Kialakultak a foci-vb csoportjai

A szurkolók körében nagy izgalomra ad okot a csoportok sorsolása az ilyen világeseményekre. Persze csak egy részüket érdekli igazán, hiszen a tornára ki nem jutott csapatok drukkerei inkább csak böngészgetik a listákat, és nagyjából előre kiválasztják, melyik meccseket szeretnék megnézni.

Mivel a 2014-es VB Brazíliában lesz, fel kell készülni az éjszakai meccsekre. Ilyen szempontból nem rossz, hogy a 32 csapatos mezőnybe bekerült néhány kevésbé veretes csapat. Noha szeretik "minden idők legerősebb" mezőnyét emlegetni minden ilyen nagy esemény előtt, be kell látni, valójában csak a legjobb 16-tól lesz érdemes nézni a meccsek többségét, amikor jó csapatok játszanak valódi ki-ki meccseket.

Én például úgy vélem látatlanban is, hogy a Kamerun-Mexikó, a Chile-Ausztrália, a Honduras-Ecuador, az Irán-Bosznia, Japán-Görögország meccsek kevés embert hoznak lázba- és az eredményük sem sokat fog befolyásolni. A fokozatosan felduzzasztott mezőny a torna bizonyos szakaszait teszi érdeketelenné, és nagy kár, hogy az UEFA is egyre inkább ezt az utat követi, a 32 csapatos EB-döntővel. A selejtezők utolsó körei tele lesznek unalmas, borítékolható eredményű meccsekkel, és olyan csapatok jutnak be a 32-es mezőnybe, akiktől maximum csak több lesz a meccs, de a színvonal kicsit sem javul.

Szóval lesz majd sok-sok csoportmeccs, gyorsan rá is fogták két négyesre, hogy az a "halálcsoport": a D jelű kvartettben Uruguay, Olaszország, Costa Rica, Anglia, a G-ben Németország, Ghána, Egyesült Államok, Portugália kapott helyet. Én azért azt hiszem, a németek például nem Ghána vagy az USA ellen fognak elvérezni, szóval ezek most inkább csak jobb híján vannak kinevezve a legerősebb csoportoknak. A brazilok, spanyolok, hollandok, franciák, argentinok viszont szinte biztosan továbbjutnak, míg a Kolumbia, Elefántcsontpart, Japán, Görögország négyes tagjai örömünnepet ülhetnek, mert valószínűleg nem sokan lesznek rájuk kíváncsiak, ketten közülük mégis tovább fognak menni.

Ettől még persze lehet jó ez a világbajnokság, sőt, remek játékosok, remek csapatok vannak a mezőnyben, de most úgy érzem, a torna első felében ritkán fogok az este tízkor vagy éjfélkor kezdődő meccsek miatt a tévé előtt ülni, hogy lássam, mire megy mondjuk Oroszország a Koreai Köztársasággal.

Szóval a csoportok beosztása (a menetrend itt érhető el):

A csoport: Brazília, Kamerun, Mexikó, Horvátország

B csoport: Spanyolország, Chile, Ausztrália, Hollandia

C csoport: Kolumbia, Elefántcsontpart, Japán, Görögország

D csoport: Uruguay, Olaszország, Costa Rica, Anglia

E csoport: Svájc, Ecuador, Honduras, Franciaország

F csoport: Argentína, Nigéria, Irán, Bosznia-Hercegovina

G csoport: Németország, Ghána, Egyesült Államok, Portugália

H csoport: Belgium, Algéria, Dél-Korea, Oroszország

0 Tovább

A torna evolúciója

A modern kori első olimpiák óta nem kevés sportág változott meg alapvetően. Mivel egy idő után profi, gyerekkoruktól kezdve tudatosan edzett és felkészített sportolók vették át a korábbi lelkes amatőrök helyét, úgy javultak a rekordok, váltak egyre látványosabbá a bemutatott gyakorlatok. De ami szép, az akkor is szép, ha mára sokat fejlődött egy sport: egy teljesítményt mindig adott kor mércéje szerint kell értékelni.

