Sportfoglalkozás

Megint egy új fitneszőrület hódít: már nálunk is twerking-órákat hirdetnek, külföldön pedig sok teremben rázzák lelkesen a feneküket a lányok-asszonyok. Igen, a twerking alatt a férfivadító fenékriszálást kell érteni, amit elsősorban videoklipekben láthattunk eddig.

Hogy marhaság-e egész fitnesztrendet alapozni a twerkingre? Természetesen az. Annyiféle gyors, lassú, kombinált, súlyzós, táncos, relaxáló mozgásforma létezett eddig is, hogy egy új, rövid ideig érdekesnek számító divat aligha fog bármilyen alapvető változást hozni. Mindig is voltak és lesznek trendek, ezt tudjuk. Amikor az volt a menő, bizonyára volt lambada-fitnesz is, volt olyan aerobic-szerűség amit küzdősporttal kombináltak és így tovább. Némelyik ezek közül hosszabb távon is megragad a fitnesztermek kínálatában, másokon ma már csak mosolygunk. 

A hatvan percnyi fenékrázást nem igazán veszem komolyan, aligha ez hozza el a forradalmi megoldást a gyors, könnyű és szórakoztató fogyásra vágyóknak. Mint minden olyan mozgás, ami egy óra erejéig felállítja a tévé elől az embert, és intenzíven megdolgoztat bizonyos testrészeket, a twerkingnek is meglehet a maga pozitív hatása. De elég sűrűn kell ilyen órákra járni, és persze az étkezést is át kell alakítani ahhoz, hogy valóban látszódjon valami jó hatása. Pont ugyanúgy, mint bármilyen más mozgásformának. A fenékrisza egysíkúsága miatt ránézésre talán kevésbé hatékony, de tévedhetek is. Kipróbálni aligha fogom, ez azért túlságosan csajos buli...

Hosszú távon minden hasznos lehet. És az a lényeg: a hosszú táv, a kitartás, a hónapokon, éveken át tartó életmódváltás. Ha ez megvalósul, a twerkingnek éppen úgy meglehet a helye a rendszeres edzésprogramban, mint a súlyzózásnak, a futásnak, a pilatesnek.

A riszálós óráknak amiatt lehet értelme, hogy a legtöbb ember vágyik a változatosságra az edzésekben is. Ahogy az ismerőseim, úgy én magam is többféle mozgást váltogatok. Van ebben szobabicikli, futás, saját testsúlyos edzés, jóga, egyebek. Néha jó valami új dolgot megismerni, ami egy kis lendületet ad. Amikor valakit pont heti egy laza, táncos twerking vesz rá arra, hogy megint egy kicsit lelkesebben járjon órákra, akkor semmi baj nincs az efféle trendi dolgokkal. Nem kell hozzá extra felszerelés vagy különleges ruházat, a bérlet kiterjed rá, hát akkor miért ne mennének el erre is az érdeklődők?

A videókat elnézve persze az embert elfogja a kétely, ez most valóban egy edzésforma, vagy csak arra jó, hogy az edzőteremben tébláboló férfiemberek néha belessenek a csoportos órákra is. Meglehet, páran beszállnak a twerkingbe is, persze szigorúan csak a leghátsó sorban lecövekelve. Szóval a fenékriszálás kétségtelenül hatásos- de hogy kire és hogy, az már más kérdés... 

Közeledik a nyaralási szezon, ilyenkor akinek lehetősége van rá, már böngészi az utazási irodák katalógusait, fapados repjegyek között nézelődik, vagy szimplán csak álmodozik. 

Amikor az ember sikeresen megvalósít egy életmódváltást, néha kicsit hajlamos átesni a ló túlfelére. Egy vidám nyaraláson is csak salátázik, este és reggel egy közeli edzőterembe jár- de ha spártai életmódra vágyunk a szabadság ideje alatt is, akkor felesleges elutazni. Nekem személy szerint az a véleményem, nem pár laza nap rondít bele a sportosabb, egészségesebb életvitelbe, sőt, a mindennapokban sem vagyok hajlandó mindent alárendelni a szigorú elveknek.

