Értem én, hogy Marco Rossival minden más a fociban, de nem lehetne, hogy ez eredményekben is megmutatkozzon?

Vajon tényleg erre vagyunk képesek? Most már csak kénytelen vagyok megbarátkozni a gondolattal, hogy nem Storck, Leekens és Rossi a bűnbak, hanem egyszerűen a magyar válogatott.

Nézzük sorra: Storck a Dárdaitól kapott jó alapokra építkezve egy masszív csapatot épített, kijutott az EB-re, és még ott sem vallott szégyent a csapat. Tehát eredményes, sikeres volt, értelemszerűen nagyobb volt vele szemben a türelem. Mégis olyan hihetetlen kudarcsorozat jött, ami után mennie kellett.

Meglepő volt a belga utód, Georges Leekens kinevezése. Noha nekünk úgy tűnt, csak egy nyilatkozóbajnok vándormadár, de az alapvetően mégiscsak tapasztalt, ismert szakemberrel jött néhány újabb emlékezetes vereség. Mivel őt egységesen utálta a szakma (szakma? milyen szakma?...) és a közönség is, mennie kellett. Valamiféle felelősség kérdése is szóba került, amiért pont őt választotta a szövetség, de ez -nyilván- villámgyorsan elkenődött.

Vélhetően azért, mert úgy érezték, az utód, Marco Rossi a tuti választás, majd kiegyenesedünk vele, a szurkolók is kedvelik, és kit érdekel akkor már, Leekens hány barátságos meccset rontott el? És valóban voltak harcos meccsek, biztató játék, remek helytállás- csak azok a fránya pontok, azokkal van mindig a baj. Két vereség, egy győzelem, egy döntetlen, és nemhogy az utolsó fordulóig versenyben lettünk volna a csoportgyőzelemért, a negyedik körben elszálltak az esélyeink.

Az Origo imádja Rossit, ennyi jót ritkán olvasni a magyar fociról mint itt. Jönnek a nagy megmondások, hogy a görögök csak egyszer találták el a kaput, mégis nyertek, micsoda pech- az, hogy a magyaroknak is csak egyszer sikerült ez a mutatvány, már nem került szóba. De most, túl az észtek elleni fordulatos döntetlenen, megint felmerül a kérdés: hol is tartunk tulajdonképpen? Lehet hogy Rossi szimpatikus volt, de most őszintén, az eredménysora láttán kinek számít már megható visszaemlékezése az Aranycsapatra?

Kinevetem azt, aki szerint az nem nyerhettünk Észtországban, mert elpocsékoltuk a kazahoz meg az ausztrálok elleni felkészülési meccseket. Ne nézzük már egymást ennyire hülyének! A csapatban nem kevés olyan ember akad, aki évek óta ott van a keretben, hogy épp ki a kapitány, az szinte mindegy. Az EB-n ott volt Kleinheisler, Nagy Ádám, Kádár, Szalai, Lovrencsics, Bese például, akik mind a pályán voltak Észtországban is. Akkor tudtak focizni, azóta elfelejtették, hogy kell ezt csinálni? Leekens utolsó meccsén a pályán volt Sallai, Gulácsi, Fiola, Varga Roland, mellettük például Eppel, Pátkai azok akiket Rossi is játszat. 

Az új "feldezett" a német-magyar Willi Orban, de neki a két mérkőzésen rettentően sok öröme nem lehetett, Baráth Botondot pedig kár kielemezni a mostani meccs után. 

Beigazolódott az, amit mindig is tudni lehetett: képtelenség a kalapból előhúzni 11 eddig senki által nem ismert magyar szupertehetséget, akikből egy csapásra ütőképes válogatott lehet. Még a honosítások (Vinicius, Orban) is kevesek a nagy változásokhoz, Ronaldo és Messi pedig már öregecske, rájuk nem építhetnénk akkor se, ha szeretnének piros-fehér-zöldben szerepelni. 

Abból kell főzni ami van. Az, hogy teljesen eltérő hátterű, habitusú, beágyazottságú emberekkel sem megyünk semmire, elgondolkodtató kellene hogy legyen. Ha külföldről pottyan ide valaki, az a baj, hogy nem ismeri a speciális magyar viszonyokat. Ha valaki évek óta dolgozott nálunk, akkor vele meg az a baj, hogy már hozzászokott a középszerűséghez. 

Eközben telnek az évek, jönnek a kudarcok. Bármennyire biztató játékkal kapunk ki, én ritkán ünneplem meg a vereségeket. Pusztán azért, mert nem a pozitívumok vagy a bizakodó cikkek Európa Bajnokságára készülünk, hanem a fociéra.

Nézzünk csak rá a tabellára: a csoportban a magyar válogatott a harmadik, és ez azt jelenti, bizony nem előre kell nézegetni, hanem a hátunk mögé, mert a négy negyedik mellett a legrosszabb harmadik is kipottyan a D-ligába, Andorrához és Gibraltárhoz. Tulajdonképpen örülhetünk a kicsikart döntetlennek, mert egy vereséggel komoly bajban lehettünk volna. (És ez még most sincs lefutva.)  Az EB-csoportok sorsolását pedig a Nemzetek Ligája rangsora alapján készítik, azaz...

Nem is akarom ezt tovább ragozni. De ha Rossival sem fog menni, honosítások után, akkor mi lesz? Talán azoknak kéne pályára lépni, akik egy évtizede felvázolták a magyar focit felvirágoztató koncepciókat, meg akik önteni kezdték a pénzt az akadémiákba, stadionokba. Hátha nekik jobban menne...