Kinek kellenek a sztárok?

Az atlétikában körvonalazódó óriási doppingbotrány miatt sokaknak fájhat a feje. Ám az, hogy ide juthat egy sportág, sokak közös bűne.

Minden gyerek, aki sportolni kezd, természetesen világsztár akar lenni. Azért senki nem áldozza fel a fiatal éveit, ha tudja, legjobb esetben 29. helyezett lesz az olimpián. Van, akiknek ez a maximum, bármilyen becsületesen edz és dolgozik- az ő teljesítménye is becsülendő, még ha aranyat nem is adnak érte.

Ám akadnak páran, akik közvetlenül a szűk élmezőnybe kerülnek. És itt már nüansznyi különbségek döntenek a sikerről- vele pedig az azzal járó dicsőségről és pénzről is. A ki tudja milyen hátterű sportoló természetesen még többet és még keményebben edz, mert a csúcsra akar érni, de néha meg is szédül. Mert az edzője, akinek ugyanúgy érdeke, hogy a tanítványa sztár legyen, ajánl tuti szereket. És a nemzeti sportági szövetség vezetői is szemet hunynak a dolgok felett, mert nekik is jól jön az, ha valaki érmet szerezni egy rangos versenyen. És persze adott ország felsővezetése is szívesen büszkélkedik honfitársaik sikerével, noha vajmi kevés közük van hozzá. A botrány eddigi adatai alapján nem egy vagy két ország érintett, hanem rengeteg- szóval nem lehet csak egyvalakikre ujjal mutogatni.

Na de majd a nemzetközi szövetség, az odafigyel! Vagy mégse? Hiszen új világcsúcsok, kiélezett versenyek, népszerű sztárok nélkül a szponzorok is kevesebbet adnak. Egyszerűbb hát "védeni" a csillagokat. Már korábban szót ejtettem róla, hogy nem hiszem el, amikor Lance Armstrong sokéves doppingolásáról azt állítják, a kerékpárosszövetségnek fogalma sem volt a csalásról- és ha így lenne, az is csak az alkalmatlanságukat bizonyítani.

A mostani botránynál pedig egyenesen az IAAF archívumából sikerült kiszivárogtatni a gyanús mintákat, amik tömeges doppingolást jeleznek az élmezőnyben, Most aztán fogadkozik az atlétikai szövetség, a NOB meg a WADA hogy mindent jól feltárnak- csókolom, nem tetszettek egy picit elkésni? Remekül fizetett emberek ülnek ott, akik vagy nem tudták, vagy nem akarták lebuktatni a doppingolókat- egyikre se lehetnek büszkék.

Természetesen a tévétársaságoknak, szponzoroknak is jól eladható arcok kellenek, akik nem csak győznek, de csúcsokat javítanak, legendákká válnak. Persze a sajtó a botrányokra is vevő, de lássuk be, ott is az a menő, ha világsztárt buktatnak le, a háztömb körüli bicikliverseny hetedik helyezettjének doppingolása nem sztori, Lance Armstrongé az. 

A legyőzött versenytársak talán reklamálhatnának a megtáltosodott új sztárok eredményei miatt. De egyrészt nekik nem sok bizonyíték van a kezükben, másrészt az élmezőnyben valószínűleg olyan sokan doppingolnak, hogy magukat is vádolnák ha borítanák a bilit, harmadrészt pedig mindenki tart attól, egy komoly botrány a sportágot űző többi versenyzőtől is elfordítaná a támogatókat. 

És végül ott vagyunk mi, a szurkolók. Nekünk is sztárok kellenek, nagy sztorik, emberfeletti eredmények. El akarjuk hinni, hogy a mi fiaink és lányaink sose csalnak, egyszerűen csak ennyire jók. És boldogok vagyunk, ha jönnek az aranyak, és a nemzetközi szövetségek machinációit emlegetjük, ha doppinggal vádolnak egy magyart. Ám még a szurkolót a legkönnyebb felmenteni: neki az a dolga, hogy lelkesedjen.

