Különleges átalakulás

Hunter Hobbs három hónap alatt formálta át a testét.

Az irodai munkát végző YouTuber persze komoly programot hajtott végre, az életmódváltás része volt a módosított étrend és a kemény edzés. Ezek nélkül nem lehet három hónap alatt így átalakulni. Hetente 5-6 alkalommal járt gyúrni, és általában csirkemell, saláta, tojás és zabkása volt amit ehetett.

Nem kell természetesen ennyire szigorúnak lenni magunkhoz, hogy változást érjünk el. Hobbs átalakulása viszont mindenképpen inspiráló, úgy meg főleg, hogy mindennap lefotózta magát ugyanabban a pózban, és ebből meghökkentő time lapse videó készült.

A történetnek különösebb tanulsága nincs, csak az, amit eddig is tudtunk: ha akarunk, meg tudunk változni. A sokadik ilyen példával találkozom, és bevallom, jó érzés, én magam is elég sok kilót dobtam le, és a sport az életem része lett azóta is, futok, gyúrok, mozgok. Ilyen videót azért nem tudnék csinálni, mert messze nem hoztam magam ilyen formába, de bevallom, új erőt ad az edzéshez az, hogy másnak sem volt lehetetlen a kis változás helyett nagyot elérni.

0 Tovább

Egyensúly és testtudat

Minden új mozgásforma taníthat valami fontos dolgot.

mozgás

Az elmúlt években szívesen vágtam bele különféle edzőtermi kalandokba. A csak hallomásból ismert mozgásformákba belekóstolni éppen úgy jó volt, mint a nagyon hagyományos dolgokban elérni egy magasabb szintet.

mozgás

A csoportos óra természetesen más műfaj, mint a magányos kocogás. Némi tapasztalattal a hátam mögött bevallhatom, az én személyes értékelésemben nem a mozgásforma a jellege a meghatározó, hanem az edző személye. Egyszerűen ez egy ilyen műfaj: ha nem hiteles az, aki vezeti az órát, akkor az nem igazi.

mozgás

Ezért aztán újdonság volt, amikor Dr. Bajzik Éva mozgásszervi és rehabilitációs szakorvos vezetésével készülődtünk a Balance To The Power Two órára. Újféle mozgásforma ez, aminek több, egymásra épülő szintje van- újoncként nem eshetünk be egy komolyabb kihívást jelentő órára. A mozgásforma a Fontanus Tudományos Módszertani Kutató- és Oktatási Központ kutatásának az eredménye. Ebben a kutatásban természetesen Dr. Bajzik Éva is részt vett, de nem egyedül az Ő kutatásának az eredménye. Része a történetnek az is, hogy tisztában kell lenni az oktatónak azzal, milyen háttérrel, esetleges sérülésekkel jön valaki. (Ahol ilyenről szó sem esik, ott érdemes óvatosnak lenni...)

mozgás

Mi a Prefit fokozattal kezdtünk, és ez is rendesen átmozgatott. Voltak benne más órákról ismerős pózok, mégis újdonság volt a viszonylag egyszerű mozdulatoknál is, hogy az egy négyzetméteres saját tatamin pontosan tudni kellett, épp hol vagy, mi a helyzeted. Lépünk, hajolunk, ugrunk, s nem elég mozdulni, arra is figyelnünk kellene, épp hova érkezünk. Ez tipikusan olyan dolog, amit sokan, sokszor elhanyagolnak, de hiába tűnik egyszerűnek, mégsem az. Hajlás, ugrás, láb fel, vissza- s látod, érzed, nem ott vagy ahol lenned kéne, azaz bőven van még hová fejlődni.

mozgás

Erő, egyensúly és testtudat- nagyjából ezeket éreztem a kulcsszónak. Már amikor volt időm ilyesmin gondolkodni, mert inkább próbáltam arra koncentrálni, hogy kövessem Éva utasításait, s egyes mozdulatok után ugyanoda kerüljek vissza, ahonnan indultam. Nehezebb mondani, mint végrehajtani... Ráadásul pörgés van, aki az aktívabb mozgásformákat szereti, biztosan élvezni fogja ezeket az órákat, pedig itt a kis tatamid "az egész világ".

