Sportfoglalkozás

Ismét úgy áll az újpesti futballcsapat története, hogy csak az ügyet ismerő jogászok tudnák megtippelni a sztori végét.

Mint említettem korábban, nem igazán tartom korrektnek ezt az idény közben játékjog-átruházásos történetet. Az Újpest belga tulajdonosa, Duchatelet úr persze jó érveket hoz fel, hiszen offshore-cégek hálójáról, gyanús, teljesítés nélküli szerződések alapján követelt százmilliókról beszél. Ám az már nem volt szimpatikus, hogy minden felelősséget az MLSZ-ra akart tolni: ebben az ügyben ők konkrétan nem különösebben sárosak.

Hibás lehet a korábbi klubvezetés, ha van felelősségük, talán majd egyszer a hatóságok feltárják azt. Talán. De azt se feledjük el, hogy a mostani tulajdonos nem két hete van a klub élén, és hogy még mindig lehetnek ilyen offshore-szerződések a tudtán kívül, nem egészen érthető.

Az MLSZ garanciát akart kapni a jogszerű további működésre, és a tartozások közül a köztartozások megfizetésére indulási jog átadása esetén- szerintem ebben igazuk van. Abban is, hogy önmagában az offshore cég jelenléte nem jogsértő, ez a fogalom nem kizárólag csalókat takar. Hogy Újpesten kik bukkantak fel, azt az MLSZ-nek nem tiszte vizsgálni.

Mindenesetre az MLSZ azt a döntést hozta, hogy az indulási jog átadható, amennyiben (és ez a kulcs!) a kijelölt vagyonkezelő hozzájárul ehhez. Duchatelet szerint pedig ő ehhez nyilván nem járul hozzá, hiszen a hitelező érdekeit védi, így a magyar szövetség praktikusan úgy mondott igent, hogy nemet mondott.

Ez igaz lehet. De továbbra is az a véleményem, hogy az MLSZ-nek nem kell minden ilyen ötletet lelkesen felkarolni, támogatni, elfogadni. Itt azért pénzről van szó, tisztességről, esetleg bűncselekményekről. No meg esélyegyenlőségről. Amikor csapatok működnek tisztán, akik nem offshore-lovagokkal üzletelnek, akkor más elszámolásai vitáit hadd ne lehessen már ilyen huszárcágással megoldani. És ennyi a lényeg. Nem kell itt arról beszélni, hogy milyen csúnyán bánnak a külföldi befektetővel, egyszerűen fel kell tárni, mi vezetett el idáig, ki volt az, aki hagyta elfajulni a dolgokat.

Ez persze a focicsapaton nem segít, ha kizárják az első osztályból. Sokan felelősek lehetnek érte, ha bekövetkezik. De azt gondolom, nem az MLSZ az elsőszámú felelős, azokat inkább az újpesti klubház közelében lehetne keresni...

A New England Patriots irányítója, Tom Brady kétségkívül az NFL egyik legnagyobb sztárja. Ám nem örvend osztatlan népszerűségnek minden körben. Ennek ezer és egy oka lehet, de személy szerint arra tippelek, van némi köze hozzá annak is, hogy mint igazi sztársportoló, mindig jó csajok oldalán bukkan fel.

Első gyermekének édesanyja egy színésznő, Bridget Moynahan volt, aki igen dekoratív jelenség. Ám a kapcsolat nem tartott sokáig, alig két év után szakítottak.

Brady viszont nem sokat bánkódott, már akkor randizni kezdett új párjával, amikor előző kapcsolatából származó fia még meg sem született. Egy vakrandin hozták össze a hozzáillő kedves, rendes lánnyal, aki mit ad isten, még világhírű szupermodell is. Gisele Bündchen és a sztárfocista 2009-ben házasodott össze, és most kétgyermekes, boldog családként szereznek megannyi örömteli pillanatot a bulvárlapok olvasóinak...

A képeket elnézve kétség sem fér hozzá, érdemes komolyan venni a sportot, mert sok örömet okozhat az ember életében. A győzelmek is, a körítés is...

Az évnek ebben a szakában ismét érdemes mérleget vonni az aktuális magyar focihelyzetről. Még minden versenysorozat tart, de egyre szűkül azoknak a köre, akik valamelyik trófeát megszerezhetik.