A sport többi szereplője viszont jobban teszi, ha tükörbe néz. Nagyon kíváncsi leszek, mi lesz a nagy tényfeltárás végeredménye, lesznek-e visszavett érmek, eltiltott sztárok. És persze még nagyobb kérdés, valaha lesz-e teljesen tiszta sport. Azt gyanítom, amíg ennyi embernek fontos, hogy így vagy úgy, de folyamatosan új csillagok jelenjek meg a sport egén, addig mindig lesznek sokan, akik szabályos és szabálytalan módszerekkel egyengetik a feltörekvő sztárok útját.

0 Tovább

Jelképes eltiltás

Olvasom a kokainnal lebukott kajakosok fegyelmi ügyéről szóló beszámolót, és egy kicsit eltöprengtem. Tehetséges, fiatal sportolók, elmentek egy elfajult buliba, és ahogy én értelmezem, nem is tagadták a kilengést. Nem versenyen buktak meg, nem jár hát automatikusan súlyos eltiltás.

A szövetség azért kirótt rájuk tíz hónapot, de ahogy most olvasom, ez olyan eltiltás, ami nem is igazi eltiltás. Kajak-kenuban nem névre szólnak az olimpiai kvóták, azt bárki kiharcolhatja, és aztán a részvételről döntő versenyen majd eldől, ki fogja képviselni az országot Rióban. És ezeken a válogatókon már ők is részt vehetnek. Affelől nem lehet kétségünk, hogy a magyar kajakválogatott erejét ismerve a kvóta meglesz- az a könnyebb rész, a válogató a nehezebb.

Szóval a kokainnal bukott sportolók edzhetnek, és ugyan a pénzbeli támogatást meg is vonták, a szövetségben máris azt fontolgatják, hogyan tudják támogatni őket úgy, hogy ne lehetetlenüljön el a helyzetük. Lefordítva: úgy büntették őket, hogy igazán semmi valódi hátránnyal nem jár ez, egyfajta dorgálás lett belőle, és az is talán csak azért, mert nyilvánosságra került az ügy.

Van azért ennek az engedékenységnek egy rossz üzenete, úgy vélem. Persze, nem kell a fejét venni senkinek egy ballépésért, de hol lesz a határ egy következő esetnél? Az embernek olyan érzése van, hogy nem az élvonalba tartoznának ők ketten, akkor kevésbé lettek volna elnézőek. A jó olimpiai szereplés érdekében viszont a szövetség is beáldoz ezt-azt. 

Ezek a fiatalok ugyanis kizárólag a sportból élnek, mindent a sportra tettek fel. Ha valóban elmeszelik őket, akkor bizony megpróbálnának más kiutat keresni, és egyáltalán nem biztos, hogy a ma még talán nem is létező katari vagy bahreini kajakszövetség nem csapna le pár éremesélyes fiatalra, akik az ő színeikben szerepelve szereznének dicsőséget új hazájuknak. Ugyanis amennyiben itt elzárnák a pénzcsapot, ott a magyar fizetés többszörösével kínálhatnák meg őket könnyedén. 

Tudom, hogy teljesen elméleti ez a forgatókönyv, és én nem is akarom mondani, konkrétan ez a két sportoló ennyire anyagias. De manapság mindenre fel kell készülni, ez van, szembe kell nézni a tényekkel. Pár gazdag ország gyakorlatilag kilóra megveszi a bajnokokat, akik pontosan tudják, a győzelem nem csak a dicsőségről szól, hanem a zsíros prémiumokról is. Tudják, pénzben nagyon is kifejezhető a siker értéke.