A kompromisszumra viszont igyekszem törekedni, és ebben benne van az is, hogy azzal is számolok, az úti célok közül melyiken adódik lehetőség alkalomadtán egy kis mozgásra. Aki szeret úszni, annak a tengerpartok ideálisak egy kis tempózásra. A futás kedvelőinél már kicsit bonyolultabb a dolog, mert nem mindenhol vannak hosszú, homokos tengerpartok, ahol ráadásul turista sincs olyan sok- napózokat kerülgetve kocogni nem nagy élmény. 

Pár éve Egyiptomban voltunk, és egy utastárs kicsit szomorkásan kérdezte, nincs-e a környéken egy hely, ahol normálisan futhatna? Mosolyogtunk rajta, és ugyan én is kocogok rendszeresen manapság, most is ugyanúgy mókásnak tartom. Persze, futni jó dolog, de ha ott vagyunk egy csodálatos korallzátonyokkal szegélyezett tengerparton, akkor nyugodtan változtassunk az eredeti tervünkön, és futás helyett irány a víz: úszkáljunk, búvárkodjunk, használjuk ki a lehetőséget arra, hogy olyat csináljunk, amit otthon nem lehet.

Amikor viszont például egy városlátogatást tervezünk, egészen nyugodtan szétnézhetünk a szóba jöhető szállodák környékén: sok helyen vannak ingyenes futópályák, ahol edzhetünk egy keveset, vagy egy kellemes tengerparti sétány. Semmi akadálya nincs annak, hogy erre tekintettel válasszunk szállást. Sőt, kifejezetten sporthotelt is kereshetünk, ahol van edzési lehetőség, vagy biciklibérlés, és nyeregbe pattanva fedezhetjük fel a környéket. Ausztriában például könnyen találhatunk ilyet. Ez egy igen szimpatikus kompromisszum a számomra: nézelődünk is, mozgunk is. Ez a fajta aktív nyaralás már egyre több hely kínálatában szerepel, de azt továbbra is tartom, ha valaki kizárólag azért utazik, hogy a hotelen belül maradva egyszer edzőterembe, egyszer csoportos órára járjon, akkor hibát követ el.

Szerencsére ezek az aktív hotelek gyakran nem esnek egybe a legdivatosabb, legdrágább helyekkel, tehát a fősodortól távolabb eső helyek is ideálisak lehetnek a számunkra. A pénz nagy úr; érdemes megfontolni azt, hogy a tipikus nyaralóhelyeket mellőzve olyan városba utazunk el fapadossal, ahol élményeket is gyűjthetünk, és sportos szenvedélyünknek is hódolunk. A nyáron zsúfolásig megtelő "turistagyárak" biztosan nem ideálisak azoknak, akik a parton heverészés mellett másra is vágynak.

Néha pedig egyáltalán nem kell messzire utazni. Magyarországon belül is elmehetünk olyan helyre, ahol egy kiadós túrázással kapcsolódunk ki, vagy például körbetekerjük a Velencei-tavat. Idehaza is nagyon sok kellemes úti cél van, és aki nem a tipikus strandolós nyaraló, az nyugodtan választhatja az elő- vagy utószezon kellemes árait. Hasonló módon igaz ez például a horvát Adriára, ahol szeptember-októberben még remek a víz, és lehet vitorlázni, biciklizni, futni ugyanúgy, mint nyáron. Sőt, talán még jobban is, mert nem kánikulában gyűjtjük a kilométereket.

Az utazás előtti felkészülés része az is, hogy összeválogatjuk, mire lesz szükségünk a sportos nyaraláshoz. Ha valaki már rutinosabb a testmozgás terén, csak előveszi a gyakran használt sportpólók, sportnadrágok közül a helyi viszonyokhoz ideálisat, betesz egy futócipőt, vagy amire éppen szüksége lesz. Túlzásokba nem kell esni, de ha az ember télen akar kocogni valamerre, akkor ugyanúgy kell a vastagabb ruha, a sapka, mint itthon. Ha túl bonyolulttá válik az ügy, érdemesebb lemondani a futásról és megnézni, mi mást lehet csinálni. Az is meglepő lenne, ha valaki kettlebell súlyzókat pakol a bőröndbe- a többségünk többféle sportot is űz, tehát szelektál az ember, mi fér bele.

