Bye-bye, Herr Storck?

Kiderül, lecserélik-e a magyar válogatott szövetségi kapitányát.

Bernd Storck nem kedző a futballvilágban, megtapasztalta már az edzői szakma hullámvasútját. Így aztán nyilván sejtette, az EB-eufória után jöhet még a feketeleves- pláne azért számíthatott rá, mert azért szerencsénk is volt tavaly.

Mondjuk én messze nem fognám a szerencsére az eredményeit. És ezt akkor is tartom, ha sose voltam a kissé savanyú német nagy rajongója. Ne vegyük el tőle a norvégok elleni sikert, a tisztelt helytállást az Európa-bajnokságon, amivel sokaknak szerzett örömet a válogatott.

magyarfoci

Ha elemezni kellene azt, mi szól a maradása mellett, akkor elsősorban ez az: valami részsikert képes volt felmutatni. Igen, ez nem kizárólag az ő érdeme volt, a Pintér bukása után tűzoltómunkát felvállaló Dárdai Pálnak legalább annyira kijár az elismerés, de ettől még neki is sikerült saját jogán is eredményeket elérni.

Ha viszont azt nézem, miért kellene elküldeni, nem nehéz érvet találni. A jól elsült EB-n túl eredményei nem túl veretesek, nincs új, hatékonynak tűnő irány az utánpótlásban (ne feledjük, évekkel ezelőtt sportigazgatónak érkezett!), és iszonyú sok pénzbe kerül. Százmillió forintokért pedig ne ücsörögjön olyan ember a kispadon, aki nem tud egy Andorra-verő csapatot összerakni, és akinek válogatottja esélytelen volt a komolyabb riválisnak számító csapatok ellen.

Ez pedig eszembe juttat még egy érvet a marasztalása mellett: ki jönne a helyére? Imádják bedobni a focitól nemrég visszavonult, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező edzők nevét, így Szabics, Szélesi és Lőw is szóba került a cikkekben. Ám ők mind olyanok, mintha azt hinnénk, afféle Dárdai-pótlékként hasonlóan eredményesek lehetnek, csak azért, mert van némi hasonlóság a helyzetükben. Ennél azért kicsivel több kell.

A külföldi szakemberek nem valószínű, hogy sokkal olcsóbbak lennének Storcknál, és mivel az emberanyag pont ugyanaz, valószínűleg sokkal eredményesebbnek sem bizonyulnának. A hazai szakma? Az edzői kar egy része már megégette magát kapitányként, a másik részének kinevezése egy vicc lenne. A maradék pedig biztos tisztában van vele, ezen a poszton elsősorban megbukni lehet. Azt gondolom, Herczeg András például biztosan van annyira józan gondolkodású, hogy nem hagyja el hazai közegét, a Debrecent ilyen kalandorprojektekért, mint a magyar válogatott. 

Gondoljunk csak bele, mennyire más a helyzet, mint a 2016-os EB-selejtezők előtt! A 2020-as torna iszonyúan megbonyolított kvalifikációja miatt eleve képtelenség normálisan előre tervezni. Az előző EB-szereplés miatt a mérce jóval magasabb, most már a selejtezőcsoportban való tisztes helytállás nagyon kevés lesz. Ráadásul Budapest is rendező város lesz, nagyon nagy a nyomás, hogy a hazai csapatnak is ki kell jutnia a tornára, különben nézhetünk külföldi válogatottakat a méregdrága új Puskásban. 

Vakmerő, vagy esetleg pénzéhes edzők számára szép kihívás lesz kijutni a C-ligába sorolt válogatottunkkal a nagy tornára. Nem kétséges, előbb-utóbb lesz jelölt, de akárkire esik a választás, abból kell dolgoznia, ami rendelkezésre áll. A magyar foci pedig csak stadionok szintjén áll jól, amik újak, modernek és sokáig ilyen szépek is maradnak, mert nézők hiányában alig kopnak... Nagyon pofára lehet esni magyar szövetségi kapitányként, és erről Herr Storck is sokat tudna mesélni. Meg Pintér, Egervári, Koeman, Csank, Jenei és sok más társuk is.

