Fókuszban a melegkérdés

Napjaink sportéletének furcsasága az, hogy gyakran kerül elő ki meleg és ki nem, hogy kell ehhez viszonyulni, és így tovább.

Mostanában a fő "ügy" az oroszok hozzáállása a problémához, a Szocsiban rendezendő téli olimpia megnyitó ünnepségéről állítólag emiatt marad távol több komoly állami vezető is. De ezen túlmenően is vitáznak róla például az amerikai profi sportágakban. Legutóbb a Green Bay Packers amerikaifoci csapatának sztárirányítója került a bulvármagazinok címlapjára, és Aaron Rodgers kénytelen volt nyilvánosan cáfolni, hogy meleg lenne.

Őszintén szólva a felvetés nehezen értelmezhető a számomra, hiszen nem sok jelentőségét látom annak, egy sportoló a pályán kívül a magánélete nem nyilvános részében mit csinál. Ez nyilván függ az országtól, a sportágtól, a személyes meggyőződéstől- én el nem tudom mondani, mennyire érdektelen számomra, kinek mi jön be a hálószobában.

Persze az én felfogásom erről különösebben nem érdekel senkit. Igazság szerint az lenne a jó, ha ez az egész téma nem érdekelne senkit. A problémám az, hogy miközben lehet ujjal mutogatni Putyinékra, és tiltakozni a hátrányos megkülönböztetés miatt, eközben a felvilágosult nyugat imád csámcsogni a témán. Egy csapat jelentéktelen újságíró cikkezgethet arról, hogy egy Aaron Rodgers kivel és mit csinál a hálószobában, pedig nem egy celebecske, aki fenékrázással került be a hírességek közé. Tehetség, rettentő sok edzésmunka, kitartás, no meg egy kis szerencse kellett ahhoz, hogy ma az NFL legjobbjai között emlegessék. A hétvégén pedig létfontosságú meccsen irányítja a csapatát a rájátszásban.

És ezek után ilyen kérdésekre kell válaszolnia.

Bizony nem lenne rossz, ha azok a más országban minden jogot foggal-körömmel védő politikai vezetők otthon is szétnéznének. Odahaza is mondhatnák azt, elítélik a magánéletben vájkáló újságokat, magazinokat. Persze akkor talán érdekeket sértenek, valós harcokat kellene felvállalni- a téli olimpia megnyitójának kihagyása Szocsiban könnyebben megvalósítható gesztus.

Az egész meleg-nem meleg kérdés pont azért lehet fókuszban a magát toleránsnak nevező társadalmakban is, mert valójában sokak számára egyáltalán nem mindegy, hogy a kedvencüknek mi a szexuális orientációja, még ha egyébként rohadtul korrektül beszél is a témáról a barátaival. Az álszentségről szól a történet, ami a homofób oroszokra fújást vegyíti a melegkártyát kijátszó magazinok megugró példányszámával. Majd akkor beszélhetnek a teljes elfogadásról ezekben az országokban, ha ilyen sztorikkal nem lehet eladni egy újságot, mert mindenki magánügynek tartja egy sportoló vagy egy színész hétköznapi életét.

Persze miközben nyugodtan mehet a nyilvános találgatás bizonyos emberek vélt melegségéről, a szintén amerikaifoci játékos Chris Kluwe, a Minnesota Vikings egykori puntere homofóbiával vádolja volt edzőit, klubvezetőit. Ez nyilván óriási elhatárolódási hullámot és komoly vizsgálatokat hoz majd magával, mindenki súlyos büntetéseket helyez kilátásba, és a liga teljes szigorával sújt le. Mert ilyenkor aztán mindenki bizonyítani akarja, mennyire elfogadó a másság iránt. Talán pont azok az újságírók is követelnek komoly szankciókat majd, akik egyébként lazán írogattak pletykákat Aaron Rodgersről.

Rodgers pedig otthon, csendes magányában eltöprenghet rajta, hogy mégiscsak Tom Brady a király, aki nem csak a pályán elért eredményei miatt nehezen kikezdhető, de két csodaszép nőtől összesen három gyereke van...

0 Tovább

Divat a darts

A napokban fejeződött be a PDC Darts világbajnokság, egy tehetséges fiatal holland, Michael van Gerwen győzelmével. A tizenhatszoros VB-győztes ezúttal a legjobb 16-ba sem jutott be, sok szoros, érdekes meccset vívtak a versenyzők. Most már nálunk is élőben közvetítette a PDC világbajnokságát egy sporttelevízió, egyre többen találkoznak a darts nevével.

