért, mert az egyik idény rosszul sül el. A drukker sokkal könnyebben megbocsát a hibázó játékosnak, ha nem folyton csapatot váltó zsoldosról, hanem "a mi fiunkról van szó".

Számon tartjuk a riválisok legendáit is. Nem kell ahhoz fradistának lenni, hogy az ember becsülje Albert Flóriánt vagy Simon Tibort, fejet hajtson az újpesti Szusza Ferenc vagy a Vasas-ikon Illovszky Rudolf előtt. Persze néha úgy hozza a sors, hogy egy-egy klublegenda csapatot vált, de mégis mind tudjuk, belül kiért dobog a szívük. Nagyon sokan vissza is térnek később oda, ahonnan indultak. Amikor arról beszélünk, hogy morzsolódik le a hazai foci rajongótábora, bizony arról is van szó, hogy sok vezető jöttment tucatjátékosokkal szorítja ki a csapatért élő-haló saját nevelésű embereket. Mind tudjuk, egy-két év múlva ők már nem lesznek itt, és így nehéz is úgy lelkesedni értük.

Bármennyire el van üzletiesedve a mai foci, napjainkig vannak olyan emberek, akik nagyon hosszú időt húznak le egy csapatnál. A madridi Casillas vagy Raul, a Barcelonában Iniesta, a Liverpoolban Gerrard, a Juventusból Del Piero, a Milanos Maldini- jól ismert nevek. Van, akinek nem adatott meg, hogy szeretett klubjából vonuljon vissza, ami végülis érthető, hiszen a világ élvonalát jelentő csapatokból ki lehet kopni, jöhet egy új edző, felbukkanhat a poszton egy világmegváltó tehetség.

És a pénz az úr: megtapsoltatják a feleslegessé vált, máshova igazoló játékost, akármekkora legenda, aztán búcsút intenek neki. Persze fordítva is igaz, hogy a pénznek nagy súlya van, mert ezek a futballisták is mondhatták volna azt, inkább nem akarnak más csapatban játszani, hanem ha nem jók az első csapatban, akkor visszavonulnak.

Totti ezt az utat választotta, pedig bizonyára 1-2 éve kapkodtak volna még utána Katarban vagy az Egyesült Államokban, sőt, talán még most is összefocizhatna pár dollárt. Nyilván nem ítélem el azt, aki kihasználja az utolsó lehetőséget a pénzkeresésre, de az, hogy a Roma legendája úgy érezte teljesnek a karrierjét, ha egész életét ugyanannál a csapatnál tölti, ahol egész életében játszott, még inkább növeli a presztízsét.

Hát ezért ült ott több tízezer ember a megható búcsúzáson a stadionban. Látták ahogy a könnyező Totti még egyszer utoljára körbesétál a pályán, majd felolvassa a levelet, amit a különleges alkalomra írt. S aztán természetesen másnap az egész világot bejárták a búcsú képei, a levél fordítása. De még úgy is megérintette az embert ez a pár perc, ha nem értette pontosan, mit mond Totti.

Tudom, hogy a focinak manapság időnként rossz a megítélése. Túlságosan pénzközpontúnak tűnik, zavaró időnként az erőszak vagy a bunkóság, meg úgy általában nem tűnik túlságosan kifinomult sportnak. Én viszont azt szeretném, ha a mostani gyerekeknek azt is meg lehetne mutatni, milyen, ami szép ebben a játékban, akár a pályán, akár a pályán kívül.

Még a bukásokban is van valami felemelő, ha becsületes küzdelem után veszít a csapat, majd évről évre lelkesít a remény hogy most majd sikerül valamit elérni. A közösen megélt győzelmek feledhetetlenek maradnak, mint ahogy igenis lehet jó példa egy focista is, aki emberségből, hűségből vagy sportszerűségből jelesre vizsgázik. 

Szóval a sport valójában nagyszerű dolog, ha a jót látjuk meg benne. Szerencse, hogy vannak ilyen momentumok, amikor oly könnyen átélhető ez a nagyszerűség- arra kell vigyáznunk, hogy a pénz ne irtsa ki ezeket a felemelő pillanatokat. Mert ez rajtunk, rajongókon is múlik, amikor megbecsüljük azt, ami dollárban nem kifejezhető...

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés