Sportérték

A jövő nagy kérdése, hogy a sporthoz való viszonyunkra a mindenkit legyőző sztárok vagy magukat legyőzni képes átlagemberek lesznek nagyobb hatással.

mozgás

Nem kétséges, átalakul néhány olyan területe az életünknek, amit nem így szoktunk meg. Az egész celebkultúra arra alapult, hogy vannak hírességek, akiknek a nevével el lehet adni bármi, olyan filmcsillagok, zenészek, akikért milliónyi tini rajong.

Most meg ott tartunk, hogy a semmiből felbukkant egy csapatnyi új arc, akiknek a YouTube-videói sokkal jobban érdeklik a gyerekeket, mint a remekül felépített hírességek megjelenései. Az ún. influecerek, nagy követőtáborral rendelkező bloggerek, instagrammerek ma már nagy cégek reklámkampányaiban tűnnek fel, a máshoz szokott marketinges meg csak pislog, mostantól őket kell hívni, nem a klasszikus sztárokat?

Nem biztos persze, hogy ez örökké fog tartani, de jelenleg működik. A követők számára fontosabb, iránymutatóbb közösségi oldalas kedvencük véleménye, mint a régi reklámok üzenete. És persze az influencerek ki is hangsúlyozzák, az együttműködés ellenére ők nagyon őszinték, és amivel nem tudnak azonosulni, azt nem reklámozzák- pedig valahol mindenki tudja, ha nincs ez a mostani trend, valahol adminisztrátorként melózgatnának napi nyolc órában, tehát naná, lecsapnak a jó bevételi lehetőségre, amíg lehet.

Ez persze valahol nagyon is érthető. De az, hogy úgy teszünk, mintha nem lennénk megvehetőek, de nagyon is ára van annak, mit népszerűsítünk, jelzi, alapjaiban mégsincs itt akkora változás az intelligens mosópor-reklámokhoz képest. A sporthoz mindennek annyi köze van, hogy az ebben a szférában feltűnő influencerek tökéletes képei, szuperhatékony mozgásformái esetleg pont ugyanilyen gyenge hitelességgel bírnak.

Pedig ők is egyre fontosabbak manapság. Kezd egyre jobban szétválni az élsport és a tömegsport világa. Olyan, szinte érinthetetlen "rocksztár" lett a bajnokokból, akikkel el lehet adni parfümöt vagy ruházatot, de már semmilyen szinten nem tud velük azonosulni a hétvégi kocogó. Ráadásul egyre gyakrabban hallunk doppingról, ami még jobban eltántorítja az embert a rajongástól.

Nagyon jól látszik ez abból, hogy mennyire nem jöttek be nálunk az olyan kormányzati okoskodások, amik azt jósolták, a nagy világversenyek után a hétköznapokban is sportnemzetté leszünk. Hát, ez baromira nem történt meg. Ezért teljesen elhibázott a stadionfejlesztési program is, mert nem luxusaréna kell, hanem olyan igazi sztár, aki bevonzza az embereket. De ilyenekből már külföldön sincs annyira sok, a sztárkultusz kevés embert emel ki igazán.

mozgás

A Realt és a Barcát sokan követik, de töredéke a szurkolóknak tudja, hogy áll a Real Sociedad. Ki tudná megmondani, ki most a Valencia vagy az Athletic Bilbao legjobb játékosa? Amíg a magyar, szlovák, bolgár szurkolók jelentős része inkább tévé elé ül sztárcsapatot nézni, mint saját városának gyenge közepes csapatát, addig teljesen mindegy, mennyi pénzt ölünk a stadionokba. 

Én azt hiszem, hogy az élsport jövője a tévé, a szupertecnikás közvetítésekkel, globális sportokkal és csillagokkal. Érezd úgy Balassagyarmaton is, hogy Rióban ülsz az olimpiai lelátón vagy együtt szurkolsz a többiekkel a Super Bowl-on. De ez már nem fog téged felállítani a fotelből, nem miattuk kezdesz el mozogni. 

Se Messi, se Hosszú Katinka nem inspirál a sportra, hiszen úgy elszakadtak a mi hétköznapi amatőr sportjainktól. Viszont közelebb érezzük magunkhoz azokat az embereket, akik látszólag az ismeretlenségből lesznek véleményvezérek az instagramon- vagy olyanokból lesz sportpéldakép, akik sportosnak kicsit sem mondhatók, de valami kapcsán eladhatók lesznek. A "Legyen olyan feneked mint Kim Kardashiannek!" cikkek futnak, de hányan olvasnának egy "Tempózz úgy mint Hosszú Katinka!" írást? Pedig utóbbi a hitelesebb, de teljesítménye annyira emberfeletti, hogy esélyét sem látod a megközelítésének. 