mozgás

A testtudatra koncentráló része az órának azért volt érdekes, mert azt hiszem, hogy rettentően jól lehet érezni a fejlődést, amikor az alapvető gyakorlatok jól mennek, tényleg tudod és érzed, pontosan mit kell csinálnod s szintet lehet lépni. Van azért abban valami jóleső, ha elmondhatom, igenis képes vagyok a következő fokozat kihívásaival is megbirkózni. Itt ugyanis minden egymásra épül. A speciális jelleg miatt másban rutinos sportolók is először meglepődnek az egyszerűnek tűnő feladatok nehézségén, azaz nem ugorhatnak át gyorsan pár szintet. Szóval jól kitalált rendszer ez, s a titok itt is, mint minden mozgásformánál, ugyanaz: rendszeresen és lelkesen kell űzni.

mozgás

Természetesen mindannyian mások vagyunk, ennek megfelelően más és más tud vonzani egy mozgásformában. Hogy pont ez, vagy más az, ami igazán bejön, egyéni ízlés dolga. Én azért azt gondolom, hogy bárki bármit is csináljon, keressen ilyen jól kitalált módszert és felkészült oktatót, mert ennek kellene lennie a kiindulópontnak.

 

0 Tovább

A nyújtás varázsa

Szeretném hinni, hogy tényleg haszna van az edzések utáni nyújtásnak.

Az a jó fitneszvilágban, hogy ha az ember kicsit keresgél, mindenre talál érvet és ellenérvet is. Könnyű zavarba jönni attól, hogy az egyik oldal szerint milyen szuper futni, a másik szerint meg az nem sokat ér, inkább súlyzózzunk, a harmadik szerint jó a kardió, de nem mindegy hogyan és így tovább.

A nyújtások izgalmas világának is megvannak az okosságai. Én mostanában általában azt látom, hogy edzés előtt pont nem fontos a nyújtás, vagyis inkább káros, utána viszont nagyon is szükséges. Számomra ez része is a rendszeres edzésrutinnak, azt az 5-6 percet mindig rászánom a végén, bármit is csináltam. 

Nyilvánvaló, ugyanúgy megvan a tudománya a nyújtásnak, mint a gyúrásnak vagy a kocogásnak. Szeretem úgy csinálni, hogy érezzem, ott és úgy nyújt a mozdulat, ahol és ahogy kell. Csak egy kis igazítás a pózon, és egész más a végeredmény- ezt is tanulni kell. Így aztán amikor az egyik teremben a nyílt napon stretching órát hirdettek, elmentem rá.

Van abban valami báj, hogy minden ilyesfajta mozgásnál megemlítik a jógát, aztán hozzáteszik, ez nem az. Azért bevallom, meglehetősen ismerősek voltak a pózok, a legnagyobb különbségnek az tűnt, hogy a végén nem volt relaxáció. No meg hogy a nyújtásokat kifejezetten alaposan végeztük, s bizony megint rá kellett jönni, hogy az egyik jellegű mozgásforma űzése egyáltalán nem jelenti azt, hogy a másikban is nagyot fejlődök.

Hiába nyújtok a normál edzések után, egy intenzív órában csak nyújtani egész más. Kellemes kihívás volt, jól is esett, és másnap meg is éreztem annyira, mint egy gyúrást. És persze rájöttem, megint egy olyan területre tévedtem, ahol rámférne a rendszeres gyakorlás, mert erősen el vagyok meredve. (Még ha az edzések utáni nyújtás arra elegendő is volt, hogy magamhoz képest hajlékonyabbá váljak.)

Ilyenkor azért elgondolkodom. Tudom, hogy a futásban is el lehetett jutni oda, hogy az erős sétában is kifulladó tunyából pár kilométert nyugodt tempóban lekocogni képes amatőrré váltam. A súlyzózásban is mérhető a fejlődés, megerősödtem minden kétséget kizáróan, ez is jó érzés.