Egy gyakorlottabb jógázó akár még egy korrekt méretű hotelszobában is tud egy kicsit mozogni, de ha szerencséje van, egy nagyobb erkélyen már élményfaktora is lesz a jógázásnak vagy akármilyen más tornának. Tengerparti nyaralóhelyeken sem rossz kimenni a reggeli órákban jógázni, csak itt például a többség nem szereti azt, ha több száz nyaraló bámulja közben. Ezzel kalkulálva érdemes szálláshelyet és időpontot választani. Viszont egy hegyvidéken megbúvó csendes kis hotel tökéletes helyszín lehet. Akár arra is rá lehet kérdezni foglalás előtt, tudnak-e matracot biztosítani, vagy megnézhetjük, nincs-e szervezett foglalkozás adott helyen. 

A sportos nyaralás megtervezése számomra pont olyan, mint amikor felkészülünk adott hely látványosságaiból és praktikus információból. Ha meg tudom nézni az útikönyvet, mik a legfontosabb látnivalók, és azokból kiszelektálom az engem érdeklődőket, vagy ha előre tájékozódok, hogy lehet a reptértől eljutni a hotelig, akkor egy lendülettel azt is kiderítem, tudok-e sportolni. Ha körvonalazódik, mihez lehet ideális a helyszín, annak megfelelően tudok pakolni plusz cipőt, sportcuccot. 

És akkor sem esek kétségbe, ha valahol nem jön össze a futás, mert végig esik az eső, vagy mert annyi más izgalmas programra kell időt szakítani. Utóbbi esetben is mozgok eleget, csak máshogy, a komolyabb sportot pedig meghagyom az unalmas itthoni hétköznapokra. Mivel én nem vagyok élsportoló, nem a mozgásért élek, hanem azért mozgok, hogy az életem jobb legyen. És ezért nem vagyok hajlandó mindent feláldozni egy nyaralás során csak azért, hogy gyúrhassak vagy futhassak. Ha sikerül, jó, ha nem sikerül tető alá hozni, akkor sem esek kétségbe. Már azzal is sokaknál lelkesebb voltam, hogy egyáltalán megpróbáltam- ami kimaradt, majd bepótolom máskor, idehaza.

Most éppen egy tökéletes strandalakot ígérő reklám verte ki sok embernél a biztosítékot az Egyesült Királyságban, pedig lássuk be, csak egy nyavalyás plakátról beszélünk. A tiltakozók szerint azért van rossz üzenete a bombatestű modellt ábrázoló reklámnak, mert sok, sőt, rengeteg nő van, akinek ez elérhetetlen, és ez rombolja az önbecsülést, bántó és így tovább.

Van abban igazság, hogy az emberek egy részére igen rossz hatással van az, amikor tökéletes megjelenésű modellekkel hasonlítgatja magát össze. Sokan a beteges fogyókúrázásba azért kezdenek bele, mert a csontsovány lányokat tekintik példaképnek, és ennek időnként tragikus következményei vannak. Csak éppen az ilyen történeteknek mindig két oldala van: rendben, a média rossz képet sugároz, de valamiért a fiatalok is fogékonyak erre az agymosásra.

Csendben megjegyezném ugyanis, hogy ha valaki el akart keseredni, mert egy sztárnak sokkal vonzóbb alakja vagy arca volt, mint neki, már Sophia Loren, vagy akár Greta Garbo láttán kétségbeeshetett volna. A harmincas évek csodaszép magyar színésznői, mint Perczel Zita, Simor Erzsi vagy Tolnay Klári is öngyilkosságba kergethették volna a korabeli tinédzsereket. 

Valamiért azonban akkor sikerült helyén kezelni azt, hogy mi a film, mi a valóság. Most az a baj, hogy az emberek egy része számára eleve az karriernek tűnik, hogy ismertek lesznek akármivel: valóságshow-szereppel, botrányokkal, videoblogolással vagy valami hasonlóval. Aki a hírességek közé vágyik, az a hírességekhez méri magát. Vagy egy plakáton szereplő csajhoz. (Ráadásul nem egy ilyen reklám van, hanem millió, és persze az urak főszereplésével készült reklámok jelentős részétől meg a férfinézők lehetnének depressziósak.)