Mind az utóbbi évtizedben elég sokszor, most is a Debrecen az, ahol gyakorlatilag mindenhol kedvező helyzetből várhatja a hajrát. A bajnokságban hét pont az előnyük, és noha csak öt pontot szereztek három meccsen tavasszal, abból kettő nehéz idegenbeli meccs volt, értékes döntetlenekkel. A Magyar Kupában szinte biztosra vehető a legjobb négy közé jutás, mert idegenben győztek a Nyíregyháza ellen az első meccsen. A Ligakupában pedig a Győr kiütése után jutottak a legjobb nyolc közé, folytatás kedden. A bajnoki versenyfutás során pár héten belül szinte minden eldől: az utolsó márciusi fordulóban a Videotonhoz utaznak, rá egy hétre a Győrt fogadják.

A már említett Videoton igen gyengén kezdte a tavaszt: pécsi és paksi döntetlen után hazai pályán vereség a Győrtől. A kupából már kiestek, a Ligakupa presztízse pedig jóval kisebb. Ha nem sikerül gyorsan kilábalni a gödörből, inogni fog a kispad a portugál edző, Gomes alatt.

A Győr sem kezdte fényesen az évet, de legalább a kupában már állnak, és a fehérvári győzelemmel kicsit zárkózni is tudtak. Náluk komoly változás volt, hogy a korábbi mester, Pintér Attila téltől már a válogatott irányítja, és Horváth Ferencnek kellene visszaterelni a csapatot a nyerő útra.

A középmezőny sűrű, itt talán a Ferencvárosra érdemes kitérni. Az új edző a német Thomas Doll lett, ám három forduló alatt vele sem sikerült nyerni. Talán a Ligakupa-győzelem lehet a legtöbb, ami elérhető a nagymúltú klub számára ebben az évben, de a szurkolók, akiket évről évre kábítanak a klubvezetők a bajnoki célkitűzésekkel, ennél biztos jóval többet akarnak. 

A kiesőzónában csak az látszik biztosnak, hogy a Kaposvár hamarosan matematikailag is búcsúzik az élvonaltól. Az Újpest körül forrnak az indulatok, talán a héten eldől, hogy átruházhatják-e az indulási jogot, vagy a felszámolás miatt nem kap elsőosztályú licencet a működtető gazdasági társaság. Parázs meccs zajlik már most is, igazi nyilatkozatháború alakult ki a mostani tulajdonos, a régi ügyvezető és az MLSZ között. Sőt, még a NAV is képbe került. A labda a szövetség térfelén pattog...

Ha kizárnák az Újpestet, akkor gyakorlatilag az idény vége az alsóházban érdektelenné válna. A csapatok nagyon már úgysem tudnak kapaszkodni, kiesni sem esne ki senki a Kaposváron túl, szóval az idény harmadik harmadában nem sok izgalom várna senkire a kiesési rangadókon. Pedig érdekes lehetne a versenyfutás, hiszen a nagymúltú, többre hivatott MTK mellett veszélyben van a Paks és a Mezőkövesd, és bizonyára akad, aki megnézné, mire mennek a felcsútiak a vadonatúj csodastadionnal a másodosztályban...

Az 1988-as születésű horvát kosaraslány sokak szerint az egyik legszebb sportolónő. Antonija nem csak a klubszinten játszik a francia Toulouse csapatában, a válogatottban is szerepet kapott a londoni olimpián. Magassága 178 centi, a karcsú lány tehát igazi modellalkat, de őt jobban érdekli a tanulás, idegenforgalmi menedzsment szakra jár.

Az amerikaifoci profiliga holtszezonjában épp a szabadügynökké vált játékosok között válogatnak a csapatok. Akadt már pár nagy igazolás, dollármilliókról kötnek megállapodásokat, a szerencsés és kellően jó játékosok akár évi 10 millió felett is kereshetnek.

Ám arrafelé nagyon komoly szabályok vonatkoznak a csapatok által elkölthető pénzre. Az ún. "salary cap", vagyis fizetési sapka miatt nem lehet eszetlenül leigazolni minden sztárt nagy pénzért. És gyakran előfordul, hogy egy új játékost csak úgy lehet kigazdálkodni, ha a csapat szerződéssel rendelkező játékosai közül valaki belemegy a fizetéscsökkentésbe. Vagy a fizetése átstrukturálásába: mert ez is jelent egy bizonyos mozgásteret a csapat számára, ha a szerződést meghosszabbítják, és hosszabb távon oszlik el a pénz, akkor kevésbé terheli a fizetési sapkát.

