Tegnap töltötte be a 39. életévét Peyton Manning, az amerikaifoci legendás, még mindig aktív irányítója, akinek karrierje elgondolkodtathat minket arról, mi is a siker mércéje a sportban.

Az amerikai sportmédia egyik megunhatatlan gumicsontja a G.O.A.T. téma. Ez egy rövidítés: Greatest of All Time azaz, minden idők legjobbját próbálják kiválasztani egy-egy sportág számtalan klasszisa közül. Az NFL-ben főleg imádják ezt az összevetést, pedig nyilvánvaló módon hülyeség. Különböző korokban, különböző posztokon játszó emberek teljesítményét összemérni, ráadásul úgy, hogy a régiekről töredéke áll rendelkezése a felvételeknek- örök vita lesz ebből, ami persze a médiának jó, hiszen mindig elő lehet rángatni egy beszélgetést generáló cikket az uborkaszezonban.

A téma mégsem teljesen értelmetlen olyan szempontból, hogy a sok-sok okoskodó cikkből kiderülhet, ki mit gondol fontosnak egy sportoló karrierjében. Peyton Manning, aki 14 éven át az Indianapolis Colts irányítója volt, jelenleg pedig a Denver Broncosban játszik, statisztikai szempontból kétségkívül az egyik legjobb, ha nem legjobb a posztján. A legfontosabb rekordjai közé tartozik az, hogy nála több touchdown-passzt senki nem osztott ki az NFL-ben (530-nál tart, és jövőre még nőhet ez a szám), övé a legtöbb TD-passz egy szezonban (55), de passzolt yardok tekintetében is a rekordlisták élén áll. 14-szer került be a Pro Bowl keretbe. Emellett mindekinél többször, öt alkalommal lett az alapszakasz legértékesebb játékosa. Szóval ha a statisztikáit nézzük, Peyton nem csak korának, hanem az NFL-történelemnek is az egyik legnagyobbja.

Csak éppen akadnak, akik többször nyernek. Manning igen hosszú és nagyon sikeres pályafutása alatt összesen egy alkalommal nyert Super Bowl-t, akkor is a Rex Grossman által irányított Chicago Bears ellen. De öccse, a tőle a számok tekintetében messze elmaradó Eli Manning két alkalommal jutott el a végső győzelemig, Ben Roethlisberger szintén kétszeres győztes, legnagyobb vetélytársa, Tom Brady pedig már négyszer nyerte el a Super Bowl-t.

Általában a G.O.A.T. viták középpontjában pont Brady és Manning áll. Tavaly, amikor a Denver Broncos kiválóan menetelt egészen a Super Bowl-ig, akkor sokan úgy gondolták, a Seattle Seahawks legyőzése után Manning igazolja, nincs nála jobb. Ám csúnyán lemosták őket. Egy évre rá a nagy rivális, Brady nézhetett szembe a Seahawks kiváló védelmével, és a Patriots Brady vezérletével győzött. Szokták emlegetni azt a statisztikát, hogy Manning pont annyi alkalommal esett ki már a legelső rájátszásmeccsen, mint ahányszor Brady főcsoport-döntőt játszott- kilencszer volt példa mind a kettőre.

Szóval a számok nem hazudnak, csak az a kérdés, melyik statisztikát tartjuk fontosabbnak. A pontosságról, hatékonyságról sokat elárulnak a passzolt yardok és TD-k, de amikor igazi sikerekről beszélünk, számomra az aranygyűrűk (vagy más sportágban aranyérmek) száma a döntő. A győzelemhez gyakran kevés az, hogy valaki a legjobb- valami más is kell, amit nem lehet tanítani. Hány olyan sportember van, aki mindig pont a siker kapujában bukott el, mások pedig képesek voltak vert helyzetből, esélytelenként a nagy versenyen bizonyítani. 

Mivel nem vagyunk Amerikában, én nem mondom egyik NFL-sztárra sem hogy minden idők legjobbja. Ez egy olyan cím, ami nem ér semmit, hiszen bárki kinevezheti egyik vagy másik játékost ennek. Kinek Brady, kinek Otto Graham, kinek Jim Brown... A sportolók többsége nem a különféle címeket és rekordokat akarja begyűjteni, hanem a győzelmeket, és én szurkolóként is a kedvenc csapatom győzelmének örülök igazán, nem annak, hogy pontcsúcsot ér el az alapszakaszban. Azt nem lehet tudni, Manningben benne van-e még egy Super Bowl-győzelem, de ha igen, akkor azzal ezerszer inkább bizonyítja, hogy óriási sportember, mint pár újabb passz- vagy touchdown-rekorddal.