Arra viszont nincs válasz, miért kellene zokogva magára húznia az ajtót egy normális nőnek a nyaralás idején, mert egy tucatreklámban egy tucatmodell formás fenekével adnak el egy alakformálót? Számít? Tényleg? Még véletlenül sem merülhet fel, hogy oké, pont így nem tudok kinézni, de sporttal, életmódváltással én is változhatok? Eszébe sem jut senkinek, hogy gyűlölködés helyett azt nézze, miből meríthet inspirációt?

Persze photoshop-kezelésen átesett modellecskék helyett találhat jobb példát magának mindenki. Én is fel tudom idézni, kiknek a tudatos munkája adott erőt ahhoz, hogy magam is elkezdjek változtatni. A cimbora, aki átlagemberből élvonalbeli Ironman-versenyző lett, vagy a kedves, kicsit duci lány, aki most is kedves, csak roppant csinossá vált kemény edzéseknek köszönhetően- eszembe sem jutott szidni őket, amiért leforrázva érzem magam elpuhulva, ha az ő megosztott képeiket látom. Inkább felvettem a kesztyűt, és 20 kilóval könnyebben örülök neki, hogy valaki olyan példát mutatott, ami engem is sportolásra sarkallt.

Tele vannak a női magazinok sikertörténetekkel, olyan lányokról-asszonyokról, akik sikeres életmódváltás után egészen megújtultak. Okosabb táplálkozás kell hozzá, és persze mozgás. Mert a jó alak nem egyenlő a soványsággal: azért tenni kell, edzeni. Az a fotómodell a plakáton bizonyára keményen megdolgozott azért, hogy ilyen munkából meg tudjon élni. Ez senkinek sem jutott az eszébe? Petíciók írogatása meg online kampányok szervezése helyett lehet menni akár gyúrni is. 

Vagy nem kell menni gyúrni, teljesen mindegy. Ez mindenkinek a személyes döntése! De aki magát, egész életét egy ócska reklámplakáthoz méri, és az befolyásolja, le mer-e menni a strandra, hogy egy szerencsés adottságú, munkaként jórészt az edzéssel foglalkozó nőről készült beállított fotón mit lát, azt őszintén tudom sajnálni. Mert ebben az esetben nem csak a reklámmal van baj, hanem azzal is, aki ilyen marhaságokra ugrik.

Meglehet, valakinek nincs ideje, lehetősége edzeni, vagy akármi más akadályozza a változásban. Előfordulhat, de ez konkrétan biztosan nem a plakáton szereplő lány bűne. Ha nem lenne ilyen csinos, mindenkinek tetszene a reklám? Aligha. Szóval időnként kissé lehetetlen elvárásoknak kellene egyszerre megfelelni a hirdetőknek, és a legtöbb marketinges számára ez megoldhatatlan feladat. Ez a kutyát nem érdekelné, ha párak nem indítanának az ilyen plakátok ellen kereszteshadjáratot, ezzel magukat is a kampány kellékévé téve.

Egyszerűen csak éljük az életünket úgy, ahogy nekünk jó, és fogadjuk el magunkat. Lehetünk elégedettek magunkkal, és akadhat olyan dolog, amin változtatnánk. Csak bátran, bele lehet vágni! Bosszant a tökéletességet sugárzó modell? Szeretnél te is jobban kinézni vagy egyszerűen csak fittebb lenni? Ennek a kulcsa bizony a te kezedben van! Van fontos mérce: ha látod a tükörben, hogy képes voltál változni egy évvel korábbi önmagadhoz képest, akkor hirtelen fitneszmodellnek érzed magad annak ellenére, hogy nem te vagy a plakáton. A reklámokra csak legyintesz, mert te a saját utadon jársz magabiztosan, és ezt nem tudja megingatni egy tudatosan a befolyásolásodra törekvő marketingtrükk. Az a csaj a plakáton egyikünknél sem különb pusztán a külseje okán, és ezt ezerféle módon igazolhatod.