A különös az, hogy Herr Storck már biztosan nem fog rosszul járni, elég tisztességes pénzt keresett össze az elmúlt években. Veszi a kalapját, mögötte van pár kudarc, néhány szép siker, már felállították a szobra talapzatát is, de mostanra már a nevét is ki akarják törölni a focihistóriából. Ilyen az edzősors!

Mindenesetre én bántani nem akarom. Bármit mondjanak most rá, igenis drukkerként hálásak lehetünk neki a tavaly nyári önfeledt örömökért, amiben nagyon vastagon benne volt. Ám ha most elküldik, nem szívesen búcsúznék tőle hogy Auf wiedersehn, mert azt hiszem, vissza azért nem fogom sírni a kispadra. Mert olyan égéseket is sikerült összehoznia a válogatottal, amit ugyanúgy nem tuduk kitörölni a fejemből, mint a nagy pillanatokat...

0 Tovább

Álom a fociforradalomról

A Nemzeti Sport 12 pontos kiáltványa mókás olvasmány.

Vincze András fogalmazta meg, mire van szüksége a magyar focinak ahhoz, hogy most már aztán tényleg felemelkedjen. Íme a 12 pont a Nemzeti Sportból:

1. Új edzői filozófiát.
2. Magyar pályára magyar tehetségeket.
3. A profi futballisták teljesítményorientált díjazását.
4. Tizenhat csapatos bajnokságot.
5. A tartalékbajnokság újbóli bevezetését.
6. Az ifikorú és a profi labdarúgók teljes fizikai felmérését.
7. A tehetséges magyar játékosok külföldre szerződésének szigorítását.
8. A légiósok szerződtetésének szigorítását.
9. A stadionbeléptetés szigorú szabályainak megváltoztatását.
10. Rendet a lelátókon, sportszerű szurkolást.
11. Nyitott futballpályákat.
12. Modern, nyíltabb kommunikációt.

Hol is kezdjem? Például már maga az időzítés is szót érdemel. Igen, gáz, ahogy a focink áll. És az andorrai vereség idején nem? Az 1-8 idején nem? A jugoszlávok elleni 1-12 idején nem? 0-6? Mit emlegessek még az elmúlt pár évtizedből, ami olyan égés, hogy az asztalra kellett volna csapni? Lehet pont most előjönni (ismét) egy "forradalmi" kiáltvánnyal, de már maga Csányi is azért került az MLSZ élére, hogy minden más legyen. Nem így vált be.

magyarfoci

A pontok közt van olyan teljesen üres, megfoghatatlan lózung, mint az új edzői filozófia, modern kommunikáció, nyitott futballpálya (ez vajon mit jelent egyáltalán?), sportszerű szurkolás, amik csak azért vannak ott, hogy meglegyen a tucatnyi pont. Egyébként nehezen értelmezhető vagy súlytalan dolgok. És érdekes módon, ha már ilyen nagyon merész dolgokat fogalmaz meg a szerző, a nagy nyitottság mellett miért nem követeli az állami pénzek útjának pontos követhetőségét? Mert a magyar focit már csak ez tartja el, a TAO, a tévés jogdíjak, a szponzorációnak látszó támogatások.

Ha már pénzről beszélünk, és teljesítményorientált futballistafizetésekről: a futballklubok esetében miért nem tartja ezt szükségesnek? A TAO-pénzekben dúskáló felcsútiak akadémistáik nélkül lépnek pályára minden meccsen, ez nem olyasféle "teljesítmény", aminek következményeket kéne maga után vonnia? Legyen teljesítményorientált a fociba áramló pénz is, ha nincs nemzetközi siker, ne legyen annyi a tévés közvetítési díj se... De mi persze csak a futballistákon vernénk el a port, akik nyilván annyi pénzt kapnak, amennyit megígérnek nekik. Ne higgyük, hogy szent küldetéstudattól vezérelve igazolnak Felcsútra, Fehérvárra, Ferencvárosba. Miért lennének olyan hülyék, hogy önszántukból mondjanak le fizetésről?