És itt kell visszaugrani hozzá, hogy az influencerek esetében már alig ellenőrizhető, mi van a "hiteles" személyiségük hátterében. A reklámozás alig van szabályozva, baromira nem tudjuk, milyen körülmények között készül egy fotó, mennyi utómunka van bennük. Persze arról sem lehet fogalmunk, egy instagram-sztár aki ügyes amatőrként tündököl, nem volt-e élvonalbeli tornász másfél évtizedig. Olimpiát nem nyert, nem világhírű, de az átlagemberhez képest azért ég és föld.

Meglehet, miközben a mozgásra inspiráló arcok közül kikopnak a legnagyobb csillagok, olyan emberek lépnek a példaképek helyére, akik valahol ferdítik a valóságot. Ha már a kormányzat foglalkozni akar a népegészségüggyel, a mindennapi sport népszerűsítésével, akkor félre kellene tenni a megalomán tervek érvei közül ezt, mert ez tuti nem fog működni. Át kellene formálni a szemléletet minden szinten, hogy legyen lehetőség a sportra az amatőröknek szánt létesítményekben, és legyenek olyan rendezvények, amik mindenkit be tudnak vonni.

mozgás

No meg legyenek olyan hiteles példaképek, akár átlagemberek, akiknek hihetünk, akik inspirálnak. Tudom, elvileg nem kellene semmiféle példakép, ha bennünk megvan a szándék, de a valóságban mégsem így megy, igenis lökést tud adni egy jó példa. De ehhez kell az, hogy tényleg közel olyan súlya legyen azon emberek teljesítményének, akik "csak" magukhoz képest bizonyítanak, mint az élsportének.

Ha tovább folytatódik a trend, és teljesen elszakad élsport és amatőr sport, akkor előbb-utóbb mindenhol döntéshelyzetbe kerülnek, melyikre mennyit szánjunk a közös pénzből.

0 Tovább

A közös szörf öröme

Nem lehet elég korán kezdeni a tengerhez szokást?

mozgás

Talán változik a világ, egyre több szülő próbálja gyerekeivel megismertetni azokat a különleges hobbikat, időtöltéseket, amiknek a legfontosabb közös ismertetője az, hogy felállunk a kanapéról. Lehet ez túrázás, evezés, sznorkelezés vagy szörf- ha jól vezetjük be a kicsiket ezeknek az izgalmas világába, számukra is természetes lesz, hogy van egy világ a kijelzőkön túl is.

Aki azt mondja, könnyű annak, aki óceán partján él, és a hullámokat lovagolhatja meg a hétvégén a gyerekekkel, annak azt mondanám, semmivel nem rosszabb az sem, ha valaki túrázni vagy evezni megy családilag. És erre nálunk bizony éppen olyan jó lehetőségek vannak, mint máshol. 

Sokszor persze azt mondjuk, a gyerekeket nehéz mozgásra bírni, nehéz elszakítani a tablet, az okostelefon, a konzol mellől- csak nehogy véletlenül az legyen, mi vagyunk valójában a lusták, és csak kell egy jó indok a tespedésre. El kell hinni, rá kell érezni, nekünk is éppen annyi örömöt adhat a közös szabadidős mozgás, mint a gyerekeknek, és akkkor nem kell többé győzködni egymást.

0 Tovább

Plus size sportlady

Az önbecsülés visszanyerésének több útja van, de szerintem a sport az egyik legjobb választás erre.

Megzavarodik az, akinek gondjai vannak az önértékeléssel: az egyik vélemény szerint mindenki fogadja el magát olyannak, amilyen, mert "mindenképpen gyönyörű vagy", a másik álláspont szerint az a nagy dolog, amikor valaki képes legyőzni önmagát, megváltozik, lefogy, szinte megfiatalodik. A vicces az, amikor egy újságban egy ilyen cikket követ egy másik, ami pont az ellenkezőjét sugallja.

Na persze nem kell, hogy csak egy igazságot fogadjunk el, és eleve nem női magazinokból kellene magunkba szívni a tudást, ami hozzásegít a lelki békénkhez. De ezek a lapok itt vannak, hatással vannak ránk és ez alól nehéz kivonni magát az embernek. 

mozgás

Még nekem is, aki sose veszek ilyet, de az interneten találok mindenfélét. A múltkor például olvastam egy fotósról, aki plus size hölgyekről készít szép portrékat, és arról beszél, milyen fontos az ő számukra is, hogy igazán csinosnak, vonzónak érezhessék magukat. Ő pedig csak hozzásegíti őket a maga eszközeivel.

