Sportfoglalkozás

Bajnokveréssel, nagy győzelmekkel, szoros meccsekkel indult az NFL szezon.

Bár néhány mérkőzés még hátra van az első fordulóból, azért az máris látszik, nem egyszerű a dolga annak, aki pontos jóslatokat akar adni. Kezdjük a nyilvánvalóval: a bajnok New England Patriots sokak szerint még erősödött is, egyből veretlen idényt vizionáltak nekik, aztán máris van egy vereségük. A papíron jó védelem nyelte a yardokat és a pontokat, a roppant okosan játszó Kansas City Chiefs meg nagy győzelemmel indult.

Hogy mi következik ebből? Semmi. A Patriots továbbra is remek erőkből áll, és míg az ő csoportjukban nem látszanak erősnek a riválisok, a Chiefs-nek a Raiders, a Chargers és a Broncos ellen kell bizonyítani hétről hétre. 

A hétvégén a Titanst leverő Raiders például máris bizonyította, érdemes velük számolni. A csoportrangadók az NFL-ben szinte duplán számítanak, ezért volt fontos a Philadelphia Eagles kicsit váratlan győzelme a Washington Redskins ellen. 

A szintén kiélezettnek számító AFC North csoportban a favoritnak számító Pittsburgh Steelers csak nehezen, három ponttal gyűrte le a lesajnált Cleveland Brownst, míg a Baltimore Ravens totálisan lenullázta a Cincinnati Bengalst. A Jacksonville Jaguars agyonverte a Houston Texanst, és ez, párosulva az Indianapolis Colts gyengélkedésével érdekes csoportküzdelmeket helyez kilátásba. Amit viszont mindenki sejthetett: a New York Jets nem villogott, még a Bufallo Bills is túl erősnek bizonyult a számukra.

És szólni kell az Atlanta Falconsról is, ami alig tudta legyőzni a gyengécske Chicago Bearst. Nem sokon múlt, hogy mind a két tavalyi Super Bowl-résztvevő vereséggel kezdje a szezont... Aki a Sport TV-n nézte az éjszakai meccset, meglepődhetett, mert a Seattle Seahawks és a Green Bay Packers védelmei domináltak, ami utóbbinál elég meglepő.

Szóval aki most azt mondja, hogy pontosan tudja, mi fog történni a 2017-es idényben, annak gratulálok. Az NFL szabályzata miatt rövidre szabott felkészülési szakasz gyakorlatilag még a rendes idény első pár hetében is tart, jelentősen formálódnak a keretek- és sajnos történnek sérülések, amelyek erősen rányomhatják a bélyegüket egy-egy csapat szezonjára. Mivel én máris megégtem a jóslataimmal, legközelebb csak utólag fogok okoskodni.

És közben szép csendben örömködök, hogy van miért éjszakáznom. Nem mondhatnám, hogy mindig öröm este a tévé előtt ülni, s arra gondolni, nem sok esély van a kedvenceimet élőben, a pálya széléről biztatni, de ha úgy nézem, az európai csúcsfoci sem elérhető mindenki számára. Elég az, hogy meccsek sorát követhetem már ideheza is, és szinte mindegyik nagyon jó, szórakoztató. Ha megkérdezne bárki, ezt akartam-e, a kialvatlanságot, a kemény ütközéseket, a látványos passzokat, akkor nyugodtan vágnám rá: naná!

A tavalyi bajnok New England Patriots otthonában indul útra a tojáslabda ma este.

Ahogy az megszokott, minden évben sikerül vegyes sztorikkal felfokozni az amerikaifoci rajongóinak érdeklődését a holtszezonban. Valójában nem sok minden történik a Super Bowl és az új szezon kezdete közt, ami igazi sportértékkel bírna: jön a draft, az edzőtábor, az előszezoni meccsek, de ezek mind olyan dolgok, amelyek súlytalanok a tétmeccsekhez képest.

Természetesen mindig van pár feltűnést keltő történés: játékosmozgások, sérülések és eltiltások szolgáltatnak témát. Az NFL jellegzetessége az, hogy minden évben beverekszi magát a rájátszásba egy olyan csapat, aki az előző szezonban bukdácsolt. És a nagy feltámadásokat a holtszezon alapozza meg.

Azt hiszem, ilyenkor, a legelső meccs előtt még minden szurkoló reménykedik. Bár akad pár olyan csapat, ami tudatosan a jövőt építi, elküldi sok drágább játékosát hogy minél több játékost választhasson a drafton, a többség arra törekszik, hogy most érjen oda a legjobbak közé.

Rettentően nagy a verseny minden egyes csoportban, és több mint valószínű, csak 1-2 olyan csapat lehet, ami korán kiemelkedik a mezőnyből- s az alapszakasz még csak a kezdet, a rájátszásban gyakorlatilag új bajnokság kezdődik. A szezon megjósolhatatlansága miatt sokkal jellemzőbb az NFL-ben a szakértők és a laikusok tippversenye, amin aztán a félidőben meg a végén jókat szoktunk szórakozni.

Ha az ember nem veszi komolyan, akkor ez egy jó móka- a lényeg úgyis a pályán dől el, ez csak játék. Így aztán könnyű szívvel szállok be magam is. Ha az AFC-t nézzük, nehéz elképzelni, hogy a tavalyi bajnok, 40 éves kora ellenére óriási formában játszó Tom Brady-t soraiban tudó Patriots ne lenne megint ott a végelszámolásnál. A tavaly pont az idény végén irányítóját elvesztő Oakland Raiders talán szerencsésebb lesz, és a Las Vegasba költözés előtt villantanak valami nagyot. A Pittsburgh Steelers minden évben esélyes, amíg a Roethlisberger, Bell, Brown triót a soraiban tudja. 

Ki okozhat meglepetést? Bevallom, a nyugdíjból visszahívott Jay Cutlert nem gondolom korszakos irányítónak, mégis lehet, hogy vele jut messzebbre a Miami Dolphins. A nyitómeccsen egyből bemutatkozó Kansas City Chiefs idényéről sokat elmond majd, mit mutatnak a Patriots ellen- nem rossz csapat ez.

Az AFC South esetén nehéz tippelni, a Houston irányítója újonc, a Jacksonville Jaguarsra a tavalyi csalódás után senki nem tesz. Már azt is tudjuk, az Indianapolis Colts sztárja, Andrew Luck a szezon elején nem játszik. A Tennessee Titans tűnik a leginkább összerakott csapatnak- aztán meglátjuk, nem okoznak-e kellemetlen meglepetést.

Az NFC végképp maga a kiszámíthatatlanság. Az NFC East főleg, a tavaly mindenkit meglepő, varázslatos újoncaival szépen szereplő Dallas Cowboys, a mindig veszélyes New York Giants, az évek óta rájátszás-közeli Washington Redskins, és az immár másodéves, rutinosabbá vált fiatal irányítóval büszkélkedő Philadelphia Eagles sem esélytelen.

Hasonlóan kérdéses, kinek jöhet ki a lépés délen. Tavaly és tavalyelőtt ebből a csoportból került az NFC Super Bowl-résztvevője, az Atlanta Falcons és a Carolina Panthers. Itt játszik még a remek irányító, Drew Brees, a New Orleans Saint sikereinek fő kovácsa. A Tampa Bay Buccaneers pedig tavaly letette a névjegyét, most már komolyan számolni kell vele.

A másik két csoportban a kézenfekvő választásnak a Seattle Seahawks és a Green Bay Packers tűnik, de nem írható le az Arizona Cardinals és a Minnesota Vikings sem. Sőt, a többiek sem, történtek már csodák az NFL-ben...

Miután határozottan leírtam, hogy semmi sem lehetetlen, jöjjenek az én merész jóslataim! Ha a tutira megyek, akkor szerintem ebben az évben Patriots-Packers Super Bowl lesz, és úgy hiszem, ezt a meccset előre elfogadná nagyon sok semleges rajongó. 

Ha meglepetésekre számolunk... Ki tudja, Colts által megszerzett Patriots tartalékirányító, Jacoby Brissett nem fogja-e remekül helyettesíteni Luckot, ha lehetőséget kap? Mi lesz, ha a jó védelműnek tűnő Cleveland Browns végre megtalálja az irányítóját? Vagy ha a tavaly annyi sérülés által sújtott Los Angeles Chargers-nek végre kijön a lépés? Ha végre valamelyik fiatal irányító új erőre kap, és a bikaerős védelmű Denver Broncos megint jól szerepel? Talán még az utóbbi a legvalószínűbb, de azért úgy néz ki, a Patriots inkább csak maga bukhatja el az AFC-t.

A másik csoportban tulajdonképpen az lenne a meglepetés, ha nem lenne meglepetés. Én úgy tippelem, idén a Redskins-től látunk nagy dolgokat. Nem írom le Adrian Petersont se, aki Brees oldalán messzire juttathatja a Saints-et. Negatív meglepetés? Szerintem a Cowboys idén bukdácsolni fog, és a Packers megint nem jut el a Super Bowl-ig. 

Hogy mi a leginkább elképzelhetetlen Super Bowl? Egy New York Jets- San Francisco 49ers összecsapásra nem tennék nagy pénzt. Kicsit talán, mert akkora szorzója lehet, hogy kis téttel is szépen fizetne... 

Na most már én is kiokoskodtam magam, ami jó időtöltés volt a mai nyitómeccs elé. A lényeg: éjszaka végre kezdődik a bajnokság, sokunk nagy örömére! Egyre nagyobb az NFL magyar rajongótábora is, és aki eddig még nem követte a meccseket, azoknak szívből ajánlom, hogy kezdjék meg az ismerkedést az amerikaifocival. A mai sportkínálat egyik legprofibban felépített bajnoksága ez, ami kiszámíthatatlansága miatt roppant szórakoztató. Aki nem hiszi, járjon utána...

Elképesztő teljesítményre képesek a szabadtüdős búvárok.

A búvárkodás világában külön csoportot képviselnek azok, akik légzőkészülék nélkül, egy levegővétellel merülnek. Vannak közöttük, akik egyszerűen jobban szeretik azt a szabadságot, amit az ad, hogy nehéz felszerelések és technikai eszközök nélkül merülnek. Mások így vadásznak, mert ezt tartják sportszerűbbnek. 

És van egy nagyon kicsi, igazi elit csapata a szabadtüdősöknek, akik versenyeken indulnak, rekordokat javítanak. Egészen félelmetes dolgokra képesek ők, egy levegővel 6-8 perceket bírnak ki a víz alatt, képesek több hosszat leúszni a medencékben a felszín alatt, és a mélymerülési rekordok is 100-200 métert ostromolják, kategóriától függően.

Annyira kevesen vannak, akik a legkiválóbbak közé beverekedik magukat, hogy még a versenytársak is szurkolnak egymásnak, közösen készülnek. Megvan a becsülete minden egyéni csúcs javításnak, akkor is, ha az eredmény nem elég a dobogóhoz.

Nyilvánvaló módon az is összekovácsolja a szabadtüdős búvárokat, hogy megvannak a veszélyei a mélymerüléseknek. Nem egy kiváló versenyző vesztette már életét a tenger mélyén, még ha olyan drámák nem is mindennaposak, mint A nagy kékség "búvárpárbajában".

Nem csak a sportteljesítményük miatt süvegelhetőek meg a legjobb búvárok, hanem azért is, mert ebben a sportágban nem mozognak óriási pénzek. Ha van is szponzor, aki búvárruhával vagy uszonnyal rámogat egy versenyzőt, szó nincs dollármilliókról. 

Ennek a különleges sportágnak most ért véget a világbajnoksága, amit most élőben lehetett remek közvetítésnek köszönhetően követni. A nők CNF (Constant Weight No Fins, azaz állandó súlyú, uszony nélküli merülés) kategóriáját választottam, mert ez annyira tiszta versenyszám, hogy különösebb magyarázat nélkül érthető.

A videón látható merülést a japán Sayuri Kinoshita hajtotta végre, aki egy levegővel 70 méteres mélységre úszott le, majd onnan vissza a felszínre. Ebben a számban nincs külső segítség vagy eszköz, ahogy lemerül, ugyanúgy jut vissza, ugyanazzal az ólomsúllyal, saját erővel. Meglepően lassúnak tűnik a tempózás, ám mivel nem időre, hanem mélységre mennek a versenyzők, ez a ritmus vált be a legjobban.

Látható a mélységben a forduló is, ahol a búvárnak meg kell szereznie azt a jelölő cédulát is, ami ott van elhelyezve- ha nem hozza fel, pontlevonás jár érte. Végig biztosító búvárok követik a versenyzőt, akik ájulás vagy más probléma esetén egyből közbeavatkoznak. Az is látható a videó végén, hogy a felszínen még nem ünnepelnek azonnal: egy ún. protokollt kell végrehajtani, amiből a bírók látják, a versenyzőnek tiszta a tudata, nem félájult- utóbbi esetben ugyanis az eredmény nem érvényes. 