Vajon a nyújtásban hol van a limit? Meddig lehet eljutni nekem, középkorú férfiként a mostani állapotomtól? Néhány póz ugyanis kifejezetten szenvedős volt, míg mások, a jógából jobban ismerős mozdulatok normálisan mentek. Bevallom, kicsit piszkálta a büszkeségemet, amikor láttam, körülöttem páraknak azért jobban sikerültek a nyújtások.

No, nem féltékenység ez, csak tudom, hogy mindenben lehet fejlődni. És máris azon morfondírozom, hogy egy-két hetente mégicsak be kellene építeni az edzésprogramomba valami kifejezetten nyújtó jellegű mozgást. A jóga mindig kézenfekvő választás, és szinte minden sarkon tartanak is órát- hogy jól vagy rosszul, az persze egy egészen másik kérdés. Itt a stretching is, ha egy rövidebb, sportosabb változat érdekel. 

Szóval választék az van, és innentől kezdve már csak rajtam múlik, melyik lehetőséget választom. De már érzem, ez a dolog nem hagy nyugodni- egy év múlva visszatérhetünk rá, lett-e eredménye a nyújtással való elmélyültebb barátkozásnak.

0 Tovább

Erő és harmónia

Sokféle mozgásforma van, és erősen eltérő, mi miben fejleszthet.

Amióta többet sportolok, meglehetősen változatos edzős kalandjaim voltak. Kocogás és biciklizés volt bőven, az inkább egyéni program a számomra. Jártam csoportos órákra, elsősorban jógára. És most van egy nálam jóval fiatalabb edzőtársam, akivel terembe járunk. Melegítünk egy kis futógépezéssel, aztán jöhetnek a gépek és a súlyzók.

Az az igazság, hogy a társ lelkesedése nyilvánvalóan hatással van rám, terembe járni általában kellemesebb kettesben. Az ember társalog közben, jól telik az idő. Pont a közösen űzhető jellege miatt szoktunk olyan terembe is járni, ahol van zsák, azaz bokszolhatunk is egy keveset.

Én mindig is szerettem ezt a sportot, bár többet néztem, mint kesztyűztem. De azért elboldogulok egy zsákkal, mert az nem üt vissza. Az edzőtársam fiatal lány létére óriási lelkesedéssel veti magát bele a a bokszba, élvezzük a közös edzést.

A súlyzózást is imádja, meg úgy általában azt a fajta kihívást, amit a vasgyúrósdi jelent. Ez alapvetően pozitív, s láthatóak az egyértelmű eredmények is: lényegesen csinosabb, mint egy évvel ezelőtt. Olyan nagy csoda nincs a dolog mögött, az életmódváltás része volt hogy kicsit máshogy eszik mint annak előtte, persze a tudatos, aktív mozgás is segít.

Az viszont érdekes, hogy nagyon úgy fest, az olyan lassabb mozgások, mint a jóga, nem igazán hozzák lázba. Nehéz elképzelni, hogy eljönne ilyen órákra, s élvezné a nyújtások és csavarások elmélyültebb hangulatát. Ami természetesen nem baj, ízlések és pofonok: mindenki mozogjon úgy, ahogy neki jól esik.

Csak valahogy úgy érzem, egyszerűen jó dolog olyasmit is űzni, ami másban fejleszt. A jóga és a boksz is menő, csak épp egészen máshogy. Nekem előbbi azért adott sokat, mert egyrészt a súlyzós edzések utáni nyújtásokat sokkal jobban, rutinosabban csinálom, és eleve hajlékonyabb lettem. Szóval jó döntés volt sok órára elmenni, és nyilván lesz is még folytatás.

S vannak olyan mozgások, amelyek harmonikus mozgáskultúrával vértezik fel az űzőket. Na ez az, ami távol áll a súlyzózástól. Nemrég hunyt el E. Kovács Éva mozdulatművész, akinek óráira sok hölgy járt évtizedeken át. És biztos vagyok benne, hogy aki rendszeresen vett részt rajta, az máshogy mozdult, máshogy tartotta magát, azaz ez ugyanúgy meglátszott az űzőkön, mint a gyúrás- csak máshogy. 