A lényeg az, hogy legyen saját utad- és saját életed... És a magad kedvéért mégy strandra, akár bikiniben is. Ha pedig kicsit jobban nézel ki, mint egy évvel korábban, még jobban fogod magad érezni, mert ez a te munkád eredménye és a te sikered. Ezzel is bizonyítod, nem vagy semmivel sem rosszabb egy modellecskénél: a saját kampányodnak te leszel a főszereplője, aki inspirál másokat, vagy akit irigyelnek majd. 

Az első értékelhető kocogásom után éreztem, el fog jönni a pillanat, amikor versenyen is részt fogok venni- de nem siettem el semmit, csak róttam rendszeresen a kilométereket, és vártam a jó alkalomra. 

Nagyon kézenfekvő volt, hogy az Óbudai Futófesztiválra nevezzek, hiszen ezt gyakorlatilag itt a szomszédban rendezik, olyan útvonalon, ahol egyébként is rendszeresen futok. Egyébként is szimpatizálok azzal, hogy a kerületben a szabadidős sportrendvezények szervezésére gondot fordítanak. A Futófesztivált is ügyesen megszervezték, volt 2, 7 és 21 kilométeres táv, a rövidebbeknél ingyenes nevezéssel, jól kijelölt pálya, frissítés, folyamatos műsorközlés, közös melegítés. Nem egyszerre indították a nevezőket az összes távon, hanem elcsúsztatva- biztos máshol is így van, nekem tetszett ez a rendszer. Bús Balázs polgármester mellett a háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibor és az olimpikon ritmikus gimnasztikázó Sinkó Andrea is jelen volt a rajtnál, igazán megadták a módját.

Pár százan összeverődtünk a 7 kilométeres versenyben, aztán amikor elindult a mezőny, újoncként igyekeztem alkalmazkodni, óvatosan helyezkedni. Ugyan egyedül indultam, mégsem éreztem magam magányosnak, hiszen a többi futó túlnyomó többsége is hozzám hasonló lelkes amatőrnek tűnt.

Az első méterek zsúfoltsága után szép lassan kezdett széthúzódni a mezőny. Bevallom. élveztem, hogy sokakat magam mögött tudok hagyni, vitt magával a lelkesedés. Nagyszerű volt az idő, igazán parádés napot fogtunk ki áprilishoz képest. Az ismerős útvonalon egy ilyen verseny résztvevőjeként új élmény volt a futás, és időnként figyelmeztetnem kellett magam arra, hogy a saját, nekem ideális tempómhoz ragaszkodjak, mert csak úgy tudom végig bírni a távot.

Az első kör végén hirtelen elgyengültem lélekben. Tényleg nekem való a futás? Mit keresek én itt? Fáradok, jópáran messze lehagytak, talán egy kicsit lassíthatnék, sétálhatnék... De aztán emlékeztettem magam rá, ilyen érzés nem egyszer eluralkodik az emberen. Most őszintén, micsoda marhaság az, hogy napozás helyett az ember saját akaratából, sőt, saját örömére lekocog 7 kilométert? Hát hova jut így a világ?

Remélhetően pont ezzel haladunk jó irányba... Tehát tartottam a tempót, ekkorra már nagyjából kialakult az a kis kör, amiben a hozzám hasonló sebességgel futók voltak. A forduló után láttam, milyen sok embert előztem már meg, akiknek még sokkal hosszabb útja volt a célig távolságban is, időben is. Aztán egy idő után már nem azt figyeltem, hogy mennyit tettem meg eddig, hanem már érdemesebb volt arra koncentrálni, egyre kevesebb van hátra.

És eljött az utolsó emelkedő, páran hajráztak mellettem, ők egy kicsit máshogy tartalékoltak az erejükkel. De én is kellően büszke voltam, ahogy befutottam a célba, jött egy pohár frissítő, majd megnéztem, a telefonom milyen távolságot és időt rögzített. A GPS szerint 7,4 kilométert futottam 44 perc alatt, tehát egy árnyalattal gyorsabb voltam mint 10 km/óra. Nem voltam elégedetlen, sőt. Megkaptam az emlékérmet is a nyakamba, és nyilván jöhettek az ilyenkor szokásos fotók is. Annyira azért tiszteltem a versenyt magát, hogy futás közben nem szelfizéssel raboltam az időt, de úgy voltam vele, a célba érés után kijár nekem ennyi.