Bizonyára jó dolog ez, de... Egy személyes élmény jut róla eszembe. Pár éve felrakott egy távoli ismerősöm egy profi plus size fotós által róla készített képeket. Kapta a dicséreteket, hogy milyen jól néz ki, milyen vagányak a fotók és így tovább. Önbecsülés rendben? Gondolom igen. 

Aztán kicsivel később új képek kerültek fel. A hölgy futócipőben, kocogós cuccban. Jöttek az első személyes sikerek képei, aztán vidám futós barátokkal készített fotók. Majd versenyek, és mostanában már a futófotókon egy mosolygós, elégedett és sokkal karcsúbb hölgyet látok. 

Akkor térjünk vissza az önbecsülésre! Ha engem valaki megkérdez, azt mondom, elhiszem, hogy a stílusos plus size portrék is segítenek, de igazi, valódi sikerélményt az ad, amikor az ember valóban legyőzi önmagát. És ehhez bizony sportolni kell. Nagyon jó látni a mostani, elégedett mosolyát annak a nőnek, aki nem agyonsminkelt, szétretusált, beállított fotókon néz ki boldognak, hanem telefonnal készített képeken, a verseny után felszabadító fáradtsággal. 

mozgás

Szerintem jó utat választott: nem a képmanipuláció segítségével akart megújulni, megváltozni, hanem saját erejéből. Mert a nagy különbség, hogy a plus size-képeknél csak a fotókra lehetett igazán büszke, míg most saját magára. A régi képeket visszanézve eltöprenghet rajta, azért tartja-e meg őket mert még mindig büszke rájuk, vagy azért, mert jó látni, honnan indult és hová jutott. 

A döntést nekünk kell meghozni- mint a példa mutatja, mindig van választásunk. Én nem akarok beleszólni abba, ki mire szavaz, de ha megkérdeznek, akkor azért van egy határozott véleményem. Aki hezitál, annak javaslom, próbálja ki a sportot is, és aztán egy év múlva visszatérhetünk rá, hogy érzi magát ő meg az önbecsülése!

(A képek csak illusztrációk.)

0 Tovább

Sportnemzet vagy sportos nemzet?

Érdekes cikket olvastam a finnek sportolási szokásairól, s elgondolkodtam rajta, mennyiben lehet ott más a hozzáállás ehhez, mint nálunk.

mozgás

Ugyebár mi szeretjük a magyarokat sportnemzetként aposztrofálni, mert milyen sok érmet szereztek a mieink az olimpiákon, az ország lélekszámához képest különösen eredményesnek számítanak a sportolóink. A finnek sikereiről ehhez képest nem nagyon hallunk mostanában a nyári olimpiákon, s hajlamosak vagyunk megfeledkezni, a hőskor legeredményesebb nemzetei közé tartoztak. 1952-ben még olimpiát is rendeztek Helsinkiben!

Míg a mieink továbbra is lelkesen gyűjtik az érmeket, Finnországban az élsport már egészen másról szól, mint annak idején. A New York Times remek cikkben ír arról, hogy egész Európa egyik legaktívabb, legsportosabb nemzete, ami egész mást jelent, mint a mi sportnemzet kifejezésünk. Az emberek rendszeresen sportolnak, s nem attól lesz sportos a kanapé előtt söröző szurkoló, hogy honfitársa nyer valahol, hanem attól, hogy maga is mozog.

Mivel nekik a versengés kikapcsolódás, rengeteg idióta, inkább mulatságos versenyt találnak ki, ahol valóban a részvétel a fontos. Legalábbis nehéz elhinni, hogy a feleségcipelő bajnokság (ahol a győztes díja annyi sör, mint amennyit a felesége nyom), a mocsárfoci világbajnokság, a mobiltelefon-hajító verseny vagy a léggitárosok bajnoksága esetén szólhat-e valódi dicsőségről a győzelem, vagy egyszerűen csak jól érzik magukat.

Mi, akik tapsolunk a sok magyar bajnoknak, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a sport akkor is okozhat örömet, ha mi űzzük, nem pedig nézzük. Jó érzés, ha képesek vagyunk legyőzni a lustaságunkat, ha teljesítünk egy kihívást, ha magunknak bizonyítunk azzal, hogy többet tudunk és bírunk, mint hittük volna.

Gyakran emlegetett mantra, hogy azért érdemes az élsportba nagy pénzt tolni, mert az lelkesíti a nemzetet, és mindenki sportosabb lesz. Hát, akkor nyilván csak véletlenül számít az Egyesült Államok lakossága az egyik legtohonyábbnak, leginkább elhízottnak. És olimpiai érmek ide vagy oda, túlsúly tekintetében sajnos Magyarország is az élmezőnyben van. Szóval ez egy szép mese, higgyen benne aki akar, de a valóságban nem így működik.

mozgás

Ha állami szinten valóban komolyan gondolnák azt, hogy rendben van, fellelkesítünk mindenkit a nagy sporteseményekkel, aztán a szabadidős sport irányába tereljük a szurkolókat, akkor a méregdrága luxusstadionok helyett egyre több szabadidős létesítmény épülne. Uszodák nagyon olcsó belépővel, futókörök, és persze lehetne lelkesen segíteni a kerekeseket, kellenének a milliárdos csapatok helyett amatőröknek szánt focipályák. Folytassam? 

