Nem is igazi focidrukker, aki nem emel kalapot Francesco Totti előtt.

Valljuk be, a futballkedvelők valahol mélyen szentimentálisak. Különben mi más magyarázata lenne annak, hogy meglett emberek könnyeznek azért, mert egy nagy kedvenc a szögre akasztja a stoplist? És Totti búcsúján tízezrek maradtak a meccs után a stadionban, hogy nagy közös ünneplés során fejezzék ki tiszteletüket a legenda iránt.

Vannak játékosok, akiket még a rivális drukkerek is tisztelnek. Nem csak az eredményességük okán, misztikus rangja van a klubhűségnek is. Egyszerűen becsüljük azt, aki kitart egy csapat mellett, hiszen mi magunk szurkolók is ezt tesszük, nem cserélünk mezt csak azért, mert az egyik idény rosszul sül el. A drukker sokkal könnyebben megbocsát a hibázó játékosnak, ha nem folyton csapatot váltó zsoldosról, hanem "a mi fiunkról van szó".

Számon tartjuk a riválisok legendáit is. Nem kell ahhoz fradistának lenni, hogy az ember becsülje Albert Flóriánt vagy Simon Tibort, fejet hajtson az újpesti Szusza Ferenc vagy a Vasas-ikon Illovszky Rudolf előtt. Persze néha úgy hozza a sors, hogy egy-egy klublegenda csapatot vált, de mégis mind tudjuk, belül kiért dobog a szívük. Nagyon sokan vissza is térnek később oda, ahonnan indultak. Amikor arról beszélünk, hogy morzsolódik le a hazai foci rajongótábora, bizony arról is van szó, hogy sok vezető jöttment tucatjátékosokkal szorítja ki a csapatért élő-haló saját nevelésű embereket. Mind tudjuk, egy-két év múlva ők már nem lesznek itt, és így nehéz is úgy lelkesedni értük.

Bármennyire el van üzletiesedve a mai foci, napjainkig vannak olyan emberek, akik nagyon hosszú időt húznak le egy csapatnál. A madridi Casillas vagy Raul, a Barcelonában Iniesta, a Liverpoolban Gerrard, a Juventusból Del Piero, a Milanos Maldini- jól ismert nevek. Van, akinek nem adatott meg, hogy szeretett klubjából vonuljon vissza, ami végülis érthető, hiszen a világ élvonalát jelentő csapatokból ki lehet kopni, jöhet egy új edző, felbukkanhat a poszton egy világmegváltó tehetség.

És a pénz az úr: megtapsoltatják a feleslegessé vált, máshova igazoló játékost, akármekkora legenda, aztán búcsút intenek neki. Persze fordítva is igaz, hogy a pénznek nagy súlya van, mert ezek a futballisták is mondhatták volna azt, inkább nem akarnak más csapatban játszani, hanem ha nem jók az első csapatban, akkor visszavonulnak.

Totti ezt az utat választotta, pedig bizonyára 1-2 éve kapkodtak volna még utána Katarban vagy az Egyesült Államokban, sőt, talán még most is összefocizhatna pár dollárt. Nyilván nem ítélem el azt, aki kihasználja az utolsó lehetőséget a pénzkeresésre, de az, hogy a Roma legendája úgy érezte teljesnek a karrierjét, ha egész életét ugyanannál a csapatnál tölti, ahol egész életében játszott, még inkább növeli a presztízsét.

Hát ezért ült ott több tízezer ember a megható búcsúzáson a stadionban. Látták ahogy a könnyező Totti még egyszer utoljára körbesétál a pályán, majd felolvassa a levelet, amit a különleges alkalomra írt. S aztán természetesen másnap az egész világot bejárták a búcsú képei, a levél fordítása. De még úgy is megérintette az embert ez a pár perc, ha nem értette pontosan, mit mond Totti.

Tudom, hogy a focinak manapság időnként rossz a megítélése. Túlságosan pénzközpontúnak tűnik, zavaró időnként az erőszak vagy a bunkóság, meg úgy általában nem tűnik túlságosan kifinomult sportnak. Én viszont azt szeretném, ha a mostani gyerekeknek azt is meg lehetne mutatni, milyen, ami szép ebben a játékban, akár a pályán, akár a pályán kívül.

Még a bukásokban is van valami felemelő, ha becsületes küzdelem után veszít a csapat, majd évről évre lelkesít a remény hogy most majd sikerül valamit elérni. A közösen megélt győzelmek feledhetetlenek maradnak, mint ahogy igenis lehet jó példa egy focista is, aki emberségből, hűségből vagy sportszerűségből jelesre vizsgázik. 

Szóval a sport valójában nagyszerű dolog, ha a jót látjuk meg benne. Szerencse, hogy vannak ilyen momentumok, amikor oly könnyen átélhető ez a nagyszerűség- arra kell vigyáznunk, hogy a pénz ne irtsa ki ezeket a felemelő pillanatokat. Mert ez rajtunk, rajongókon is múlik, amikor megbecsüljük azt, ami dollárban nem kifejezhető...