Az nagyon szép, hogy több tehetséges magyar fiatalt követelnek a pályára, de miért van az, hogy a zsoldosokat foglalkoztató kluboknak valahogy jóval több pénz jut? A fiataljaink külföldre vitelének megszorítására vonatkozó pont egy vicc. Aki tehetséges, azt úgyis el tudnák vinni, de nem kell aggódnunk, mert olyan elvétve tűnik fel nemzetközi szinten kiugrónak tűnő játékos, hogy nem áll sorban a Barca, a Bayern meg a Juventus az akadémiák kerítésénél, hogy cukorkával édesgessék magukhoz a legjobbjainkat. És megjegyzem, az, hogy valaki külföldön bontatkoztatja ki a tehetségét, nem jelenti azt, hogy ne lehetne hasznára a válogatottnak. A legjobb argentin és brazil játékosok tinédzserként kerülnek Európába, de ettől még nem tűntek el a süllyesztőben a válogatott csapataik.

A teljes fizikai felmérés remekül hangzik. De ne mondják már nekem hogy ez nem történik meg most rendszeresen! Ennyire azért nem lehet lemaradva a magyar foci, hogy a felkészülési időszak elején ne lennének felmérések, tesztek! És megjegyzem, a jó fizikum nem egyenlő azzal, hogy valaki jó focista is egyben, maximum csak egy tényező. A falábú favágó edzettebben többet bír, csak minek?...

A szervezési kérdések, a tartalékbajnokság illetve az újból 16 csapatos bajnokság már megint olyan ötletek, amik rendszeresen előkerülnek, aztán meg hátat fordítunk nekik. Régen a tartalékbajnoksággal az volt a baj, hogy a meccseknek nincs tétje, jobb a fiataloknak a másodosztályban éles meccsen edződni. Most miért gondolunk erről mást?

A csapatok számának növelése pedig nyilván iszonyúan hasznos lesz, mert az így is kiugróan színvonalas bajnokság legfelső osztályába még bekerülhet pár káprázatos teljesítményű gárda. Aztán majd pár év múlva, ugyanannak az újságnak ugyanaz a szerzője megírhatja, elég volt a súlytalan és színvonaltalan alsóházi meccsekből, követeljük a létszám csökkentését, hogy igazi versenyhelyzet alakuljon ki.

Azt gondolom az ilyen 12 pontokról, hogy azért súlytalanok, mert a tűz közelében levők a mostani gyatra fociban is éppen olyan jól elvannak, mint egy sikeresben. Számolatlanul megy a pénz stadionépítésre, a profi focira, miközben senki nem vár el semmit. Miért törődne a teljesítménnyel egy csapat, miközben így is pénzénél van a klub a támogatásokkal? Miért foglalkoznának azzal, hogy több szurkoló legyen, ha a jegybevétel elenyésző tétel a költségvetésben, és többe kerül a rendezés mint ami a szurkolóktól bejön? 

Most megint égtünk, megint jönnek a fogadkozások és a lózungok. Hányszor volt ilyen már! De csak a szavak szintjén ment a forradalom, mert azt már senki nem vállalta fel, mondjuk az 1-8 vagy a feröeri döntetlen után, hogy oké, tévés pénz csökkenjen a felére, minden stadionépítésnek pedig stop, amíg nincs előrelépés. A silány termékre elég a kevesebb pénz is. Ám ezt a megszorítást senki nem meri felvállalni. Nem biztos, hogy a spórolástól jobb lesz a foci, de szemmel láthatóan a sok pénztől sem lett az. Szóval...

0 Tovább

Csak a szokásos

Nem is tudom, kit lephetett meg a magyar válogatott svájci veresége.

Régen túl kellene lépni azon, hogy a mieinket szidjuk, de olyan nehéz legyinteni, túllépni amikor újabb bukásról hallunk. A hazai szurkolók többsége gyakorlatilag évtizedek óta kudarctól kudarcig számítja a focitörténelmet. És mégis fáj látni az újabb megalázó meccseket, pedig csak egyetlen év alatt bőven kijutott ilyenből: andorrai vereség, klubcsapataink égése nemzetközi szinten és így tovább.