Mifelénk nem volt túl divatos kocsmai sport soha a darts, nem dobáltak nyilakat a táblába a pubokban, tehát a többség nem tudja, mi is ebben a komoly sport. Az alapszabályokat gyorsan meg lehet tanulni, a tábla megfelelő részei bizonyos pontokat érnek: a három dobásból kijövő összpontot kell levonni az indulóból, majd jöhet a következő dobó. A játszma egészen addig folytatódik, amíg valaki "ki nem száll", azaz a maradék pontot le nem csökkenti teljesen nullára- csak a pontos nullázás számít, mínuszba nem lehet átmenni. Szóval a sikerhez igencsak jól kell célozni.

Az igazi darts versenyeken és jó helyeken hagyományos táblával, fém nyilakkal játsszák ezt, de baráti társaságok körében népszerűek az elektromos táblák is, amelyek egyből összeadják a pontokat, de messze nem stílusos annyira, mint a klasszikus darts. (Persze pár enyhén kapatos ember esetén jobb is, ha inkább a műanyag végű játék nyilakkal dobálóznak, és a számolást sem tévesztik el...) Talán hihetetlen, de ahol a játék nagy népszerűségnek örvend (például az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban), ott több ezer igazolt versenyző küzd meg rendszeresen egymással.

A csúcs természetesen a világbajnoki cím. Ám amióta a dartsban komoly pénzdíjak vannak, ez a történet sem olyan egyszerű. A British Darts Organisation (BDO) nevű szervezetet 1973-ban alapították, ők 1978 óta rendeznek profi világbajnokságot, ami szép népszerűségnek örvend. Ám néhány komoly versenyző 1992-ban külön útra tért, ők alapították meg a Professional Darts Corporation (PDC) nevű szervezetet, ami 1994 óta saját világbajnokságot rendez, roppant magas pénzdíjakkal (százezrekről beszélünk- dollárban vagy angol fontban!), nagy felhajtással, és persze ezeket is közvetítik már a tévék. Van olyan versenyző, aki mind a két szervezet világbajnoki címével büszkélkedhet, de azért alapvetően két külön ranglistáról beszélünk.

Szóval amikor nagy pénzek kerülnek szóba, akkor még egy olyan sportban is megoszlik a profik mezőnye, mint a darts. A csúcstornák valószínűleg minden szervezetnél komoly színvonalúak, a mostani PDC világbajnokság is élvezetes volt.

Ám ami a legjobb: a barátokkal játszva az egyik legkellemesebb kikapcsolódás a darts, és ezen a szinten még az is teljesen mindegy, melyik profi milyen szervezetnél kötelezte el magát... Végre egy sport, amit nem csak a tévében nézve kell csodálnunk! A tábla és a nyilak sem túl drágák, nehezen elnyűhetők, érdemes beszerezni egy készletet, és máris indulhat a móka. Igaz, a kocsmában a bajnok nem gazdagszik meg, de a diadalba akkor is jó belekóstolni, ha a nyeremény csak egy korsó sör.

0 Tovább

Különleges sportbarátság

Még Hitler kedvenc bokszolója is barátságot köthet a "Barna bombázóval".

A történet a múlt század első felére nyúlik vissza. Max Schmeling nagyon jó képességű nehézsúlyú ökölvívó volt, de mondani sem kell, a legjobban a tengerentúlon vitézkedtek, egy német bokszoló senki nem tartott számon. Amikor 1928-ban bemutatkozott az Egyesült Államokban, komoly győzelemmel tette le a névjegyét. Összecsapott a kor legnagyobbjaival, Jack Sharkey, Max Baer ellen is szorítóba lépett. Előbbivel szemben szerezte meg a világbajnoki címet 1930-ban, amikor Sharkey-t mélyütés miatt leléptették.

Amikor a harmincas években Hitler hatalomrajutott, Schmelingből akarata ellenére gyorsan kirakatember lett. Ő viszont a ringben akarta megmutatni, mit tud: 1936-ban remek meccsen győzte le a Joe Louis-t, a Barna bombázót, minden idők egyik legjobb nehézsúlyú bokszolóját. 1938-ban viszont világbajnoki címmeccsen már Louis győzött, alig egy menetre volt szüksége Schmeling kiütéséhez.