Az egyik legmarkánsabb változást a tornasportban lehetett megfigyelni. A harmincas években például a hölgyek versenyéről készített összeállításból jól látszik, hogy lassan, megfontoltan dolgoztak a szereken a sportolók, a mai szemmel roppant egyszerű elemekkel. Ám természetesen korukban így is kiváló tornásznak számítottak, nincs miért azt hinni, hogy teljesítményük kevesbbet ért, mint a maiaké. Egyszerűen máskor kezdték a sportot (például az 1936-ban olimpiai bronzérmet szerzett magyar tornászcsapat tagja, Tőrös Olga huszonévesen kezdett versenyezni!), gyakran munka vagy tanulás mellett edzettek, és ehhez képest kell értékelni a látottakat.

Azért hogy legyen némi kontraszt, íme egy válogatás a 2012-es olimpián bemutatott talajgyakorlatokból. Nos, ez már szinte akrobatika: a versenyzők is fiatalabbak, alacsonyabbak, és természetesen egészen kis korukban választották ki őket az edzők, tehát mire valaki az olimpiáig eljut, legalább 12-15 év kőkemény edzés áll mögötte. Meg is látszik az eredménye- de talán valamit mégis vesztett a tornasport, hiszen sok klasszikus, harmonikus, nőiesebb mozdulat eltűnt, inkább az akrobatikus elemek dominálnak.

Egy lelkes tornarajongó a folyamatos változást demonstrálandó a múlt század ötvenes éveitől kezdve vágott össze egy anyagot arról, hogy fejlődtek a gerendagyakorlatok. Ez is érdekes néznivaló: látszik, hogy a hetvenes évektől kezdődően indult meg egy radikális változás, attól kezdve tűnik nagyon lassúnak, nagyon régimódinak a korábbi időszak tornája. Persze le kell szögezni, az átlagember ma sem lenne képes még a régi gyakorlatokat se utánozni- szóval a versenytorna fejlődött csak, a hétköznapi emberek edzettsége kicsit sem...

2 Tovább

A magyar mesterlövész

Noha azt hihetnénk, hogy a legmegkapóbb sportszorik forgatókönyvei Hollywoodban születnek, Takács Károlyét az élet írta.

A magyar sportlövészet halhatatlan alakja, a kétszeres olimpiai bajnok Takács életútja a példa arra, hogy egy nagyszerű sportember (vagy el is hagyhatjuk a jelzőt, egy kivételes ember) a legnagyobb mélypontról is képes felállni.

1910-ben született Budapesten, majd hivatásos katona lett. Ekkor kezdett el sportlövészettel foglalkozni. Meg kell jegyezni, a két háború között bizonyos sportágakban (a lövészet mellett például a vívásban is) jeleskedtek a katonák. A seregben fegyelmet tanult, jól képzett sportolók nemzetközi szinten is eredményesek tudtak lenni. Ám a harmincas évek első felében még úgy vélték, altiszteket nem szerencsés nemzetközi versenyen indítani, így Takács, aki csak őrmesteri rangban szolgált, nem vehetett részt az 1936-os berlini olimpián, kimagasló eredményei ellenére.

A háború utáni időszakban a honvédség és a sportélet összefonódása szintén megér majd egy bejegyzést: elég csak a Budapesti Honvéd számtalan nagyszerű sportolójára gondolni, ám az ő aktív kapcsolatuk a sereggel már egészen másféle jellegű volt.

Visszatérve Takácsra, ő még azokban az időkben sportolt katonaként, amikor valódi szolgálatot is kellett teljesíteni közben. 1938-ban súlyos balesetet szenvedett: jobb kézfejét egy gránát felrobbanásának következtében vesztette el. Takács azonban nem adta fel, megtanult bal kézzel írni(!) és lőni(!!!) is. A többség számára a legegyszerűbb dolgok újra megtanulása is kínkeservesen menne egy ilyen baleset után, ő viszont nem az alapszintre törekedett. 1939-ben már világbajnok sportlövész csapat tagja volt!

