A rövidpályás gyorskorcsolyások két világbajnoki érmétől azért leesett az állam, bevallom. Általában a téli sportok kapcsán az ember vállat von itt Magyarországon, de azért szemmel láthatóan nem reménytelen a helyzet.

Az persze nem valószínű, hogy túl sok sífutó vagy biatlonos világsztárt vonultatunk fel a jövőben, hiszen az edzéslehetőségek igencsak korlátozottak. De korcsolyapálya van, és nagyon jó érzékkel kezdtek bele a tudatos munkába annak idején a rövidpályás versenyek elterjedésekor.

Olimpiai pontszerzés után nagyszerű eredmény a mostani két ezüstérem. Liu Shaolin Sándor nyerte az egyiket 500 méteren, a férfi váltó a másikat 1000 méteren. A hölgyek sem maradtak le sokkal a közvetlen élmezőnytől, szóval rövidpályás gyorskorcsolyában afféle "középhatalom" Magyarország. Pedig bőven vannak riválisok a világ minden részén, hiszen ez a sportág egyszerűbben űzhető, mint a normál gyorskorcsolya, amihez speciális pálya szükséges. Meglehet, a jövőben téli olimpiai érem is lehet ebből, ami valljuk be, fantasztikus dolog lenne, hiszen a magyaroknak kevés dicsőség szokott teremni havon és jégen.

Mellesleg megér pár szót az is, hogy Liu Shaolin Sándor, mint az neve is mutatja, kínai származású. Még csak 19 éves, és az érmek jelzik, jóval több ő, mint ígéret: ilyen eredményekkel valóban az élmezőnybe verekedte magát nemzetközi szinten is. Talán különösnek tűnik a neve hangzása, de itt nőtt fel, itt él, a mi színeinket viseli és nekünk szerez dicsőséget. Érme az én szememben nem ér mást, mint akármelyik magyar felmenővel rendelkező sportolóé, csak azért, mert édesapja kínai. Remek sportoló, piros-fehér-zöldben. 

Öccse is versenyzik, ő is tehetséges, tagja volt az ezüstérmes váltónak is. Lehet, hogy a két Liu-fiú sok örömöt szerez még nekünk, és persze ebben méltó társaik a többiek is. Hallottam már, hogy valaki élcelődik rajtuk, de hiszek benne, hogy sokkal többen vannak azok, akik őszintén szurkolnak nekik. Megérdemlik!