A mostani eset nem szörnyen súlyos, azt gondolom, bár egy élvonalbeli sportolónak tudnia kellene, hogy egy buliban sem lehet felelőtlennek lenni. De más, nagyobb horderejű eseteknél már egy hasonló  elnézőség nagyon rossz példát mutatna, mert azt jelezné, ha valaki elég tehetséges, bármit megtehet, más szabályok vonatkoznak rá. Amerikában, ahol a profi sportban mindent a pénz ural, már láthatóak ennek a jelei, egyre-másra kerülnek elő a komoly bűncselekmények, a családon belüli erőszak, a zaklatás és a többi. És ott igyekeznek is elkendőzni, amit lehet, sok áldozat hallgatását peren kívüli megegyezéssel veszik meg- akinek lóvéja van, mindent megúszhat.

No ez a szemlélet az, amit nem kellene áthozni az öreg kontinensre. És át kellene gondolni mindenkinek, hol a határ, ahol pár érem reményében inkább elnéznek egy ballépést, és mi az, ami már elfogadhatatlan.

0 Tovább

Boldog, szurkolók nélküli világ

A magyar focinak szemmel láthatóan a drukkerek léte okozza a legtöbb problémát. Új szintre emelte a hadakozást az ultrákkal az Újpest, ami bejelentette, ha újabb pénzbüntetést kapnak a szurkolók miatt, önszorgalomból három alkalommal zárt kapuk mögött játszanak. Ám ezt az MLSZ nem engedte meg a klubnak...

Ahogy szoktam, először most is nemzetközi példákat idézek fel magamban. Igen, létezett már olyan, hogy egy klub maga zárta ki a szurkolókat, de ehhez brutális atrocitások kellettek. Halálos kimenetelű szurkolói összecsapások vagy a fél stadion lebontása, nem pedig az, hogy gyalázkodó rigmusok miatt kapott egy csapat fél millió forint büntetést. Egyébként nem tudom, melyik országban ücsörögnek szemérmes apácák a lelátón, de szerintem még ők is eleresztenének valami csúnyát időnként ha magyar meccset néznének, pénzért, és látnák ezt a színvonalat.

Mellesleg valamennyi szurkoló kitiltása azért elég erős húzás. Az Újpest azon csapatok közé tartozik, aminek még akad is pár drukkere, remek ötlet szépen leépíteni őket ilyen módszerrel. Mert ne legyenek kétségeink, ettől aligha lesz több rendes, kulturált szurkoló, akik halk, illedelmes tapssal biztatják majd kedvenceiket. Engem nem érdekel, ki mit hisz, de a hangulatos, izgalmas focimeccs bárhol a világon fel tudja korbácsolni az indulatokat, Argentinától Oroszországig, Németországtól Egyiptomig.

Az tragikus és megengedhetetlen lenne, hogy ez átcsapjon erőszakba, harcba, de azzal kell szembenézni, hogy mindig lesznek idióták a szurkolók közt, mint ahogy vannak idióta sakkozók, filmrajongók, vallási fanatikusok is- pedig utóbbiak ugyebár nem pár gól miatt hőzöngenek, hanem "szent eszméket" követnek. Ma Magyarországon viszont jóval kisebb gond a szurkolói erőszak mint pár éve: hallani időnként pár pofonról meg elvett sálakról, de hol vannak már azok a többezres kemény magok, akiket komoly feladat volt kordában tartani! Lézeng a pár megmaradt drukker, akár még anyáznak is, sőt, ami a legdurvább, szidják az MLSZ-t, ami annyi, de annyi csodálatos eredményt tud felmutatni, már klubkártya is van...

Mondjuk ki: jelenleg a szurkolás olyan, amilyet ez a magyar foci megérdemel. Hangulattalan meccsek, gyönge színvonal, okoskodó szövetségi illetékesek, az eredmény meg egy nagy nulla- tombol a nihil. Ha a meccs nem hozza lázba azt a pár jegyvásárlót, könnyen találnak más témát maguknak. És ehhez ilyen klubvezetők illenek, akik a saját szurkolóikkal hadakoznak, és üres lelátókról álmodnak. Sok sikert hozzá, igazán nemes cél... 

