Rendesen odateszik magukat a kissrácok a lábbal hajtós járgányok versenyén.

Kicsiben is az megy, ami nagyban: az utolsó lehelletig zajló küzdelem a győzelemért. És addig szép a dolog, amíg nagyjából egyenlő feltételekkel, tiszta eszközökkel megy a versenyzés. Így még az is büszke lehet, aki esetleg veszít. 

Mindenesetre, bárki bármit mond, azért a győzelem picivel mégiscsak jobb, mint a puszta részvétel- ha már versenyről van szó. És ezt még az ilyen kicsi gyerekek is nyilván érzik, hiába mondanak nekik bárki mást. Tragédia ez? Nem gondolnám, mert sok bajnokot juttatott el a csúcsra az, hogy állandóan a dobogó legfelső fokáról álmodtak. 

De a verseny lényegét veszíti el szerintem úgy, ha mindenki kap érmet meg díjat. Előbb-utóbb még a gyerek is rájön, nem sokat ér az ilyen jutalom. Ez a játékos kis autóverseny is pont azért érdekes a nézőnek, mert igazi verseny van, nem maszatolás. A bravúros előzés élményszámba megy- ez a kissrác megérdemli, hogy igazi győztesként tapsolják meg!