Itt pedig gyakran ütköznek az érdekek. A pályafutásuk végefelé járó játékosok értelemszerűen nem boldogak attól, hogy esetleg kevesebb pénz üti a markukat az ifjú titánok miatt. A csapatok pedig hiába értékelik azt, ha valaki akár egy évtizeden át hűségesen szolgálta a gárdát, az NFL-ben mindennek van egy üzleti oldala. Ha több fantáziát látnak az új játékosokban, akkor nem tehetnek mást, mint hogy az ő szerződtetésükre koncentrálnak. Ilyenkor a veterán harcosok visszavonulnak, azt kérik, engedjék el a csapattól hogy máshol még kössenek egy jó szerződést, esetleg belemennek a szerződés átdolgozásába.

Bármi is történik, bármilyen érzelmes, könnyes búcsúk képei járják be a világot, itt mindent a pénz mozgat. Peyton Manning legenda volt az Indianapolis Colts csapatánál, és állítólag mind a két félnek rettentően fájt a szakítás, de kétségtelen, a Colts sok pénzt spórolt vele, Manning pedig kötött egy zsíros új szerződést a Broncosnál.

Az idén például Steve Smith elkapó 13 év után mondott búcsút a Carolina Panthersnek- pontosabban elküldték. Szerencséje volt, rutinja miatt lecsapott rá a Baltimore Ravens. DeMarcus Ware az egész liga egyik legjobb defensive endje, de a Dallas mégsem tudta megtartani az utóbbi évek esztelen gazdálkodása miatt, és mondani sem kell, Ware villámgyorsan kötött egy három éves, harminc milliós szerződést, mert tárt karokkal várták Denverben.

A New England Patriots ikonikus játékosa Vince Wilfork. Igazi közönségkedvenc a megtermett defensive tackle, de a tavalyi szezonja nem sikerült túl jól: az első négy meccsen nem a korábbi formáját hozta, utána pedig egy sérülés miatt pedig egyetlen meccsen sem játszott. Mindezért továbbra is megkapta a pár milliós fizetését- ám ő sem hagyta cserben a többieket, minden meccsre elutazott, segítette a fiatalokat. Az idei holtszezon előtt nagy kérdés volt, mi lesz a sorsa: a Patriotsnál is szeretik, a szurkolók is becsülik, de több, mint 10 milliós fizetés várna rá úgy, hogy 33 évesen, komoly sérülésből felépülve kéne a csapat húzóemberének lennie. A csapat állítólag szerződésmódosításra kérte, ő erre pedig úgy reagált, inkább engedjék el máshova.

Az érzelmek itt másodlagosak. Ne higgyük, hogy a csapat nem teszteli folyamatosan egészségi állapotát, és könnyen elképzelhető, ők már tudják, a közel 150 kilós falember ínszalagszakadása után helye nem garantált többé a kezdőcsapatban. Wilfork pedig, bármennyire kötődik a New Englandhez, még most, az utolsó években akar egy kis plusz pénzhez jutni, és tudja jól, akadhat csapat, akinek így is szüksége lenne rá. Nyilván ő is tesztelte a szabadügynök-piacot...

Ahogy egy szakértő fogalmazott: most van némi feszültség a felek között, a józan ész azt diktálja, hogy a Patriots engedje el Big Vince-t, ő 1-2 évet még játsszon valahol máshol, aztán majd befejezi, jön a nagy kibékülés, és beiktatják a Patriots Hall of Fame-be.

Mégis, egy futballkedvelő számára jó lenne látni azt, ha valahol, valamikor a racionális érveket felülírja a többi tényező. Az, hogy mégis számít a hűség, az, hogy értékelik azt, mennyit tett valaki egy csapatért, egy kicsit emberibbé tenné ezt a kőkemény üzleti alapokon nyugvó ligát... Szerencsére van példa ilyenre is. De mindenki győzni szeretne, és ehhez időnként inkább hideg fejre van szükség, és félre kell tenni az érzelmeket. A szabadügynökség időszaka a legjobb fokmérője annak, hol hogyan sikerül megtalálni az egyensúlyt.