Noha az NFL-idényben sokkal tovább tart a holtszezon (a február eleji Super Bowltól hét hónapot kell várni a következő alapszakasz kezdetéig!), valamilyen témát kell szolgáltatni az amerikaifoci rajongói számára.

Sajátossága a tengerentúli ligáknak az, hogy mindent szabályoznak. Mondhatjuk akár azt is, ez már túlszabályozás: a keret összehívásának lehetősége, az edzőtáborok időpontja mind rögzítve van, mint ahogy gondosan beosztják az előszezoni meccseket is. Ugyanígy komolyan szabályozva van a free agency (mondhatjuk átigazolási időszaknak, ha úgy tetszik), sőt, az újoncok kiválasztása, a draft is.

Mivel a játékosszakszervezet követeléseinek köszönhetően az idényre felkészülés sem túl hosszú, de valamiről csak kell írni, a holtszezonban minden téma előkerül. Vannak nem előre várható események, mint a zaklatási balhé a Dolphinsnál, és vannak ezerszer átrágott, kiemelzett dolgok, mint a free agency és a draft.

Az előbbi jelentősége az, hogy a lejárt szerződésű játékosok szabadon igazolhatnak, hacsak csapatuk vészmegoldásként le nem igazolja őket egy évre, a liga által meghatározott fizetésért- ez az úgynevezett franchise tag, de ez olyan magas összeg, hogy ritkán élnek vele. Szóval inkább alkudoznak a csapatok és a játékosok. Vannak olyan emberek, akik lojálisak a csapathoz, és nem akkora nevek, hogy a piacon nagyon sok pénzt várhatnának, míg a csapatnak jó a keretben tudni egy talán nem kiugró képességű, de megbízható, a csapat rendszerét már ismerő játékost- megegyezhetnek egy korrekt összegben. A csapat húzóneveinél már sokkal inkább zsebbe kell nyúlni, de ott mindenki mérlegel: a játékos azt számolgatja, hol kaszálhat még többet, a csapat pedig megpróbál beférni a fizetési sapka alá. 

Igen, ezt még nem is említettem: nem költhet tetszése szerint egy csapat, teljesen mindegy, mennyi pénze van a tulajdonosnak. Hogy ne álljon elő egy-két dúsgazdag ember csapatának a gazdasági erőfölénye, ezért limitálják, mennyit lehet költeni. Szóval a csapatok közt nem az dönt, kinek hány millió dollárja van, ki az, aki esztelen összegeket tud fizetni egy-egy játékosért és ki nem, hanem inkább az, a megadott keretből ki tudja kihozni a legjobbat. Lehet egy sztárirányítónak évi 20 millió dollárt fizetni, de akkor kevesebb jut elkapókra vagy védőkre. Komoly sakkjátszma ez, és eredménye az, hogy az európai focihoz hasonló egyeduralmak nem alakulhatnak ki. Csak képzeljük el, mi lenne, ha pont ugyanannyit költhetne a játékosfizetésekre a Real Madrid és az Osasuna, vagy a Bayern München és a Hannover!

Így aztán az NFL ebben az időszakban is szolgáltat beszédtémát. Szabadügynök lesz például az Eagles irányítója, Michael Vick, hol fog kikötni? Minden pénzt megér-e a Saintsnek Jimmy Graham megtartása? Ki a fontosabb a Patriotsnak, Talib vagy Edelman?

Párhuzamosan pedig zajlik a draft előtti felmérés. Az egyetemről kikerült játékosok készülnek a kiválasztásra, mint ahogy az edzők- és az újságírók is. Az utóbbiak állandóan készítik a rangsorokat, a játékosokat poszt szerint végigelemzik, aztán ún. mock draft keretén belül próbálják megtippelni, melyik csapat kit választ. A valóságban ennek sok értelme nincs, hiszen a csapatok saját elképzeléseik alapján döntenek, és értelemszerűen ezeket az elképzeleséket nem szándékoznak megosztani a sajtóval.

Most még az egyetemi évek alatt készített videókat elemzik, aztán beszélgetnek a szóba jöhető játékosokkal, és persze zajlik a Combine, ahol a fiatal játékosok néhány alap feladat során mutathatják be, mennyire robbanékonyak, ügyesek. Valószínűleg az edzők noteszében már ott van pár név, de hogy kiké, az majd maximum a draft után derül ki. Pontosabban ott sem: a kiválasztási eljárás miatt meglehet, hogy egy kinézett játékost valaki más már elvisz korábban. Egyébként sem ez a lényeg, hanem a Combine maga, ahol folyamatosan közzé lehet tenni a játékosok teljesítményét a futásban, ugrásban, egyéb feladatokban, lehet arról elmélkedni, melyik fiatal nyújtott többet a várhatónál, és ki az, aki nagy szája ellenére leszerepelt. Bizonyára ez a pár nap is befolyásolhatja a csapatok döntéseit a drafton, de azért azt hiszem, inkább szól jelenleg a médiának az esemény: aki akar, 3-4 szezonyi meccs felvételein nézheti meg magának, valós szituációkban hogy reagál a játékos. 

Maga a kiválasztás is az erőviszonyok kiegyensúlyozásáról szól. Az előző idény legrosszabban szerepelt csapata választhat először, míg a legjobb utoljára, és ez minden egymást követő körben így van. Így aztán ha valaki évről évre ott van a rájátszásban, az soha nem választhat a draft elején- hacsak nem köt valamilyen alkut. Megegyezhet ugyanis két csapat, hogy egy magasabban rangsorolt első körös választásért cserébe a másik csapat adja a saját első körös választását meg mondjuk a második köröst. Mindig adott helyzet dönti el, megéri-e. Most, amikor a hírek szerint nagyon sok jó játékos van a drafton, érdemes minél több választást megőrizni, hiszen még a későbbi körökben is lehet remek játékost elcsípni. Ám minden évben van egy-két kiemelkedő képességű fiatal, akik miatt talán érdemes feláldozni néhány választási lehetőséget, és feljebb kerülni a választási sorban. Ez is komoly sakkjátszma!

Ebben az évben az irányítóra vadászó csapatok töprenghetnek sokat. A szabadügynökök között kevés igazán nagy név van, de a drafton már akad pár fiatal, akiben van fantázia. Csak az a baj, hogy az egyetemi sikerek nem garantálnak NFL-karriert. A klasszikus példa Tom Brady, akit csak 199. helyen válaszottak ki, előtte hat másik irányítót vittek el, akiket valószínűleg tehetségesebbnek tartottak- a történet további részét viszont már mindenki ismeri.

Az edzőtáborokban már kezd körvonalazódni, hogy kinek jött be a stratégiája, kinek sikerült jó játékosokat szerezni a drafton és a szabadügynökök piacán. De az előmeccsek még mindig nem mondanak semmit, majd a szeptemberben kezdődő alapszakasz adja meg a választ a legfontosabb kérdésekre. Így viszont addig is van miről beszélni, lehet okoskodni, ki tűnik a legügyesebbnek a játékospiacon, kik a vesztesek, kik a sokat költő balfácánok, és így tovább. Tétmeccsek híján ezzel kell kitölteni a hosszú várakozás hónapjait- legalább még felfokozottabb hangulatban várjuk az idényt...