Gyanítom, jön majd mindenféle új trend, ami a régi mozgásformákból merít. E pillanatban a jóga divatos, felbukkant az edzésjelleggel űzött rúdtánc, légtorna, balettfitnesz. Aztán majd esetleg a mozdulatművészet klasszikus iskoláját is újból felfedezi magának a szélesebb közönség, amiben nem az erő a hangsúlyos, hanem a harmónia.

Nekünk magunknak sem árt felmérni, hogy nem szerencsés csak egyetlen célra koncentrálni, amikor mozogni kezdünk- legalábbis ha mindez csak hobbi a számunkra. Jó dolog képesnek lenni lefutni pár kilométert, de az se rossz, ha elbírunk egy szekrényt, és ezzel együtt ruganyosabbak vagyunk. A harmonikus mozgás kultúrája pedig szintén kellemes dolog- s ezt nem szűkítem le a nőkre, a hanyag tartású férfiakat elnézve sokunkra ráfér ezen a téren is a fejlődés.

A mázlink az, hogy nem kell új csodákat kitalálni, a módszerek jelentős része több évtizedes, akár évszázados tudásból merít. Már csak meg kell találni azokat a helyeket, ahol jól tudnak tanítani. Ebbe is kell egy kis munkát fektetni, nem csak a mozgásba- de hát ez is része egy alapos életmódváltásnak.

0 Tovább

Sportérték

A jövő nagy kérdése, hogy a sporthoz való viszonyunkra a mindenkit legyőző sztárok vagy magukat legyőzni képes átlagemberek lesznek nagyobb hatással.

mozgás

Nem kétséges, átalakul néhány olyan területe az életünknek, amit nem így szoktunk meg. Az egész celebkultúra arra alapult, hogy vannak hírességek, akiknek a nevével el lehet adni bármi, olyan filmcsillagok, zenészek, akikért milliónyi tini rajong.

Most meg ott tartunk, hogy a semmiből felbukkant egy csapatnyi új arc, akiknek a YouTube-videói sokkal jobban érdeklik a gyerekeket, mint a remekül felépített hírességek megjelenései. Az ún. influecerek, nagy követőtáborral rendelkező bloggerek, instagrammerek ma már nagy cégek reklámkampányaiban tűnnek fel, a máshoz szokott marketinges meg csak pislog, mostantól őket kell hívni, nem a klasszikus sztárokat?

Nem biztos persze, hogy ez örökké fog tartani, de jelenleg működik. A követők számára fontosabb, iránymutatóbb közösségi oldalas kedvencük véleménye, mint a régi reklámok üzenete. És persze az influencerek ki is hangsúlyozzák, az együttműködés ellenére ők nagyon őszinték, és amivel nem tudnak azonosulni, azt nem reklámozzák- pedig valahol mindenki tudja, ha nincs ez a mostani trend, valahol adminisztrátorként melózgatnának napi nyolc órában, tehát naná, lecsapnak a jó bevételi lehetőségre, amíg lehet.

Ez persze valahol nagyon is érthető. De az, hogy úgy teszünk, mintha nem lennénk megvehetőek, de nagyon is ára van annak, mit népszerűsítünk, jelzi, alapjaiban mégsincs itt akkora változás az intelligens mosópor-reklámokhoz képest. A sporthoz mindennek annyi köze van, hogy az ebben a szférában feltűnő influencerek tökéletes képei, szuperhatékony mozgásformái esetleg pont ugyanilyen gyenge hitelességgel bírnak.

Pedig ők is egyre fontosabbak manapság. Kezd egyre jobban szétválni az élsport és a tömegsport világa. Olyan, szinte érinthetetlen "rocksztár" lett a bajnokokból, akikkel el lehet adni parfümöt vagy ruházatot, de már semmilyen szinten nem tud velük azonosulni a hétvégi kocogó. Ráadásul egyre gyakrabban hallunk doppingról, ami még jobban eltántorítja az embert a rajongástól.