0 Tovább

Dübörög a Deflategate

Az egész NFL pár puha labdára figyel a Super Bowl helyett- ki hallott már ilyet? Az elmúlt napokban ezer hírt olvastam a Deflategate (vagy Ballghazi, CSI:PSI) néven emlegetett botrányról, és most már itt az ideje, hogy röviden szóljak róla.

Próbáljuk időrendben áttekinteni a történéseket! Múlt hét vasárnap került sor az amerikaifoci-liga főcsoportdöntőire. A Seattle Seahawks óriási meccsen, drámai fordítás után győzte le a Green Bay Packerst, míg a New England Patriots 45-7 arányban mosta le az Indianapolis Colts csapatát. Mindenki azt hitte, a szoros mecccsről beszél majd mindenki, de váratlan módon a Patriots került a címlapokra- pontosabban az általuk használt labdák.

Alig pár órával a meccs után felröppent a hír a twitteren, hogy egy bennfentes információ szerint az NFL vizsgálja a Patriots labdáit, mert azok nem voltak a kellően keményre fújva. A szabályzat egészen pontosan meghatározza a tojáslabdában szükséges nyomás minimális és maximális értékeit, ezt a bírók meccs előtt ellenőrzik, utána már elvileg senki nem nyúlhat hozzájuk. Úgy tartják, a kicsivel puhább labdák előnyt jelenthetnek, hiszen az irányító erősebben megfoghatja azt, biztosabban dobhatja. Főleg esős, hűvös időben- és Foxboróban azon az estén pont olyan volt.

A Patriots csapatát már korábban is vádolták csalással vagy a szabályok rugalmas értelmezésével. A hírhedt Spygate ügyben komoly büntetést is kaptak, mert levideózták az ellenfél védőegységének edzőjét és így megfejtették a kézmozdulatok jelentőségét. Az utóbbi másfél évtizedben rendkívül sikeres franchise mindig is sokak által utált csapat volt, ez pedig csak olaj volt a tűzre. Az már másik kérdés, hogy azóta némely rivális edzője is beismerték, akkortájt ők is figyelték az ellenfél kommunikációját, ez teljesen bevett gyakorlat volt. Mindenesetre ez az előélet és az általános Patriots-utálat megágyazott annak, hogy a labdaügy után újjáéledjen a Belichick-Brady klán vádolása.

Az információk gyorsan szaporodtak. Mint kiderült, a Patriots 12 labdájából 11-ben volt kevesebb a nyomás a minimálisnál, nagyjából 15 százalékkal. Ez kétségtelenül gyanús, ám kissé nehéz átlátni az információk seregén, mert az utóbbi napokban elég sok egymásnak ellentmondó hírt olvashattunk.

Ott van például annak a sztorija, hogy is figyeltek fel erre a problémára a bírók. A Colts ellen a második negyedben Tom Brady csúnyán eladta a labdát, azt az ellenfél linebackere, D'Qwell Jackson szerezte meg. A pletyka arról szól, ő érezte, hogy valami nem stimmel, szólt a csapat edzőjének, aki pedig jelezte az egészet az általános menedzsernek- ezután kezdtek vizsgálódni a bírók. Az edző, Chuck Pagano már másnap cáfolta, hogy bármit tudna az egész ügyről, pár nap múlva pedig Jackson jelentette ki, szó sem volt ilyesmiről, hiszen ő védőjátékos, alig ér labdához, képtelen lenne megérezni a különbséget. Akkor jött az a verzió, hogy a rájátszás előző fordulójában vesztes Baltimore Ravens vezetői hívták fel a liga figyelmét utólag a puhább labdákra, de ők ezt tagadták. Jelenleg így aztán azt sem lehet tudni, ki és mikor vette észre ezt az egészet.

Fontos megjegyezni, hogy azért nem olyan könnyű megállapítani, milyenek is az adott labdák, mert a két csapat a saját labdáit használja- 12-12 darab van előkészítve, amit a csapat akkor kap kézhez, amikor éppen támad. Tehát tényleg kizárólag labdaeladás alkalmával veheti kézbe az ellenfél játékosa azt. Mindez egyrészt azt jelenti, hogy nem nagyon lehet kiszúrni ezt a dolgot, másrészt pedig azt, hogy ha valóban előnyt jelent, az csak annak a csapatnak kedvez, amelyik trükközik a labdákkal. Így nem lehet utólag azt mondani, "nem mindegy, hiszen a Colts is azt használta?" Nem, ők a sajátjaikkal dobáltak. (Egy kis történelmi visszatekintés: ezt a rendszert a sztárirányítók, Brady, Manning és a többiek harcolták ki a kétezres évek közepén, mert úgy vélték, hátrányt jelenthet, ha sorsdöntő pillanatban a hazai csapat szertárosa odaad egy betöretlen, még nem jól tapadó labdát az ellenfélnek.)

Mellesleg nehéz megállapítani, mekkora előnyt jelent ennyi nyomáskülönbség. Eleve nem ugyanúgy szeretik a labdákat az irányítók, akik meccs előtt órákon át válogatják, melyiket használják majd. Aaron Rodgers például a szabályosnál keményebbre fújná, ha lehet, mások pedig épp az alsó határérték közelébe. Átlagember soha nem szúrja ki a különbséget, mert a mért nyomáseltérés annyit jelent, hogy kb. 1 milliméterrel mélyebbre nyomhatnánk be az ujjunkat a labdába. Ez szinte elhanyagolhatónak tűnik, de az NFL szintjén talán nem az. A hírek felröppenése után nem sokkal kiderült, hogy ezzel a trükkel többen éltek, például egy Super Bowl-győztes irányító, Brad Johnson elismerte, a nagydöntő előtt 7500 dollárt fizetett a labdás srácoknak, hogy óvatosan kiengedjenek a mérközés alatt a levegőből.

Azt se vitatta soha senki, hogy a Patriots egészen biztosan nem ezért lépte le ellenfelét a főcsoportdöntőben. Maguk a Colts játékosai is így nyilatkoztak, még Andrew Luck irányító is úgy vélte, túlságosan felfújják ezt az ügyet, a jobb csapat nyert, kész. Volt csapattársa, aki szerint a Patriots egy darab szappant használva is sokkal több pontot szerzett volna. Ez már csak azért is lehetséges, mert azon az estén a futójáték nagyon hangsúlyos volt, aminél tökmindegy a labda nyomása. 

Kicsivel később az is kiderült, hogy még kevesebb befolyása lehetett a labdáknak az eredményre, mert már az első félidőben rámértek a bírók a labdára, és a második félidőt szabályosra fújt labdákkal játszották a csapatok. Az első félidőben 17-7 volt az eredmény a Patriots javára a "csaló" labdákkal, a második félidőben 28-0 a szabályosakkal. Ennek ezen az estén ennyire nem volt jelentősége.

Akkor miért kell foglalkozni az üggyel? Hát egyszerűen azért, mert a szabályokat azért írják, hogy azokat mindenki betűre betartsa. És ha valaki akár a legminimálisabb előnyre is szert tehet egy nem megengedett trükkel, akkor igenis szükséges kivizsgálni az esetet. A Patriots szurkolói és az őket nem szeretők jelen esetben pont ugyanazért háborognak: a csapat jobb volt, mi szükség volt erre?

A hét folyamán mindenki megszólalt. A csapat edzője, Bill Belichick indulatosan utasította vissza a vádat, és közölte, mivel a labdákkal elsősorban az irányító találkozik, ő válogatja őket, kérdezzék Tom Brady-t. A sztárjátékos szintén tagadta, hogy bármilyen módon manipulálta volna a labdákat, de magyarázatot ő sem tudott adni a történtekre. Sokak már előre ítélkezve azt mondták, tuti, hogy Brady hazudik, most rombolta le a nimbuszát, győzelmei ellenére öröksége értéktelen, és így tovább- ismerjük, amikor beindul a túllicitálás a tengerentúli médiában. Az NFL annyit közölt, hogy a vizsgálat zajlik, több tucat embert kérdeztek ki, és a munkát egy olyan jogi szakember irányítja, aki független a ligától. A Patriots minden téren együttműködik a vizsgálódókkal, segíti a munkájukat, minden szükséges információt megad.