A második világháborúban aktív katonaként frontszolgálatot teljesített (ehhez a kormányzó személyes engedélye volt szükséges!), majd 1945 után ismét versenyezni kezdett. 1948-ban és 1952-ben ötalakos gyorstüzelő pisztoly versenyszámban olimpiai bajnoki címet nyert. Korán elkezdett edzősködni, legjobb tanítványai között ott volt Kun Szilárd és Hammerl László, mind a ketten olimpiai érmesek lettek.

Sokat elárul a kiváló sportember felfogásáról az 1948-as olimpiai győzelem után tett nyilatkozata: "Azt hiszem, elsősorban a szorgalomnak köszönhetem a sikert. Úgy gondolom, nem vagyok különösen tehetséges. A komolyság és szorgalom szerintem fontosabb a tehetségnél. Talán vannak adottságaim, hogy éppen céllövő lettem, és éppen ebben a sportágban szerepelek. Itt biztosnak kell lennie a versenyzőnek, de az akaraterő mindennél lényegesebb. Akarni kell tudni, de még az akarást is akarni kell!"

Takács talán éppen azért hitt magában, mert ismerte saját szorgalmát és akaraterejét. Annyira tisztában volt képességeivel, hogy 1948-ban győzelmi nyilatkozatát a verseny előtti este megírta! Semmi sem tudta kizökkenteni nyugalmából: a versenybírók fél órán át vitatkoztak egy óvás miatt, míg ő rendületlenül készült a lövésre. Végül leadhatta sorozatát, és világcsúccsal nyert.

Meglehet, egy ilyen történet filmre kívánkozik. Ám a valóság mégis százszor izgalmasabb, mert csak a hús-vér emberek küzdelme és diadala inspirálhat minket igazán, nem a mozivászon hőseié. Takács pedig még a magyar sportélet számos nagyszerű alakjából is a legkiválóbbak közé küzdötte magát szorgalmának, kitartásának, vasakarátnak köszönhetően.

0 Tovább

4 TD egy meccsen

A magyar tévénézők egy jelentős része talán a Rém rendes család epizódjaiban találkozott először rendszeresen az amerikaifocival. Nem a sportról szólt a sorozat, de az visszatérő elem volt, ahogy a családfő, Al Bundy a Polk gimi hőseként emlegette magát, hiszen egy meccsen négy touchdownt szerzett. 

Olyan sok az a négy? És egyáltalán, mi az a touchdown (TD)? Ehhez hasonló kérdések gyakran felmerülhettek az átlagnézőben mifelénk. Manapság viszont már egyre több amerikaifoci-rajongó van idehaza is, akik tudják, hogy zajlik egy meccs tojáslabdával.

A tengerentúlon már a középiskolás bajnokság sem csak a szűk családtagok érdeklődését kiváltó ifimeccseket jelent, nagyon komoly rajongótábora van annak is. Így aztán helyi szinten valódi sztárok lehetnek a legügyesebb fiatalokból- még ha persze ez a sztárság össze sem mérhető a csúcsot képviselő profiligában játszókéval. Ám az tény, mindenki aki a középiskolában kitűnik, arról álmodik, hogy egyszer az NFL-ben is viszi valamire, és ennek meghiúsulása meghatározó pont Al Bundy életében is. Néha egész epizódokat szentelnek a sportkarriernek, és most már mi is jobban értjük, miről szól a nagy felhajtás.

Persze a Polk gimi meg a 4 TD inkább csak komikus elem, de hogy mennyire valóságos kudarcot élhet meg az a fiatal, akinek nem sikerül beverekednie magát a profiligába, arról autentikus személy vallott: maga Al Bundy! Vagyis nem ő, hanem Ed O'Neill, a színész, akinek pályáját meghatározta ez a szerep.

