Noha tegnap fordulatos meccsen 4-3 arányban kikaptak a magyar focisták, ennek már nem volt jelentősége az Európa-bajnokságra való kijutást illetően. Amit megtehetett a válogatott, megtette, a saját szintjéhez képest: a nálánál gyengébb csapatok ellen 6-6 pontot szerzett (Finnország és Feröer-szigetek), a jobbaktól pár pontot elcsent. A görögök meg ugye nem számítanak, mert utolsók lettek, tehát most már a vereség is belefért.

A csapat még mindig kijuthat pótselejtező nélkül az EB-re, ha szerencsésen alakulnak az eredmények. Ha nem, akkor valakit még le kell győzni a részvételért, és elvileg ez sem lehetetlen, mert a legjobb csapatok túlnyomó részben már ott vannak.

Most aztán gyakran emlegetik, hogy 1972 után, 42 év elteltével lehetünk ott a döntőben, és micsoda álom válhatna ezzel valóra. Azért álljunk meg egy rövidke másodpercre... Annak idején 4 (négy!) csapat juthatott be a döntőbe, most pedig 24. Tehát nem teljesen egyenértékű a két teljesítmény. 

Persze azok más idők voltak a magyar fociban. Az Újpest 1969-ben döntős volt a Vásárvárosok Kupájában, 1974-ben elődöntős a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. A Ferencváros 1972-ben UEFA-kupa elődöntőt játszott, 1976-ban KEK-döntős volt. Az olimpiai válogatott 1968-ban aranyat, 1972-ben ezüstöt nyert. Ilyen helyzetben öröm volt a legjobb négybe jutás az Európa-bajnokságon, de más örömei is lehettek a magyar szurkolóknak.

Most úgy kapaszkodunk ebbe a reménybe, mintha ez mindenért kárpótolna minket. Jó dolog a siker, örvendezhetünk annak, hogy sikerült elérni a csoport harmadik helyét (ami azért előfordult már mostanában, csak akkor ez semmit nem ért), csak az zavar, hogy a csődhelyzetben levő magyar fociban ez lesz a fügefalevél. Ettől még kevés a néző a bajnokságban, nemzetközi szinten nevetséges eredményekre képesek a klubcsapatok, és ha nincs állami segítség, akkor nem sok klub maradna talpon.

Szóval én továbbra sem gyújtok örömtüzeket, amiért a finnek és feröeriek felülmúlásával esélyünk van a továbbjutásra. Ami jó eredménynek számít, azt elismerem, de nem vagyok hajlandó pár jól sikerült meccsbe az általános helyzet javulását belelátni. Ehhez azért jóval több mindent kellene felmutatni- ugyanezeknek a játékosoknak, szakembereknek és sportvezetőknek. Ők azok, akik már számtalanszor bizonyíthattak volna, ám inkább csak csalódtunk bennük. 

Remélem, lehet a mieinknek szurkolni kinn a torna döntőjében is, mert ez lenne a legfontosabb. Viszont arról sem fogok elfeledkezni, ami egyelőre nagyon nincs rendben. Bár azokról is kapnánk igazán jó híreket!