És jelen helyzetben mindenki találgat. Szombat este a témába belefáradt Belichick rendkívüli sajtótájékoztatót tartott. Közölte, bosszantja, hogy az év legfontosabb meccse, a Super Bowl előtt a felkészülés helyett labdákat pumpálgattak és tesztelgettek, hogy választ kapjanak a kérdésekre. Állította, megállapításuk szerint egyszerűen annyi történt, hogy az öltözőben, melegben felfújt labdák odakinn a hidegben vesztettek a nyomásból- ez tiszta fizika, ilyen van, a kérdés az, hogy mekkora a hőmérsékletkülönbség. Ha elég nagy, ez a verzió valóban elképzelhető. És a szintén odakint tesztelt Colts-labdák miért voltak szabályos nyomásúak? Nos, nem biztos, hogy ugyanott, ugyanabban a melegben fújták fel őket. Ráadásul amennyiben Luck Rodgershez hasonlóan a keményebb labdákat kedveli, így a meccs előtt eleve nagyobb nyomás hiába csökkent, még mindig határértéken belül maradhatott a hidegben.

Azt, hogy meccs közben, nyolcvanezer néző, több tucat kamera és egy rakás bíró előtt bárki be merte volna-e vállalni, hogy eresztget egy kis levegőt a labdákból, meglehetősen valószínűtlen. Ám az is eléggé hihetetlen, hogy egy hideg este robbantotta ki az NFL egyik nagy idei botrányát. Talán az NFL vizsgálata választ ad a Super Bowl-ig, talán nem. Meglehet, a liga nem is bánja, hogy egész Amerika és a fél világ néhány kissé puhább labdával foglalkozik, és így folyamatosan napirenden tartja az amerikaifocit. Aztán a jövő héten folytatódhat a hangulatkeltés a nagydöntő előtti felhajtással. Ez persze már-már összeesküvéselmélet- hogy nézne már ki, hogy egy dollármilliárdos sport-média biznisz ilyen ócska trükkökkel élne? Ez tisztára olyan, mintha valaki egy picivel lágyabbra pumpálná fel a labdáit...

2 Tovább

Megszédít a pénz

Olvastam a kenyai futónő doppingügyéről (az origón olvashatóak a részletek), és már azt feszegetik, az afrikai atléták is egyre gyakrabban nyúlnak tiltott szerekhez- többek között az európai edzők és orvosok közreműködésével.

Abba nem mennék bele, ki, hol, mikor doppingolt, mennyire furcsa, hogy valaki lebukik doppinggal, valakitől mintaadás elmulasztása miatt vesznek el olimpiai aranyat, mások meg évekig el tudnak lavírozni a vizsgálatok között. Lance Armstrong ügye jó példa rá, miféle maffiák épültek rá a professzionális doppingolásra, és a balhé már messze nem magányos sportolókról szól, benne vannak az edzők, sportvezetők mellett még az ellenőrzésért felelősek is.

A kérdés az, miért is van ez az egész. A válasz pedig pofonegyszerű: a pénz a mozgatórugó. Méghozzá nagyon-nagyon sok pénz. A maratoni versenyzőről szóló cikkben van benne, hogy az összetett győzelemért félmillió dollár járt, azaz több, mint 120 millió forint. Ez piszkosul nagy összeg, egyetlen versenysorozat(!) megnyeréséért. És ott van a többi pénzdíjas verseny, ott vannak a reklámlehetőségek, ott vannak a jó olimpiai szereplésért kapott hivatalos állami jutalmak, a szponzori szerződések... 

