Bemutatkozott az új magyar szövetségi kapitány.

Az origo Facebook oldalán így harangozták be a tegnap esti válogatott meccset:

Utólag persze könnyű okosnak lenni, de az utóbbi másfél év aztán pont nem arról szólt, hogy a magyar fociválogatott bármilyen meccse (sőt, bármilyen magyar csapat nemzetközi meccset) felhőtlen szórakozást jelentene a szurkolóknak.

Hát, Georges Leekens debütálása sem okozott sok örömet. A két éve nyeretlen, gyengécske Kazahsztán "lepte meg" a mieinket, idehaza. Azért jegyezzük meg, elég erős sorozat, hogy Andorra ellen Bernd Storck ült a kispadon, a luxemburgi vereség előtt Szélesi Zoltán készítette fel a csapatot, és most az új ember is egyből égéssel kezd.

Lehet itt beszélni arról, hogy a magyar szurkolók a világ legtürelmesebb fajtájából valók, békésen, továbbra is bizakodva várják, hogy a kezdeti bukdácsolás után majd feltámadjon Leekens csapata, és most sem csalódottak- nyilván csak a szél fütyült úgy be a stadionba, hogy a visszhang a szurkolók füttyszavának hangzott. 

Ez egyszerűen csak mese. Egy kisiklás belefér, de ami az EB-óta zajlik, az folyamatos pofáraesés. Lelépnek minket az erős csapatok, és megtréfálnak a gyengék. Igazi adakozó hangulatú gárda a mienk, győzelmekkel lepi meg az ellenfeleket. De szólni kéne a fiúknak, hogy nem nekik kellene örömet szerezni, hanem nekünk, magyaroknak...

Szóval fogy a türelem, miközben már olyan helyeken is stadion épül, ahol jelenleg semmilyen felnőttcsapatot nem működtetnek. Kár hogy a szép tetőszerkezet nem tud beállni védekezni, a lelátók pedig ritkán rúgnak gólt... Ami tény: a kazah meccs előtt sem vártam csodát, de most már teljesen szkeptikusan nézek a következő válogatott találkozók elé. Az pedig, hogy kizárt-e, létezik-e jobb program a magyar csapat meccseinél? Költői kérdés...