O'Neill ugyanis nem tévézni szeretett volna, az egyetemen tagja volt az amerikaifoci csapatnak. Nem a támadósort erősítette, hanem defensive end pozícióban játszott, így 4 TD-t aligha szerzett egy meccsen, de azért így is ott volt a legjobbak közt. Noha az egyetemi játékosok közül nem választották ki a drafton, később az egyik nagymúltú NFL-gárda, a Pittsburgh Steelers meghívta az edzőtáborába. Ám akkoriban ott roppant tehetséges játékosokkal kellett volna megküzdeni a posztért, és O'Neill az egyik első keretszűkítés áldozata lett.

Az ifjú védő összepakolta a cuccait, elbúcsúzott a többiektől, és az öltözőből kilépve már minden bizonnyal tudta, hogy nem a futball jelenti majd a jövőjét. Az egyik első útbaeső kocsmába ült be, kért magának egy italt, és magában kesergett. 1969 júliusát írták, és a bánatosan piáló O'Neill a tévét nézte, ahol óriási eseményről tudósítottak: Neil Armstrong a Hold felszínére lépett. Ed O'Neill évekkel később elmesélte, hogy arra gondolt, legalább valakinek jó napja volt.

De azért neki is tartogatott még izgalmas dolgokat az élet. Visszament az egyetemre, és jelentkezett az újonnan beindított színészképzési programra, a többi pedig már történelem. A sorozatban sokan felbukkantak azok közül a sportolók közül, akikkel a pályán nem találkozhatott: Joe Namath, Bubba Smith, Terry Bradshaw is vendégszerepelt többek között a Rém rendesben. A kocka pedig fordult, mert a szériában már Ed O'Neill kapta a főszerepet, nem ők.

0 Tovább

Mi van a Vasassal?

Látszólag zajlik az élet a Vasas futballcsapata háza táján, ám a valóságban inkább úgy fest, minden a szokásos mederben zajlik: a bizonytalanság az úr, vergődés a végeredmény.

Egy kis história: a Vasas a magyar foci egyik legpatinásabb csapata, olyan legendás alakok kötődtek a klubhoz, mint Illovszky Rudolf, Mészöly Kálmán, Farkas János, Szilágyi Gyula, Váradi Béla- a sort hosszan lehetne folytatni. Csakhogy messze vannak már a régi sikerek, utoljára 1977-ben volt bajnok a Vasas, dobogón pedig 2001-ben állt. 

Mert a múltból nem lehet megélni, és a 21. század szinte folyamatosan az útkeresésről szól. 2002-ben gyakorlatilag megszűnt a csapat, és 2003-tól a Kecskemét játékjogának átvételével került csak fel újra Angyalföld a magyar foci térképére. (Érdekes kérdés lenne az, hogy a kecskeméti játékjoggal nem a kecskeméti csapat eredményeit kellene-e feltünteni a mai Vasas múltjaként?... Bár jelentősége nincs.) Jámbor János feltűnése pár évig tartó átmeneti biztonságot hozott a csapat életébe, de ha csak az eredményeket nézzük, már a középmezőny is sikernek számított, és előfordultak megalázó kiesések is az első osztályból.

Most épp a másodosztály középmezőnyében "vitézkedik" a gárda, egy német befektető támogatásának köszönhetően. Ám ez az úriember végülis hátat fordított a csapatnak, visszaadja az anyaegyesületnek, a Vasas SC meg csináljon vele azt, amit akar- vagy amit tud.

Ez a befektetőkeringő a magyar futballélet igazi sajátossága. A csapatok egy része csak arra vár, hogy jöjjön valaki egy pénzzel telitömött táskával, és ezért döbbenetes sztorik estek meg kis hazánkban. Emlékezhetünk például az olaszokra, akik egy csinos névjegykártyával, nulla forint pénzzel vették át az egyik klubot, gyorsan kirúgtak pár embert, osztották az észt, aztán eltűntek a semmibe. És felmerül a kérdés, vajon milyen klubvezető volt az, aki még egy bankgaranciát sem kért, mielőtt szabad kezet adott volna pár szélhámosnak?

A Vasasnál is mindig volt nagy jövés-menés. Szépen hangzó ígéreteknek viszont nem hirdetnek bajnokságot, így aztán nem lehetett szaporítani a trófeákat. Az már nagyon ciki, amikor még az elvakult szurkolók is legyintenek az óriási tervekre, és aztán persze kiderül, még mielőtt a Bajnokok Ligájában vitézkedne a csapat, átmenetileg teljesen ismeretlen, sokadrangú futballistákkal és handabandázó edzőkkel sikerül csak megerősíteni a gárdát.

Felmerül a kérdés, hogy lehet belesétálni nem csak a Vasasnak, de más kluboknak is mindig ugyanebbe a csapdába? Az ok valószínűleg a kilátástalanság, és persze a korlátozott szakértelem. Be kell látni, egy több száz milliós költségvetésű, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás, még ha fő tevékenysége egy focicsapat működtetése is, igényel egyfajta szemléletet. Megfelelő embereknek kell a megfelelő helyre kerülniük, hogy rendben legyen a könyvelés, a marketing, a sportszakma. Ahol nincs egy áttekinthető rendszer, ahol nem érvényesül az "annyit költünk, amennyire pénzünk van" szemlélet, ott könnyű megvezetni a klubvezetést, aki mindenáron be akarja tömni a költségvetés lyukait.

Most persze lehetne jönni azzal, hogy egyszer minden szép lesz, hiszen egy ilyen patinás csapat nem tűnhet el csak úgy a süllyesztőben. Először is: dehogynem. Erre számtalan hazai és külföldi példát fel lehetne sorolni. Van, aki sikeresen építkezett újra az alapoktól, van, aki örökre eltűnt a futball színpadáról.

Másrészt, miféle patináról, rangról beszélünk? Még a legismertebbnek számító Ferencváros hírneve is eléggé megkopott, Miért is tartanának számon magyar futballcsapatokat Európában, amikor az utolsó komolyabb klubsikereket fél évszázada sikerült felmutatni, a BL-csoportkörébe pedig évtizedenként egyszer kerül magyar gárda? Mit is kap a pénzéért a külföldi befekető: pár megfakult tablót a klubházban. egy leromlott stadiont, mindenbe beleokoskodó "legendákat", átláthatatlan viszonyokat, egy maroknyi szurkolót, és ha megtanul magyarul, élvezheti, ahogy kórusban szidják a felmenőit amikor épp nem megy a csapatnak.

Mondjuk ki: olyan szintű nihilizmus uralja a magyar futball jelentős részét, hogy valóban komoly embernek semmi értelme nincs ebbe a feneketlen kútba önteni a pénzét, miközben cserébe csak egy középcsapatot hozhat össze a magyar bajnokságban. Szóval aki felbukkan, az igen gyakran csak egy szélhámos, egy szerencselovag vagy szimplán futóbolond. Nekünk ez jutott, és még közülük sem a leghírhedtebbek fenik a fogukat a magyar klubokra. 

Szóval a válasz a feltett kérdésre: nincs a Vasassal semmi. Vagyis semmi új. Majd jönnek emberek, mondanak nagy dolgokat, a klubvezetők mindig a jövő hétre halasztják a bejelentéseket a megállapodásról a Nagyon Komoly Befektetőkkel, néhány ifista meg máshol már játéklehetőséget nem kapott öreg focista pedig edzés gyanánt elcicázgat a Fáy utcában.

Azok a jó kis megfakult tablók pedig továbbra is hirdetik a régi dicsőséget...

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Utoljára kommentelt bejegyzések

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Hirdetés