Ezek után a nácik számára már messze nem volt annyira fontos Schmeling személye. Továbbra is bokszolt, a háború idején frontoszolgálatot teljesített ejtőernyősként, meg is sebesült Kréta inváziója során. Sok évvel később derült ki, hogy felkereste a fogolytáborokat, próbált javítani a fogva tartottak életkörülményeink. Emellett személyesen bújtatott két zsidó gyereket a deportálás elől. A háború után még visszatért a ringbe, de 1948-ban, 43 évesen szögre akasztotta a kesztyűt. A Coca-Cola németországi leányvállalatánál kezdett dolgozni, és hamarosan magasra ívelt a karrierje, sikeres üzletember lett. Visszaemlékezve a Louis elleni vereségre, annyit mondott, hogy majdnem boldog a kiütése miatt: "Ha akkor győzök, majd visszamegyek Németországba, a nácik kitüntettek volna, aztán 1945 után együtt kezeltek volna a háborús bűnösökkel."

Joe Louis a ringben sokkal sikeresebb volt német vetélytársánál, 1937 és 1949 között volt a nehézsúly világbajnoka. Huszonötször védte meg a címét, ezt azóta sem tudta senki utána csinálni. Kimagasló képességű, hatalmas ütőerejű harcos volt, minden idők egyik legnagyobb bokszolója. A háború idején a seregben szolgált, hírességként utazott körbe a csapatoknál, és harcolt az afro-amerikaiak hátrányos megkülönböztetése ellen. Amikor szóvá tették, hogy a rasszizmus ellenére is a seregben szolgál, azt válaszolta, "Amerikában sok dolog nincs jól, de nem Hitler fogja ezeket a problémákat megoldani".

1945 után Schmelinghez hasonlóan ismét ringbe szállt, és többször sikeresen védte meg címét. Louis a korszakhoz képest óriási összegekért bokszolt, de mint sok más társa, ő sem jött ki jól az üzletből: menedzserek, könyvelők, promoterek tették rá a kezét a bevételeire, amiből neki csak a töredék jutott, vállalkozásai pedig becsődöltek. Amikor kiderült, hogy óriási adóhátraléka van, az idősödő Louis ismét meccseket vállalt, de ez sem segített. Az ötvenes évek végére már egymillió dolláros adótartozása volt. Megalázó helyzetbe került, például egy időben egy Las Vegasban működő hotel bejáratánál üdvözölte a vendégeket, és ezt az állást is baráti segítségként kapta.

A régi ellenfél, Max Schmeling volt az egyik ember, aki ekkor már barátként állt Louis mellett. Anyagilag támogatta, mások is próbáltak segíteni, és végül sikerült az adóhivatallal is megegyezni, nem kellett nyomorban élnie. Louisnak sokat köszönhetnek az afro-amerikaiak, mert mindenhol próbált kiállni a jogaikért, például a PGA egyik tornáján a korábbi szabályokat felrúgva vett részt golfozóként. A fiatal színesbürű golfozókat támogatta is lehetőségeihez mérten.

A Barna bombázó végül 1981-ben hunyt el. A teljes katonai tiszteletadással lebonyolított szertartást pedig nem más finanszírozta, mint Schmeling, aki egyike volt a koporsóvivőknek. A két remek bokszoló a ringbéli harcok, a háborúban ellentétes oldalakon való részvétel után is képes volt barátságot kötni. Az embereként is jelesre vizsgázott Schmeling 99 éves korában, 2005-ben távozott az élők sorából.

1 Tovább

A legviccesebb jelenetek

Több oldal is közöl válogatás 2013 leginkább megmosolyogtató sportos jeleneteiből, egy csokorra valót ide is beillesztek. Nincs mese, volt humoros oldala is az elmúlt év sporteseményeinek!

Kettős kiütés egy MMA meccsen

Rob Ryan, a New Orleans védőegységének koordinátora és a világfájdalom

A kommunikácó a baseball-ban is fontos...

...meg persze a fékezés

Will Smith és a focilabda

Az Ironman versenynek is csak a célvonal után van vége

Sportemberek egymás közt

A merengő

0 Tovább

2013 a sportban

Noha sok-sok esemény volt idén, pár eseményt önkéntesen kiragadtam közülük: én ezekre emlékszem jól.

Az amerikaifoci csúcsliga, az NFL döntőjét, a Super Bowlt a Baltimore Ravens nyerte. A Ravens nem éppen esélyesként került be a rájátszásba, ám ott már megállíthatatlan volt a gárda. Az utolsó idényében hosszú sérülés után visszatérő Ray Lewis a védelem egyik oszlopaként küzdött nagyott, az irányító Joe Flacco pedig dobálta a touchdown passzokat. A döntő a San Francisco 49ers ellen izgalmasan alakult, a 49ers nagy hátrányból zárkózott fel, de végül a Ravens nyerte a kupát. Külön pikantériája volt a meccsnek az, hogy a Harbaugh testvérek edzőként egymással néztek szembe a két csapat élén.