Pont az jelzi a szurkolók elköteleződését, hogy ezek után is képesek dühöngeni. Hiába tudjuk, felesleges az ekézés, mégis morgunk, elemzünk és szidunk. Ebben így aztán több a jó, mint a rossz. Ha már egy Andorra elleni zakó után sem verné az asztalt senki, akkor tényleg vége lenne mindennek.

magyarfoci

Az a megmagyarázhatatlan, hogy bármivel próbálkozik a focivezetés, hosszú távon eredményeket sose sikerül elérni. Egy-egy kifutott eredmény volt, az EB-kijutás vagy az U20 világbajnokság bronzérme, de ilyesmi sok országban megtörténik. A fenntartható siker egészen más tészta. Azért szomjazzuk annyira a jó eredményeket, azért tudunk örömünnepet tartani, ha bejut az EB-n a 16 közé a válogatott- ami azért, valljuk meg, nem a világ teteje.

A kontraszt most azért lett látványosabb, mert sokkal több pénzt költünk focira, mint valaha. Közpénzből tartjuk fenn a profiligát, építjük a stadionokat. Jól fizetett játékosok, német szakemberek, magyaros eredmények- ennyire futja? Ha lelkes a szurkoló, és minden rossz előjel ellenére kinn van, nem segít, ha szid és számon kér, az sem. Az elvtelenül dicsérő sajtó is gáz, meg az ellenséges is.

Olyan szomorú ez az egész, mert áthatja a kilátástalanság. Aki azt állítja, beért az akadémiák munkája, ugyan most botladozik a válogatott, de a jövő szépséges, szimplán hazudik vagy végtelenül naiv. Azok a fiatalok nem hogy külföldön sem tudnak feltűnést kelteni, még idehaza se férnek be a klubcsapatokba. Mit várunk hát tőlük?

És maradnak a nyakunkon az üres stadionok, emlékeztetve minket arra, mennyi mindent öltünk bele abba, ami ma a magyar foci név alatt fut. Lassacskán a politika se szeret büszkélkedni a kis eredményekkel, mert minden ilyenre jut tíz arcpirító pillanat. Csak az építkezések folytatódnak pont ugyanolyan lelkesedéssel, kinőnek a földből a szép új arénák. 

Tudom, a jövőnek épülnek. Csak éppen nem mindegy, milyen az a jövő- és most egyáltalán nem látszik fényesnek, ami a magyar focira vár. Le lehet ülni a Feröer elleni meccs idején a tévé elé, várhatjuk a következő EB sorsolását, és mégis, valami egyre jobban elveszik: a remény. Pedig erről szól a szurkolói lét maga. Ha nincs remény, akkor többé szurkoló sem lesz, s onnantól magának a focinak sincs értelme.

0 Tovább

A foci ára

Nem kell azt sokat találgatni, mennyit keresnek a magyar bajnokságban játszó focisták.

magyarfoci

Az RTL riportja meghökkenést okozott, mert sokak számára tűnik hihetetlennek, hogy ezért a magyar fociért akár havi 7-8 millió forintot is kifizetnek a sztárjátékosoknak. Mivel konkrét pénzekről csak kevesen nyilatkoznak, ássuk bele magunkat a nyilvánosan elérhető cégadatokba, és máris többet tudunk.

Nyilván a bajnokságot vezető és pénzben dúskáló Videoton a legérdekesebb, ezért az üzemeltető Fehérvár F.C. (Cégjegyzékszám: 07-09-006369) adatait kértem le az e-beszamolo oldaláról. A 2016-os számok igazán impozánsak, ugyanis a nettó árbevétel 3,472 milliárd (igen, három és fél milliárd!) forint volt.

A sorok között azért megbújnak érdekességek. Ebből a pénzből 32,9 millió volt a jegybevétel, tehát a Videoton bevételeinek kevesebb mint egy(!!) százaléka származik a szurkolókból. Ebből két dolog következik: nem érdekesek a drukkerek, hiszen érdemi bevételt nem hoznak. Másrészt a klub csak hobbiból engedi be őket, mert olyan kevés pénz jön tőlük hogy olcsóbb lenne zárt kapus meccseket rendezni, hiszen amennyi bejön, annyi el is megy a rendezésre. (A táblázat a kiegészítő mellékletből van, az összegek ezer forintban.)

magyarfoci

Nézzük azokat a pénzeket, amik valamilyen közpénz jellegű tételnek nevezhetőek. Van önkormányzati támogatás, 120 millió. Van TAO-pénz, 103 millió. Van közvetítési jogért 667 millió, aminek túlnyomó része a köztévétől érkezhet, tehát szintén az adófizetők dobják össze. 

Piaci bevételnek tekinthető a játékoseladásból származó 496 millió forint, viszont a szponzoroktól érkező több, mint 1,8 milliárd forintot nehéz hova tenni. Nyilvánvaló, hogy a reklámértéke a csapatnak a töredéke ennek az összegnek. Amennyiben nagy állami cégek is vannak a szponzorok közt, ez a pénz is tőlünk jön.

A kiadások részben van az, ami mindenkit érdekel, a fizetések, de először egy sort emelek ki: a rendezés költség szinte kereken 50 millió, másfélszerese a jegbevételeknek. Ahogy fentebb írtam, olcsóbb lenne szurkolók nélkül játszani, és ez sajnos nem vicc.

magyarfoci

Lássuk a bérköltségeket! A bérjárulékok nélküli összeg 1,721 milliárd forint a 113 főállású alkalmazottra. Egy főre elosztva több, mint 15 millió forint évente, azaz havonta több, mint egy millió forintot keres egy átlagos Videoton-alkalmazott bérjárulékok nélkül. És ebben benne vannak a portások, titkárnők, ifijátékosok is, szóval nem kell hozzá nagy tudomány, hogy a sztárjátékosok tényleg megkeresik azt a havi 7-8 milliót.

Ha valaki felvetné, miért turkálok más zsebében, erre az a válaszom, nem érdekel, ha valaki a magánvagyonából fizet ki ilyen lóvét, de fentebb láthattuk, itt bizony repkednek a százmilliós közpénz-tételek...

Még egy kis érdekesség: a reprezentáció sorban több, mint 60 millió forintos tétel szerepel. Az összes meccs összes jegybevételéből a reprezentációra szánt pénz fele jön ki. Ennyire "üzlet" a magyar foci, ennyire működhet piaci alapon.

Lássuk be, a magyar foci tulajdonképpen meglepően átlátható, ha ki tudjuk olvasni a megfelelő információkat az adathalmazból. Persze a Videoton, a Fradi meg a felcsútiak kiugróan túlköltekező csapatok, de teljesen mindegy, ki mennyire szórja a pénzt, nemzetközi sznten mind ugyanolyan eredményes. Vagyis leginkább semennyire. 

magyarfoci

Nem nagyon kell folytatni az elemzést, mert ismertek a számok és ismertek a teljesítmények. És a pénzben dúskáló focicsapatok mellett ott vannak a rengeteg pénzért felhúzott stadionok, meg a többi ínyencség. Szép lenne összeadni, mennyit költ Magyarország focira, de ezt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, mert a nagyságrend talán még a fásult lakosságnál is kiverné a biztosítékot.

Talán mindenkinek jobb, ha sose derül ki, mennyit vertünk el erre az utóbbi években. 

0 Tovább

Doll, a német mókamester

A Fradi edzője megcsillogtatta brilliáns humorát.

magyarfoci

A Fradi a világításszünettel tarkított felcsúti rangadón kikapott a Videotontól, viszonylag simán. Én pedig azt olvastam (csak bízni tudok benne, hogy jól idézték), hogy Thomas Doll rámutatott, szerinte nem rosszabb szakember most, mint három hónapja.