Nagyon jól látszik ez abból, hogy mennyire nem jöttek be nálunk az olyan kormányzati okoskodások, amik azt jósolták, a nagy világversenyek után a hétköznapokban is sportnemzetté leszünk. Hát, ez baromira nem történt meg. Ezért teljesen elhibázott a stadionfejlesztési program is, mert nem luxusaréna kell, hanem olyan igazi sztár, aki bevonzza az embereket. De ilyenekből már külföldön sincs annyira sok, a sztárkultusz kevés embert emel ki igazán.

mozgás

A Realt és a Barcát sokan követik, de töredéke a szurkolóknak tudja, hogy áll a Real Sociedad. Ki tudná megmondani, ki most a Valencia vagy az Athletic Bilbao legjobb játékosa? Amíg a magyar, szlovák, bolgár szurkolók jelentős része inkább tévé elé ül sztárcsapatot nézni, mint saját városának gyenge közepes csapatát, addig teljesen mindegy, mennyi pénzt ölünk a stadionokba. 

Én azt hiszem, hogy az élsport jövője a tévé, a szupertecnikás közvetítésekkel, globális sportokkal és csillagokkal. Érezd úgy Balassagyarmaton is, hogy Rióban ülsz az olimpiai lelátón vagy együtt szurkolsz a többiekkel a Super Bowl-on. De ez már nem fog téged felállítani a fotelből, nem miattuk kezdesz el mozogni. 

Se Messi, se Hosszú Katinka nem inspirál a sportra, hiszen úgy elszakadtak a mi hétköznapi amatőr sportjainktól. Viszont közelebb érezzük magunkhoz azokat az embereket, akik látszólag az ismeretlenségből lesznek véleményvezérek az instagramon- vagy olyanokból lesz sportpéldakép, akik sportosnak kicsit sem mondhatók, de valami kapcsán eladhatók lesznek. A "Legyen olyan feneked mint Kim Kardashiannek!" cikkek futnak, de hányan olvasnának egy "Tempózz úgy mint Hosszú Katinka!" írást? Pedig utóbbi a hitelesebb, de teljesítménye annyira emberfeletti, hogy esélyét sem látod a megközelítésének. 

És itt kell visszaugrani hozzá, hogy az influencerek esetében már alig ellenőrizhető, mi van a "hiteles" személyiségük hátterében. A reklámozás alig van szabályozva, baromira nem tudjuk, milyen körülmények között készül egy fotó, mennyi utómunka van bennük. Persze arról sem lehet fogalmunk, egy instagram-sztár aki ügyes amatőrként tündököl, nem volt-e élvonalbeli tornász másfél évtizedig. Olimpiát nem nyert, nem világhírű, de az átlagemberhez képest azért ég és föld.

Meglehet, miközben a mozgásra inspiráló arcok közül kikopnak a legnagyobb csillagok, olyan emberek lépnek a példaképek helyére, akik valahol ferdítik a valóságot. Ha már a kormányzat foglalkozni akar a népegészségüggyel, a mindennapi sport népszerűsítésével, akkor félre kellene tenni a megalomán tervek érvei közül ezt, mert ez tuti nem fog működni. Át kellene formálni a szemléletet minden szinten, hogy legyen lehetőség a sportra az amatőröknek szánt létesítményekben, és legyenek olyan rendezvények, amik mindenkit be tudnak vonni.

mozgás

No meg legyenek olyan hiteles példaképek, akár átlagemberek, akiknek hihetünk, akik inspirálnak. Tudom, elvileg nem kellene semmiféle példakép, ha bennünk megvan a szándék, de a valóságban mégsem így megy, igenis lökést tud adni egy jó példa. De ehhez kell az, hogy tényleg közel olyan súlya legyen azon emberek teljesítményének, akik "csak" magukhoz képest bizonyítanak, mint az élsportének.

Ha tovább folytatódik a trend, és teljesen elszakad élsport és amatőr sport, akkor előbb-utóbb mindenhol döntéshelyzetbe kerülnek, melyikre mennyit szánjunk a közös pénzből.

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések