Sose fogom igazán megérteni a pontozásos sportágakat. A budapesti műkorcsolya Európa Bajnokság nagy sztárja volt az orosz Tatyjana Voloszozsar, Makszim Tranykov duó, akik kétségkívül nagyon eredményes, nagyon jó korcsolyázók, de a kűrben bizonytalanságok, megingások mellett sikerült a páros férfi és női tagjának is elesnie. "Te jó ég!", kiált fel egyszer a riporter, okkal...


Ezek után természetesen Tranykovék bőven elegendő pontot kaptak ahhoz, hogy megnyerjék újabb EB-aranyukat. Ehhez a sporthoz nem értek, de... az már nekem is furcsa, ha a győztes nem a sikernek örül, hanem azon mereng első nyilatkozatában, miért korcsolyáztak ilyen rosszul. A dobogó legfelső fokához azért ennyi is elég? A többiek gyengébbek ennyivel, figyelembe veszik az előéletüket, nem jár annyi levonással a sok esés, vagy simán csak sportdiplomácia? Ilyenkor arra gondolok, valahogy jobban tetszenek a másodpercekben vagy gólokban mérhető, nem ennyire szubjektív ítélettel eldőlő versenyek és meccsek...