Sayuri 70 métere óriási eredmény, most aranyat is ért a világbajnokságon. Ám még mielőtt valaki azt mondaná, ez neki is menne, érdemes észben tartani, hogy ez a sportág veszélyes, egyedül merülve pedig akár a búvár életébe is kerülhet egy ájulás. Akit érdekel a búvárkodásnak ez a szép, szabad formája, az nálunk is találhat egyesületet, ahol oktatják és segítenek benne, hogy biztonságos legyen az ismerkedés. Ki tudja, talán nálunk is akad olyan rejtőzködő tehetség, aki képes lenne beverekedni magát a legjobbak közé.

Akár le is tesztelheted magad, mire lennél képes: a japán búvárlány három percig volt a víz alatt. Te a számítógép előtt ülve hányszor vettél a merülése közben levegőt?...

A chilei bankárok körében már nem a golf a menő sport.

Christian Acevedo már 26 éve szörfözik, és rengeteg időt tölt a tengeren és a tengerben. Amikor egy évtizede azt vette észre, egyre többen érkeznek a városokból egy kis szörfözés kedvéért a partra, nyitott egy iskolát, és manapság igencsak jól pörög az üzlet.

A változást az okozta, hogy a fiatal üzletemberek, a brókerek, bankárok, befektetők nem nagyon érdeklődnek az idősebb kollégáik számára vonzó golf iránt. Valami mást, izgalmasabbat akarnak kikapcsolódásként, így a mountain bike mellett például a szörf is nagyon népszerű a körükben.

Délutánonként munka után még elegáns öltönyeikben bukkannak fel a szörfös boltokban, a hétvégét pedig a tenger hullámain lovagolva töltik. Nem akarnak napi 15 órát dolgozni, és nem akarnak még a levezetésnek szánt golf közben is üzletről beszélgetni- a szörfdeszkára pedig nem vihetnek mobiltelefont.

Persze közöttük is akad, akinek nem a bankárkodás hozta meg a kedvét a szörfhöz: a Deutsche Bank Securities alelnöke, Andres Rochette tinédzserként szeretett bele a sportba, ám akkor sem váltott golfra, amikor öltönyös menedzser lett. Elmondása szerint már nincsenek előítéletek a szörffel szemben, nem gondolják, hogy ez afféle hippisport. 

Santiagótól pár órányira igazán világszínvonalú szörfös helyek vannak a Csendes-óceánon. A helyiek szerint Chile hullámai megállják a helyüket a kaliforniai vagy ausztráliai szörfparadicsomokkal összevetve is. És a lényeg: közel van, a bankároknak egy rövid út elegendő ahhoz, hogy a tengeren tölthessék a hétvégét. Péntek délután már nem a tőzsdei jelentéseket bújják, hanem a szélelőrejelzést, merre lesznek a legjobb hullámok. 

Miközben sok sport bizonyos szezonokra korlátozódik, az elszánt szörfösök még télen is deszkára pattannak. Ez a kívülállók számára meglepően intenzív sport, edzésnek is kitűnő, és mivel folyamatos koncentrációt igényel, el tudnak szakadni a munkahelyi ügyektől. A fiatalabb generáció tagjai hajlandóak akár a karrierből is feláldozni, hogy minőségi szabadidőt tölthessenek el munka után, és ehhez a szörf ideális lehetőség.

Azért nyilván kapcsolatépítésnek sem utolsó, hogy a tengerparton találkoznak a bankárok, akik a vízre nem visznek ugyan mobiltelefont, de este egy asztalnál ülve beszélik meg aznapi élményeiket. A golf már kiment a divatból, a feltörekvő fiatal bankárok inkább a szörfre esküsznek, és erre a "nagy öreg", Acevedo szerint minden másnál jobb okuk van: a szörf sokkal jobb buli, mint a golf.

A Fradi edzője megcsillogtatta brilliáns humorát.

A Fradi a világításszünettel tarkított felcsúti rangadón kikapott a Videotontól, viszonylag simán. Én pedig azt olvastam (csak bízni tudok benne, hogy jól idézték), hogy Thomas Doll rámutatott, szerinte nem rosszabb szakember most, mint három hónapja.

Nincs mese, a legendás német humor most is üt. Doll mester valóban nem lett rosszabb szakember három hónap alatt, hiszen pont annyi ideje ért véget az előző bajnokság, amikor a negyedik lett a Fradi, és az idén is pontazonossággal áll a 4-6. helyen a csapat. Szóval szemmel látható, visszaesésnek semmi nyoma. Közben persze volt egy kiesés (nyilván jogtalan, mi mindig úgy bukunk el, ezt már azelőtt vágom hogy olvastam volna egyetlen sort is a beszámolókból) a nemzetközi kupában, egyébként meg hozzá a tavaly megszokott formáját a klub.

Szerintem azért akarja viccel elütni a témát a német szakember, hiszen pontosan tudja, a közpénzzel kitömött kirakatcsapat, a Fradi esetében nem az a mérce, hogy meg tud kapaszkodni a középmezőny elején. Lehet azon rúgózni, tévedett-e a bíró a dánok elleni meccsen, de azt azért nehéz kimagyarázni, hogy a zöld-fehérek eddig hét meccsből kettőt tudtak megnyerni, a Mezőkövesd és a Haladás elleni. Emellett négy döntetlen és immáron egy vereség adja ki a teljes eredménysort.

Nem mondhatnám, hogy lehengerlő a szereplés, de kétségtelen, sokkal nem is rosszabb, mint a tavalyi bukdácsolás. Csak éppen azt hiszem, az a mostanában kijárogató, most már csak ötezer fős "nézősereg", aki megveszi a jegyet a szép Groupama Arénába, nem boldog felhőtlenül, hogy nem csúszik tovább a csapat a lejtőn. Ez azért egy kicsit kevés. Előrelépést vártak volna, jó eredményeket, sikereket, győzelmeket. Hiszen a csapat mögött van pénz, és Doll azt sem mondhatja, nem formálhatta a saját képére a keretet.

De már tavaly is csodálkoztak azon, hogy pár futballista nem is olyan jó, mint ahogy hitték, szóval eljöhet még újra, amikor a klubvezetés és a mester bátran, őszintén kimondják, minden a focisták hibája. Mert azok csak úgy erre jártak, felkapták a zöld-fehér mezt, ki akadályozhatta volna meg őket ebben?!? 

Hát pedig a helyzet az, hogy valaki odavitte ezt a szedett-vedett zsoldosbagázst, a csapat felének nem ismerős már lassan a neve. Nem nagy büszkeség, ha valakinek már annyira összevásárolt a kerete, mint a felcsúti "Akadémiának", és az eredményekből látjuk, a sok elszórt pénz nem feltétlenül hoz győzelmeket.

Szánalmas, hogy, viszonylag pörgős félidővel akarja igazolni munkáját egy edző, s ha úgy nézzük, az egész klub ebbe kapaszkodik. Az előtte meg utána végigvergődött meccsek pedig nyilván mind véletlenek, a jó statisztika titka az, hogy én döntöm el, mit veszek figyelembe. Naná, hogy a vereségeket ki lehet hagyni, az ilyen butaságokról el lehet terelni a figyelmet Doll mester standup kabaréjával.

Lehet, jobban szórakozna a közönség, ha a legközelebbi meccsen inkább a csapat trenírozása helyett showműsorával lépne fel. Ennél sokkal gyengébben már úgysem játszhatnak a fiúk, ő pedig megdolgozna a pénzéért. Mert gyaníthatóan ez a poéngyáros sem ingyen ücsörög a kispadon, hogy hozza ezt a kiszámítható színvonalat és eredményességet csapatával.

Igazság szerint ő éppen úgy jól fizetett profi, mint a játékosai, és a profit az eredmények minősítik. Lehet sértődötten nyilatkozgatni, dumával nem lehet megnyerni az elbukott meccset. Tudhatja jól, nem a negyedik hely az elvárás, a tavalyi égés után egyre hangosabb lesz a kritika. Az, hogy ő nem rosszabb szakember, meglehet, csak ezt győzelmekkel kellene igazolni, nem a melldöngetéssel. Meglátjuk, a követkető fordulóban a meccs, vagy a meccs utáni sajtótájékoztató lesz az érdekesebb.