Közben érkeztek be a többiek is. Ekkor azért éreztem, korrekt tempót mentem, de számomra pont olyan komoly teljesítménynek tűnt a nálam lassabbak futása is. Fiatalabbak és idősebbek érkeztek be sorban, bizonyára sokan kevesebb rákészüléssel indultak mint én, és nagyon becsülendő, hogy vállalták a 7 kilométert, és teljesítették is. Én tavaly pont ugyanezen a fesztiválon csak kacérkodtam az indulás gondolatával, de inkább arra szavaztam, hogy edzek és majd akkor versenyzek, ha magabiztosan futok ekkora távokat. Eljött a pillanat, de talán még nagyobb lett volna a sikerélményem akkor, ha sokkal kisebb rutin birtokában bizonyítok magamnak. 

Akkor még nem éreztem ehhez magam elég felkészültnek, de változtam, és mondhatom, folyamatosan változok. Egy ideje már nem nagyon mondom azt semmire, hogy "elképzelhetetlen". Szóval nem jelentem ki, én nem juthatok el oda, hogy versenyről versenyre járjak tavasztól őszig- noha jelenleg ez nem szerepel a terveim közt. Ha szembejön egy jó lehetőség, akkor most már bátrabban indulok. Az első, a legnagyobb lépést már megtettem, sikerült olyan idővel célba érni, ami megfelelt az elvárásaimnak, élveztem a versenyhangulatot- és eleve, olyan emberekkel voltam körülvéve, akiktől sokban különbözök, de egy bizonyos dolog mégiscsak szoros köteléket jelent velük.

Nagyszerű nap volt, örülök, hogy ott lehettem, és köszönöm a szervezőknek, akik profin bonyolították le ezt a futóünnepet. Kis lépés volt ez az emberiségnek, de nagy nekem- vagyis nem az számít, mekkora, hanem hogy mennyi. Sok! Több, mint hét kilométernyi, méghozzá viszonylag gyors tempóban. Hát, eddig is eljutottam... Azt is tudom, ennyi kis kocogásért nem érdemlek szobrot, ettől függetlenül aki hasonló cipőben jár, nyilván megérti, miért vagyok lelkes. Vajon milyen célt kitűzzek ki magamnak ezek után? Ezen még ráérek gondolkodni, de az biztos, hogy a sportos életmódon élve mindig találok valami új, izgalmas kihívást.

Az Egyesült Államokban a gyerekek jelentős része küzd túlsúllyal. Az egészségtelen ételek és a mozgásszegény életmód felelős érte, hogy az igen gyakran jómódban élő fiatalok teljesen eltunyulnak és elhíznak. 

Az elnök felesége, Michelle Obama 2010-ben állt a Let's Move! kampány élére, aminek a célja értelemszerűen az, hogy felvegye a harcot ezzel a komoly problémával. A gond ugyanis nem az, hogy nehezebb nagy méretű ruhákat szerezni- a túlsúlyos gyerekekből sokkal nagyobb eséllyel lesz egészségügyi problémákkal küzdő felnőtt. A baj mértékét jelzi, hogy a felmérések szerint az Egyesült Államokban minden harmadik gyerek túlsúlyosnak számít.

A kampány egyszerre célozza a kicsiket és a szüleiket. Az lenne a jó, ha a gyerekek maguk is megértenék, miért kellene életmódot váltaniuk, otthon a családban pedig megkapnák ehhez a támogatást, mind étkezésben, mind a mozgást tekintve. A rendszeres mozgás ugyanis kulcsfontosságú minden szempontból, a gyerekeknek nem csak az egészségére van ez jó hatással, de ügyesebbek, magabiztosabbak lesznek, sikerélményeket gyűjthetnek.

A program ötödik születésnapján maga a First Lady is megmutatta, hogy nem idegen tőle egy kis mozgás: néhány fiatal táncossal együtt állt színpadra, és egy közös koreográfiát mutattak be. Kétségtelen, Michelle Obama igazán lendületesen ropta, hiteles képviselője hát a programnak, és talán az ő példája sokakra lesz hatással.