A női kézilabda Bajnokok Ligájában hosszú évek után sikerült diadalmaskodnia a Győrnek. Az idei döntő borzasztó izgalmak közepette dőlt el a javukra, ám ezúttal végre nekik sikerült egy hajszállal nyerni. 

A fociban a Bajnokok Ligájában német házidöntőt rendeztek, a Bayern München jobbnak bizonyult a Borussia Dortmundnál, ami az utóbbi években a Bundesligában megkeserítette az életét. Most viszont a néha peches meccseken, utolsó pillanatban kikapó München jó játékkal győzött az európai klubfoci legfontosabb versenysorozatában.

Az úszók világbajnokságán Hosszú Katinka remekelt, két aranyat és egy bronzot nyert, szintén aranyérmes lett Gyurta Dániel. A férfi vízilabda-válogatott győzelme is nagy örömet okozott, régen nyertek már ekkora tornát a fiúk, akik általában esélyesként érkeznek a versenyekre, de az utóbbi években nem jött ki nekik a lépés.

A magyar fociban a Győr bajnoki címe és a Debrecen kupagyőzelme ismét vidéki fölényt jelzett a bajnokságban. A válogatottnak voltak biztató eredményei, és tulajdonképpen még el is lehetett volna jutni a pótselejtezőig, de akkor jött a hollandiai meccs és az 1-8. Ritka nagy verést kapott a magyar csapat, de én már elég régóta nézem a meccseket, és megéltem a 0-6-ot a mexikói világbajnokságon, az 1-12-es pótselejtezőt a jugoszlávok ellen, szóval őszintén szólva nem éreztem ezt a pofont se megrendítőbbnek azoknál. Azóta már új kapitánya is van a válogatottnak, külföldi edző helyett a győriek bajnokcsapatának edzője, Pintér Attila ülhet le a kispadra. Majd kiderül, hogy sikerül-e ütőképes csapatot összekovácsolnia Devecseriékből...

És közben idehaza épülnek a stadionok- majd kiderül, belátható időn belül lesznek-e bennük teltházas meccsek. Tény, hogy nem a sok sikerrel megvívott nemzetközi összecsapás indokolja a felépítésüket: egyetlen csapat sem érte meg az augusztust a kupákban...

Erdei Zsolt március végén elvesztette veretlenségét egy vitatható pontozással zárult összecsapáson a nem különösebben neves Gyenyisz Gracsov ellen. A kiváló magyar bokszoló karrierjét nyilván méltó módon szerette volna vagy szeretné lezárni, arról egymásnak ellentmondó híreket olvastam, január végén szorítóba lép-e Elvir Muriqi ellen.

A Forma-1 idei bajnoka ismét Sebastian Vettel lett a Red Bull színeiben. Az év elején még izgalmasabbnak tűnt a versengés, aztán a mostanában szokásos módon megint a német pilótáé lett a végső győzelem.

Az atlétikában manapság már az az igazi kérdés, a sztárok közül ki hajlandó "fellépni" egy-egy versenyen. Szerencsére a világbajnokságnak van akkora vonzereje, hogy még egy Usain Bolt is elutazik Moszkvába a kedvéért, és végül három aranyérmet szerezve bizonyította, még mindig a csúcson van. Ám az év folyamán a jamaicai csodasprinterek közül többen is megbuktak a doppingvizsgálatot, óhatatlanul gyanúba keverve mindenki mást az élmezőnyben. Nagy kérdés, hogy a jövőben megtisztul-e a sportág, vagy mindig sikerül új teljesítményfokozókat fejleszteni, amit nem lehet kimutatni.

A 2020-as nyári olimpiai helyszíne Tokió lesz. Ez is csak azt a tendenciát erősíti, hogy a gazdag, fejlett országoknak van valódi esélye ilyen világeseményt rendezni. Mindez teljesen érthető, ha az óriási költségekre gondolunk, hiszen rengeteg a részvevő, a kísérő, nagy összegeket kell költeni az építkezésekre, a biztonságra is. A budapesti olimpiarendezés ezek fényében csak álom. Érdekes álom, de nyilvánvalóan nem reális, és én nem hiszem, hogy ez tragédia lenne. Az is szép, ha a magyar sportolók remekül megállják a helyüket nemzetközi színtéren, és erre nem is lehet panaszunk!

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések