Őszintén szólva bevallhatom, nem igazán hozott lázba az efféle ügy sose. A bírókérdésről azokban az országokban lehet sokat beszélni, ahol a foci színvonala miatt esélytelen a részvétel a világeseményeken. Vajon kit érdekelne Kassai jelenléte Brazíliában, ha Dzsudzsákék a kinti csoportmeccsekre készülnének?
A kérdés természetesen költői. Hülye helyzet, de nálunk komoly futballmeccsen, vb-döntőn, EB-elődöntőn, rangos BL-meccsen csak akkor léphetett pályára magyar az utóbbi két évtizedben, ha a sípot fújta. Máshol az aranylabdások, az ararnyérmes focisták a sztárok, mifelénk meg Puhl Sándor.
Hozzá kell tennem azt, hogy bármit is gondol valaki Puhl Sándorról a mostani médiaszereplései alapján, annak idején nagyon jó bíró volt. Tudom, ez is csak olyan, hogy rajtunk kívül a kutya nem emlékszik rá, ki is vezette a világbajnoki döntőt 1994-ben, de mi azért számon tarthatjuk Puhl érdemeit.
Kassainál fel lehet emlegetni az EB-n elkövetett hibákat, ám megjegyezném, az ilyen hibák jelentős részét simán kiküszöbölhetnék, ha legalább a kérdéses góloknál bevezetnék a videobíráskodást. Kassain és az asszisztensén, Vad Istvánon verték el a port, de nem ők hozzák meg a döntést a felhasználható technikai eszközökről. Amíg ennyire kizárólagos az azonnali emberi döntés szerepe, addig a bírók akármikor belefuthanak ilyen hibákba, és hiába maradnak ki aztán a nagy tornák keretéből, ez az alapproblémán nem változtat. A kihagyástól való félelem senkiből nem csinál számítógépagyú, robotreflexű, kameraszemű bíróterminátort.
És akkor itt tovább is kellene lépnünk, a focinkról kéne beszélni, az Európa-szerte ismert sztárjátékosainkról, a válogatottunk esélyeiről a legjobb 16 közé jutásra, a klubcsapatok előtt álló kihívásokról a nemzetközi kupasorozatok tavaszi folytatásában. De nekünk marad Kassai, aki itthon marad. Persze lássuk be, nálunk nagyobb szakértő nem is lehet, ha azt kell kielemezni, miért nem vehet részt valaki a magyar futballéletből a csúcstornákon vagy a Bajnokok Ligájának végső szakaszában. A Kassai-témát is jól ki lehet vesézni, csak éppen ez sokkal inkább az ő személyes bírói karrierje, mint egyfajta közös örömöt okozó csapatsiker.
Valószínűleg a spanyolokat a világ- és Európa-bajnok csapatukkal, a Real Madriddal és a Barcelonával kevésbé izgatja, mire mennek Brazíliában meg az európai kupákban a bírók. Sőt, akkor örülnének a legjobban, ha a sípmestereiknek esélye sem lenne a döntőt vezetni, mert a csapataik érdekeltek lesznek. Azt hiszem, szívesen cserélnénk velük- akár azon az áron is, hogy többé magyar bíró a csúcstornák közelébe se jusson.
Utoljára kommentelt bejegyzések