Nem állítom, hogy semmiféle fejlődés nem történt, vannak például kerületek Pesten ahol léteznek szabadtéri kondiparkok, akad egy-két közösségi rendezvény, de nagyon messze állunk attól, hogy sportos nemzetnek nevezhessük magunkat. S ebbe bőven belefér az is, hogy egy jó futás vagy egy pörgős baráti focimeccs után leülünk egy sörre- megdolgoztunk érte. Nem csak edzettebbek leszünk, hanem kialakul egy közösségi élet, aminek középpontjában nem a Facebookos beszélgetés áll, hanem az igazi.

Szóval néha mi, "sportnemzet" irigyelhetjük az egyszerűen csak sportos nemzeteket, ahol a mozgás tömegek kikapcsolódása, közös szórakozása. Lehet, ők pedig arról pusmognak, milyen szép hogy a magyarok ennyi érmet nyernek- de aztán ők felállnak a karosszékből, s mennek kicsit sportolni. A nap végén ők is, mi is lehajtunk egy pohár sört, de azért mind érezzük, van kettőnk között valami különbség...

0 Tovább

Egy kis utcai edzés

Belgiumban kóstoltam bele az urban workout nevű edzésformába.

mozgás

Szerencsésnek mondhatom magam, mert én tulajdonképpen egyedül is szívesen mozgok. Eljárok néha futni, csinálok saját erős gyakorlatokat, még jógázok is időnként. Van annyi rutinom, hogy tudom mit csináljak és milyen intenzitással.

Azért szeretek csoportos foglalkozásra is elmenni, mert más az, amikor egy jó oktató tartja a tempót. Általában ez jógát jelent, de most, hogy egy ideig belga földön vagyok, másféle mozgásokra is rákerestem. Kiderült, a környéken tartanak egy urban workout nevű foglalkozást, s fel is vettem a szervezővel a kapcsolatot.

Itt tartanom kell egy kis kitérőt: ha már huzamosabb időt töltök flaman nyelvterületen, bele akartam kóstolni ebbe a nyelvbe is. Sejtettem, hogy nem fog hanyattvágni a street workout újdonsága, de vonzott a lehetőség. hogy az egyébként kedves és több nyelvet beszélő helyiekkel edzhetek együtt és gyakorolhatom kicsit a flamandot. 

Tulajdonképpen nem is ért meglepetés, mert a futást időnként felváltó erősítő gyakorlatok jó részét magam is szoktam csinálni, de így csapatban természetesen magával ragadott a közösség ereje. Az is villámgyorsan kiderült, itt Leuvenben a kertváros egyszerűen ideális helyszíne ennek az edzésmódnak, ugyanis olyan közel esnek egymáshoz a parkok, játszóterek és hasonló helyek, hogy egészen változatos kocogóútvonalakat lehet kitalálni minden egyes alkalommal. Mozogtam, elfáradtam, beszélgettem, életemben először próbáltam kicsit flamandul kommunikálni- szuper tapasztalat volt. 

mozgás

Természetesen egyedül is tudnék hasonló módon edzeni, fogok is, nem csak itt, hanem majd otthon is. De azt vettem észre, ezeknek a laza közösségi programoknak errefelé kultúrája, hagyománya van, láttam nagy csapatokat együtt bringázni, kocogni, mi ugye az utcán edzettünk, s neki nem nézett ránk furcsán. Nyilván odahaza is van ilyen csapat bőven, talán csak nem annyira annyira megszokottak, mint itt Belgiumban.

Az én helyzetem persze speciális, mert flamandot gyakorolni csak itt tudok, és így két legyet ütök egy csapásra- de akkor is feltűnő volt, hogy már az első alkalommal igyekeztek bevonni a társalgásba a helyiek, érdeklődtek, ki vagyok, mi vagyok. Nyilván szívesebben megyek újra, ha befogadó a csapat. Az, hogy mit és hogy edzünk, csak egy része annak, mitől érezzük jól magunkat: az utóbbi pár év tapasztalata az, hogy találja meg mindenki a saját ízléséhez, felfogásához legjobban illő mozgást, stílust, és akkor nem kopik el a lelkesedése pár hét alatt. Én is készülök a következő belgiumi edzésre, mert természetesen csatlakozok még az utcai edzéshez.

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések