Fejlődünk: a tízmillió hegymászás-szakértő országa lettünk!

Klein Dávid nem jutott fel a Csomolungma csúcsára ebben az évben sem. Én komolyan nem tudom, hogyan is kellene erről az egész témáról beszélni, mert ha jók az információim, ez már a nyolcadik sikertelen expedíciója volt a világ tetejére, és ez nem kevés. 

Szponzortalálásban viszont kétségkívül sikeres mászóról van szó, ugyanis minden alkalommal megtalálja a megfelelő támogatókat. Ebben sincs semmi elítélendő, nyilván el tudja adni magát, van egy jó csapata is. És kétségtelen, elmegy oda és megpróbálja, egyszer egészen 8700 méterig eljutott oxigénpalack nélkül, és ezt tuti soha nem tudnám utána csinálni.

Csak éppen a szponzoros túrák velejárója a nagy médiafelhajtás, így aztán Klein Dávid próbálkozásairól sokan hallanak az országban. Amiről pedig sokan beszélnek, arról roppant sokan okoskodnak is: vannak, akik szerint így is fantasztikus teljesítmény, és ha magának kaparja ki a gesztenyét, hát miért ne, mások szerint meg inkább költenék lélegeztetőgépre azt a pénzt. Ja, meg belekeverik a stadionokat, miszerint inkább támogatnának hegymászókat, mint a magyar focit sok-sok milliárdért.

Szóval eljutottunk oda, hogy a sarki fűszeresnél is komoly szakmai vitákba bonyolódhatunk a magashegyi expedíciókról. Lassan mindenki érteni fog hozzá, hogyan is kell eljutni a Himalája legmagasabb csúcsaira, elemzik azt, hogy esetleg Klein Dávid genetikája a nem megfelelő, összevetik teljesítmény más magyar vagy külföldi mászókéval. Olyan is akad, aki kisebb-nagyobb hegymászó kalandjai után szakértőként, magabiztosan nyilatkozik. Beszólnak neki, mert kiépített kötélzetet használ, vagy vannak vele serpák is. Mintha a serpa egyfajta varázsló lenne, aki a hátán felvisz könnyedén bárkit a hegyre. Tényleg annyira jól tudja mindenki, mi is köztük a munkamegosztás? Hogy mennek ott a dolgok?

Aztán van, aki személyesen ismeri Klein Dávidot, és ezért állítja, pénzre hajtó törtető és nem jó mászó. És persze olvastam olyan ember véleményét, aki személyesen ismeri Klein Dávidot, így bizton mondhatja, remek fickó, kiváló és felkészült mászó, aki számára a biztonság az első.

Nekem könnyű, nem akarom se bántani, se védeni őt. Teljesen bizonyos vagyok benne, hogy sem a mászási, sem a szponzorszerzési teljesítményét nem tudom utána csinálni, tehát igenis több olyan dolog van, amiben jobb nálam. És ebben nincs szarkazmus! Aki azt hiszi, könnyű a teljesítményt (mert igenis van neki, pár nyolcezres hegy már van mögötte) ilyen formában eladni, az buta. Van egy álma, és így vagy úgy, megteremti a lehetőségét annak, hogy ennek élhessen. Ezért nem érdemel bántást- főleg, hogy nem közpénzre hajt, mint mondjuk a futballakadémiák.

A netes vitákat látva én csak egy dolgot szeretnék: ha a hozzászólok az Enter gomb lenyomása előtt még egyszer elolvasnák amit írtak. Sem a mászó elvtelen védelme, sem a fotelből osztott akklimatizációs tanácsok nem hitelesek. Mert alapvetően két tény van: a túlnyomó többségünknél jóval többet mutatott fel, de a nagy médiafigyelmet kapott Csomolungma mászások egyike sem járt sikerrel. Nekem aztán mondhatják akárkiről, hogy csak 20 méterre volt a csúcstól- szép dolog, de akkor sem érte el. Neki magának és szerintem a kibiceknek is az lenne a legjobb, ha egyszer végre elérné a célját.

A kérdés már csak az: mi lesz utána? Nincs még egy világ legmagasabb hegye, mint következő lépcsőfok. Nos, akkor fog kiderülni, hogy igazán milyen ember is Klein Dávid, ha megmássza oxigénpalack nélkül a nagy hegyet. Egyébként én magam is szurkolok neki, bármit is gondolok a szponzorált expedíciókról, egyebekről. Mert van egy pont, amin túl ezek már nem számítanak: a mászó van, meg a hegy. És aki legyőzi, annak jár az elismerés. Azt hiszem, ez lenne az, ami lecsendesítené az egyébként teljesen felesleges és értelmetlen vitákat, és mind büszkék lehetnénk rá, előzetes véleményünktől függetlenül. Többek között ezért is örülnék neki, ha egyszer összejönne...