Sportfoglalkozás

Ehhez a gólhoz sem kell sok kommentár...

A SportTV nem tolerálta Zombori Sándor "viccét", így a korábbi válogatott focista egy ideig nem szakért a csatornán. A lépés borítékolható volt, minden olyan helyzetben azonnal lépni szoktak, ahol felmerülhet a rasszizmus vádja.

Személyes meggyőződésem, hogy Zombori úr nem rasszista. Ez egy rosszul elsült megjegyzés volt, de aki annyit szerepel a képernyőn, mint ő, az tudhatná, Mészöly Kálmán elhíresült kijelentésére utalni rossz ötlet. És most nem a toleranciabajnok szól belőlem, a sporttól nem idegenek a vaskos tréfák se, de van amin egyszerűen túl kellett volna lépni.

Nem most, hanem már rég marhaság a négerezés a fociban. Talán elég két név: Pelé és Eusebio. Ezek fényében sem érzi valaki cikinek azt, hogy "most jöttek le a fáról"? Napjaink meghatározó játékosait már említeni se kell...

Szóval ez bizony öngól volt, amiért Zomborit kispadra ültetik. Nem örökre, nyilván. Nem  hiszek benne, hogy a szélsőséges toleranciaharcról kellene szólnia a sportnak, egyszerűen csak érezni kell, mi a zrika és mi az ízléstelenség. És ehhez nem kell jogvédők kioktatása, valahol belül mind érezzük, hol a határ... Hallgassunk a józanabb énünkre, és akkor nem kerülünk ilyen helyzetbe.

A fociközvetítés pedig így elsősorban a fociról fog szólni. Pelé és Eusebio: nem a bőrszínük számított, hanem a játékuk. És ma is ez a fontos velük kapcsolatban...

Egyszer beszélgettem egy emberrel, aki nálam lényegesen többet tud a kézilabdáról, a női kéziről pedig főleg. Elmagyarázta, a nők néha nagyon bosszúállóak és alattomosak tudnak lenni, és időnként pont ugyanúgy elvesztik a fejüket, mint a férfiak.

Ám az, ahogy Bajnokok Ligája meccsen Milena Knezevic lefejelte Görbicz Anitát, mindenféle meccsen minősíthetetlen durvaság lenne. Ha az ember megnézi a jelenetet, szinte neki fáj, amit Görbicz kapott.

A kézilabda felgyorsult, sok szempontból keményebb is lett, de ennek a keménységhez semmi köze. Alattomos, mélységesen sportszerűtlen megmozdulás, és az is nagy szégyen, hogy a pályán a bírók nem vették észre, nem büntették érte Knezevicet. Igazság szerint mostanában egyre többször történik olyasmi, nem csak kézilabdában, de fociban vagy vízilabdában is, ami bőven megérne egy kiállítást, de a sok bíró egyike sem látja. Akkor inkább jöjjön az amerikai sportok videobírója, mert az utólagos eltiltások szerintem nem igazán jók. Ott és akkor kapja meg a megérdemelt büntetést az ilyen alattamosságra vetemedő "sportoló", ne pedig majd valami fegyelmi eljáráson okoskodjanak a bizottsági tagok.

Persze Knezevic nem volt bolond, nyilván a Győr legjobbját akarta büntetni. Remélem azért szép eltiltás lesz a "jutalma", de ettől még nehéz megbékélni azzal, hogy ilyesmi történhet egy női kézilabda meccsen...

A Sports Science című műsorban arra keresték a választ, mennyire dob pontosan egy amerikaifutball-irányító. Eredményét íjászok pontosságával akarták összevetni, ezért hasonló céltáblát kellett eltalálni. Az NFL egyik legnagyobb sztárját, a New Orleans Saints csapatával Super Bowlt is nyerő Drew Breest kérték meg a feladatra, aki számára eltalálni álló helyzetből egy álló céltáblát nem nagy ügy. De hogy mennyire pontosan, gyakorlatilag mindig a tábla közepét eltalálva az számomra is nagy meglepetés volt. Tudjuk, hogy milyen kiváló atléták a profik legjobbjai, de itt, a kamerák kereszttüzében meglátszódna, ha netán megremeg a kéz. Ám erről szó sincs...

Na ezért tudják ennyire pontosan a nagy sebességgel futó elkapók kezébe passzolni a tojáslabdát az irányítók...

Erdei Zsolt utolsó meccsén legyőzte a grúz Dzsomardasvilit, profi Európa-bajnoki övet szerzett és így méltó módon fejezhette be pályafutását.

Láttunk már olyat, hogy 1-2 év után még visszatér valaki a ringbe, volt, akit a pénzhiány kényszerített erre, más pedig egyik úgy véli, van benne még annyi energia, hogy pár meccsen megmutassa, nem kopott meg a tudása. Ezért aztán nem lehetünk biztosak benne, Madár soha nem fog már tétmeccsen kesztyűt húzni. Ám bármi is jön ezután az életében, az eddigi évek is sok dicsőséget hoztak neki és rengeteg örömet okoztak számunkra.

A karrierjének lezárása kicsit furcsára sikeredett, az utolsó években valahogy mindig elúszott a nagy tengerentúli meccs esélye, és aztán márciusban jött a vitatható pontozásos vereség Gracsov ellen, ami elrontotta a hibátlan mérleget. De mindez igazán nem befolyásolja, hogy Erdei fénykorában sorozatban védte meg világbajnoki címét félnehézsúlyban, sőt, még egy súlycsoportban fentebb is bevállalt egy címmecset, ahol szintén diadalmaskodott.

Könnyen lehet kritizálni azért őt, mert a menedzsment nem mindig a legkeményebb ellenfelekkel hozta őt össze, így a győzelmeit nem a súlycsoport legnagyobb sztárjai ellen aratta, sőt, akadt olyan meccs, ahol a fölénye korántsem volt egyértelmű. Be kell látni, a bokszban azokat kedveli leginkább a közönség, akik gyakran küldik padlóra az ellenfeleiket, vagy folyamatosan verekednek a ringben. Erdei nem ilyen bokszoló volt, de senkinek nem adják ingyen azt, hogy pár éven át egy súlycsoport trónján ülhet. Aki szerint ez egyszerű, csinálja utána!... Mert ehhez kevés a menedzsment, meg a pontozók jóindulata, egy jó közepes bokszolónak is elsülhet a keze, kiüthette volna bárki. De erre nem voltak képesek. Mert Erdei kemény, technikás, jó bokszoló volt- sőt, még most is az, mint kiderült utolsó meccsén. 

Ezért nem nagyon van értelme arról beszélni, hogy ez méltó lezárás volt-e. Madárnak az egész pályafutása volt méltó, amatőrként és profiként elért sikerek sorával, és teljesen mindegy volt, le tudja-e győzni ezt a grúz fickót. Erdei győzött, technikás bunyóval, de kiütni nem sikerült ellenfelét. Szinte egész pályafutása eszünkbe juthatott a meccsről: a szurkolók szeretete, ami Erdeit végigkísérte, a kiváló bokszoló szimpatikus személyisége és a meccs is jellemző volt rá.

És ha úgy nézzük, mi sem változott: Erdeinek is, eredményeinek is kijár a tisztelet. A sportban nem csak adott pillanat számít, hanem mindez, amit a pályafutása során összességében elért valaki. És Madárnak van mire büszkének lenni- és ezért mi, magyarok is büszkék lehetünk rá.

Köszönjük!