Nincs mese, a legendás német humor most is üt. Doll mester valóban nem lett rosszabb szakember három hónap alatt, hiszen pont annyi ideje ért véget az előző bajnokság, amikor a negyedik lett a Fradi, és az idén is pontazonossággal áll a 4-6. helyen a csapat. Szóval szemmel látható, visszaesésnek semmi nyoma. Közben persze volt egy kiesés (nyilván jogtalan, mi mindig úgy bukunk el, ezt már azelőtt vágom hogy olvastam volna egyetlen sort is a beszámolókból) a nemzetközi kupában, egyébként meg hozzá a tavaly megszokott formáját a klub.

Szerintem azért akarja viccel elütni a témát a német szakember, hiszen pontosan tudja, a közpénzzel kitömött kirakatcsapat, a Fradi esetében nem az a mérce, hogy meg tud kapaszkodni a középmezőny elején. Lehet azon rúgózni, tévedett-e a bíró a dánok elleni meccsen, de azt azért nehéz kimagyarázni, hogy a zöld-fehérek eddig hét meccsből kettőt tudtak megnyerni, a Mezőkövesd és a Haladás elleni. Emellett négy döntetlen és immáron egy vereség adja ki a teljes eredménysort.

Nem mondhatnám, hogy lehengerlő a szereplés, de kétségtelen, sokkal nem is rosszabb, mint a tavalyi bukdácsolás. Csak éppen azt hiszem, az a mostanában kijárogató, most már csak ötezer fős "nézősereg", aki megveszi a jegyet a szép Groupama Arénába, nem boldog felhőtlenül, hogy nem csúszik tovább a csapat a lejtőn. Ez azért egy kicsit kevés. Előrelépést vártak volna, jó eredményeket, sikereket, győzelmeket. Hiszen a csapat mögött van pénz, és Doll azt sem mondhatja, nem formálhatta a saját képére a keretet.

De már tavaly is csodálkoztak azon, hogy pár futballista nem is olyan jó, mint ahogy hitték, szóval eljöhet még újra, amikor a klubvezetés és a mester bátran, őszintén kimondják, minden a focisták hibája. Mert azok csak úgy erre jártak, felkapták a zöld-fehér mezt, ki akadályozhatta volna meg őket ebben?!? 

Hát pedig a helyzet az, hogy valaki odavitte ezt a szedett-vedett zsoldosbagázst, a csapat felének nem ismerős már lassan a neve. Nem nagy büszkeség, ha valakinek már annyira összevásárolt a kerete, mint a felcsúti "Akadémiának", és az eredményekből látjuk, a sok elszórt pénz nem feltétlenül hoz győzelmeket.

magyarfoci

Szánalmas, hogy, viszonylag pörgős félidővel akarja igazolni munkáját egy edző, s ha úgy nézzük, az egész klub ebbe kapaszkodik. Az előtte meg utána végigvergődött meccsek pedig nyilván mind véletlenek, a jó statisztika titka az, hogy én döntöm el, mit veszek figyelembe. Naná, hogy a vereségeket ki lehet hagyni, az ilyen butaságokról el lehet terelni a figyelmet Doll mester standup kabaréjával.

Lehet, jobban szórakozna a közönség, ha a legközelebbi meccsen inkább a csapat trenírozása helyett showműsorával lépne fel. Ennél sokkal gyengébben már úgysem játszhatnak a fiúk, ő pedig megdolgozna a pénzéért. Mert gyaníthatóan ez a poéngyáros sem ingyen ücsörög a kispadon, hogy hozza ezt a kiszámítható színvonalat és eredményességet csapatával.

Igazság szerint ő éppen úgy jól fizetett profi, mint a játékosai, és a profit az eredmények minősítik. Lehet sértődötten nyilatkozgatni, dumával nem lehet megnyerni az elbukott meccset. Tudhatja jól, nem a negyedik hely az elvárás, a tavalyi égés után egyre hangosabb lesz a kritika. Az, hogy ő nem rosszabb szakember, meglehet, csak ezt győzelmekkel kellene igazolni, nem a melldöngetéssel. Meglátjuk, a követkető fordulóban a meccs, vagy a meccs utáni sajtótájékoztató lesz az érdekesebb.

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések