Elszoktunk az utóbbi években a szoros spanyol bajnokságoktól. Vagy a Barcelona, vagy a Real Madrid dominált, utoljára 2007-ben volt pontazonosság az első két helyen (természetesen a két nagycsapat volt az érdekelt), és 2004-ben, azaz kereken egy évtizede volt másik csapat a bajnok, a Valencia előzte meg a gigászokat. Olyan pedig 2008-ban fordult elő utoljára, hogy nem a Real és a Barca volt az első két helyen, akkor a Villareal szerezte meg az ezüstérmet.

Most fej-fej mellett állnak a csapatok az első helyen- ráadásul nem két, hanem három gárda is érdekelt. Éppen ideje volt már, hogy felzárkózzon megint valaki a Real és a Barca mellé (mert azért akkora csoda nincs, hogy azok ketten ne legyenek ott az élen): az Atletico Madrid van még versenyben a bajnoki címért.

Szomorú, hogy olyan nagy múltú csapatokról voltunk hajlamosak elfelejtkezni az utóbbi években, mint az Atletico. Pedig régebben mindig számolni kellett velük is, kilencszer nyertek spanyol bajnoki címet, legutóbb viszont 1996-ban voltak aranyérmesek, és a következő dobogós helyezésig egészen tavalyig kellett várni.

Úgy fest, nem érik be a bronzzal, mert az idén szívósan tapadnak a két nagy riválisra. Ahhoz szoktunk hozzá, hogy az idény közben csak pár igazán komoly meccsre figyeltünk (a bajnokságban játszott Barca-Real rangadók mellett rendre összefutottak a kupában is ezek a csapatok, az idén is ők játsszák a döntőt, és néha még a BL-ben is találkoztak), de ebben az évben az Atleticóról sem szabad elfelejtkezni. Végre!

Más kérdés, hogy a spanyol foci hírei leginkább egy Messi és C. Ronaldo főszereplésével eladott szappanoperára hasonlítanak. Néha már azt érzi az ember, az újságírókat zavarja, hogy belekavar a képbe az Atletico, hiszen kénytelenek pár mondat erejéig elkalandozni az Aranylabda-halmozó duóról.

Persze majd csak rendeződnek a dolgok, talán még az a csoda is megtörténhet, hogy nem az évi pár csúcsrangadóról szól a spanyol foci. Az idén az élmezőnybe verekedte magát a két sokak által kedvelt, harcos baszk csapat, az Athletic Bilbao és a Real Sociedad is, és talán lesz még felzárkózó az elkövetkezendő években. Legalábbis focidrukkerként úgy vélem, ez lenne a legjobb forgatókönyv, nem pedig az, hogy a mostani év csak afféle "kisiklás", mert egy harmadik csapat is belerondít a két nagy játékába.

Ha ugyanis maradna a csak róluk szóló felállás, az egyértelműen ahhoz vezet majd, hogy a hazai bajnokság csak afféle kötelezően megnyerendő kör lesz, és az igazi harcok, a komoly meccsek a Bajnokok Ligájában várnak a Barcára és a Realra. Vagy jön egy európai szuperliga? Attól tartok, van, akinek nem lenne ellenére ez a megoldás, egy NFL-szerű abszolút csúcsbajnokság az európai fociban. Ami elsőre jó ötletnek tűnhet, csak ha arra gondolunk, mekkora szakadék alakulna így ki a nemzeti bajnokságok meg a szuperliga közt, az előbbiek teljesen elveszthetik vonzerejüket. Én pedig nem szeretném, ha elvesztenénk a kötődésünket a saját kis helyi kedvencienkhez, mert mind a tévében bámuljuk azt a pár sztárcsapatot.

Szóval szurkolok az Atleticónak- nem azért, mert rajongójuk vagyok, hanem azért, mert hiszek benne, hogy a foci úgy jó, ha tényleg mindenkinek megvan az esélye a sikerre. Naiv vagyok? Nyilván, de ezzel szurkolóként nem vagyok egyedül. Sőt, ez ezzel jár...