Azért nem említek magyar sportolókat, mert ugyan a mi színeinket képviselők közül is buktak meg páran, de hiszek benne, túlnyomó többségében tiszta eszközökkel érik el a sikereiket. Nem lenne jó, ha nevük egy mondatban szerepelne a doppinggal, de mind tudjuk, őket sem csak a büszkeség motiválja, meglepő sportágakban is nagyon komoly pénzek mozogni. Az senkit nem lep meg, hogy egy közepes focista jól keres, de rengeteg pénzdíjas verseny van más sportágban is, az olimpiai érmesek jutalmat és életjáradékot kapnak és így tovább. És ha ezeket az összegeket odatesszük a magyar átlagfizetés mellé, nem nehéz megérteni, komoly hajtóerő a pénz is.

Szegényebb országokban még nagyobb a különbség, egy afrikai atléta nyilván egész családja életét megváltoztatja a pár százezer dollárral. A gazdag országokban pedig a csúcssportágakban egyenesen dollármilliók forognak, amik sok mindenre ráveszik a csalástól nem megriadó sportolókat. A kellemetlen az, hogy a nemzetközi sportszövetségek is kimagasló versenyzőket akarnak a kirakatba tolni, hiszen számukra is létkérdés, mennyire eladható a sportáguk. Így aztán a nagy duma ellenére bizonyára sok lebukást elsikáltak, mert szükség van a sztárokra, a modern kori gladiátorokra.

A pénz mindenkit megszédít. Azt hisszük, a nemzetközi sportvezetők minimálbért keresnek? Ugyan már. A szponzorokat pedig baromira nem érdekli, melyik sportoló doppingolt, őket az izgatja, hogy a termékük reklámozója olyan csillag legyen, akiért milliók rajonganak. Amikor jönnek a nagy lebukások, akkor persze rettentően felháborodik mindenki, de őszintén, a szponzor csak jól jöhet ki a dologból. Ő elmondhatja, jóhiszemű volt, talán még a támogatás egy részét is vissza tudja perelni, és a sportoló nevével eladott termék bevételét tőlük senki nem kéri vissza. Majd találnak más reklámarcot...

Globális összefonódás ez, amiben a lebukásig senki nem akar feszegetni semmit. A botrányok pedig elcsitulnak, hiszen mi, nézők csúcsokra vágyunk. Papíron mi hozzuk meg a végső döntést, de a valóságban azért minket irányítanak és manipulálnak. Mivel ez manapság legalább annyira szórakoztatóipar mint sport, számomra ez nem tragédia: választok, hogy sorozatot nézek vagy meccset, de nagyjából ugyanúgy kikapcsolódás. Az egész doppingosdi fárasztó, értelmetlen. Úgyis a pénz érdekel mindenkit ebben a körben, nem lenne egyszerűbb sokkal lazábbra venni a szabályokat? A versenyek ugyanúgy jók lennének, a pénzdíjakat megnyernék a dobogósok, a szövetségek és a szponzorok megkapnák az eladható sztárokat, és nem kellene utólag, évekre visszamenőleg átírni az eredményeket.

Mert azért ember legyen a talpán, aki megmondja, most akkor nyert-e bármilyen versenyt Lance Armstrong?... És ha nem, akkor ki nyert valójában? Elárulom, a wikipedia oldala szerint az 1998 utáni eredményeit mind eltörölték. Na, erre varrjon gombot az egyszeri sportrajongó! Mert ezeket a listákat utólag átírogatni az egész sporteszme megcsúfolása. Pláne, amikor van egy pályán elért eredmény, aztán egy átvariált, aztán egy visszaperelt érem, aztán végül senki nem tud semmit.

Ennél még azt is jobban el tudnám fogadni, ha mindenki azt használna, amit akar. Tökéletes esélyegyenlőség eddig se létezett, és az pedig úgyis a sportoló saját döntése, árt-e az egészségének doppinggal. Így is rengetegen megteszik, pedig pontosan tudják mivel jár. Ami viszont most van, az nem csak nekik árt, hanem mindannyiunknak...

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések