Sejtettem, hogy új élmény lesz majd egy felfűtött helyiségben jógázni, és nem is csalódtam. Teljesen mindegy, mit vár az ember, az biztos, hogy emlékezetes élményeket szerez, mert nem igazán lehet felkészülni a körülményekre...

Amikor az ember már pár mozgásformát kipróbált, szívesen kísérletezik új dolgokkal. Én sem vagyok kivétel, így ha a környéken van valami érdekesség, élek a lehetőséggel. Azt hiszem, a felfűtött helyiségben tartott jógaóra mostanában igazán divatos, tehát akár azt is mondhatnám, kivételesen trendi voltam, amikor ilyenre mentem el.

Hogy egy-egy divathullám mögött mennyi racionalitás van, azt nehéz eldönteni külső szemlélőként, személyes tapasztalat nélkül. Az ötletgazda Bikram Choudhury személyiségéről mindenféle sztorik keringenek, de bevallom, ezek különösebben nem voltak rám hatással. Én vele nem találkoztam, nem is fogok, tehát az ügyeinek nincs befolyása arra, hogy érzem magam egy órán.

Az amaSoléban voltam pár foglalkozáson, és bevallom, több alkalom után is ugyanolyan intenzívnek érzem, mint amilyennek először megtapasztaltam ezt a mozgásformát. Dőlt rólam a víz, próbáltam a helyes tartásra koncentrálni, és a határaimon belül maradva ugyan, de igyekeztem magamból kihozni a maximumot. Kicsit furcsa volt eleinte a némileg katonás, fegyelmezett menete az órának, cserébe viszont nem nagyon volt idő elkalandozni gondolatban. Én szeretem azt, ha egy edzés, akármiről is legyen szó, nem csak átmozgat, de kihívást is jelent. Hát, a hot jógától megkaptam ezt az érzést, a végére a szó szoros értelmében úgy éreztem, ki vagyok facsarva. És ez nem rossz dolog, épp ellenkezőleg. Az ember büszke magára, mert képes volt végigcsinálni azt a másfél órát.

A benyomásom az volt, hogy mindenféle háttér, edzettség nélkül roppant megterhelő lehet egy kezdőnek egy ilyen óra. Akár testileg, akár lelkileg- utóbbi azért, mert mindig igyekszünk tartani a lépést. Hiába próbálják tudatosítani, meg lehet állni, pihenhetsz egy-két gyakorlat erejéig, amikor mindenki más mozog, nem szeretünk lemaradni. Pontosabban szólva az utóbbi másfél év sok edzése után én már nem törődök a hiúsággal, ha arra volt szükség, nyugodtan kihagytam egy-egy gyakorlatot. A mozgás nem csak arra tanított meg, mit bírok, de arra is, mikor kell lassítani, megállni. Aki büszkeségből vagy más okból túlságosan erőlteti a dolgot, a végén szerintem már csak szenved- feleslegesen. Az amaSole oktatói profik, odafigyelnek az emberre, de akkor is kizárólag én magam tudhatom, mit érzek, mit bírok és mit akarok igazán.

Ha valaki kezdőként akarna így jógázni, én nem beszélném le róla, csak még nyomatékosabban felhívnám a figyelmet rá, csak saját magára figyeljen, a saját korlátain belül végezze a gyakorlatokat, fogadja el, hogy eleinte sok lesz a kihívás, és higgyen benne, lesz ez más is, sokkal jobb is. Végülis az egész életmódváltás egy teljes szemléletváltásból indul, nem két hétre kell tervezni, hanem sokkal hosszabb távon. Ha a hot jógának is úgy indul neki a kezdő, hogy időt, több hetet ad magának a felzárkózásra, meg fog lepődni a változástól. Más esetben szerintem garantált a csalódás. Rajtunk múlik, mire adunk magunknak esélyt.

Egyébként a stúdióban van másféle jóga is, amit nem forró teremben tartanak, más tempóban zajlik, de téved aki azt hiszi, azokban már nincs is semmi kihívás. Más órákon más feladatokkal kell megküzdeni, néha a nyújtások jelentenek gondot, máskor rendesen kifáradnak az izmaink. Mindig lehet fejlődni, előrelépni magunkhoz képest. Ehhez pedig egyszerűen csak koncentrálni kell. Meg is lep, amikor valakik sustorognak egy órán, amikor leginkább magukra kellene figyelniük. A jó stúdióban megteremtik ehhez a megfelelő környezetet, innentől kezdve a többi a mi dolgunk.

És esetleg kapunk egy kis pluszt is. Jó volt jógázni, tetszett a tisztaság, a rend, de volt még valami: az, hogy igyekeznek a vendégeket megismerni, többször is néven szólítottak. Hirtelen úgy érezheted, része vagy egy kis közösségnek, nem csak bemégy, gyúrsz, aztán irány haza. És persze ha ilyen a hangulat, az órán résztvevő kis csapat, ahol hölgyek és urak (előbbiek többségben) kortól függetlenül arra a kis időre kicsit egységesebbé válik. Furán hangzik talán, de hatással vagyunk egymásra- magunkra figyelünk, de a többiek koncentrációját is lehet érzékelni, és ez megmozgat némi többletenergiát.

Néha jó átadni magam a csoportos óra közös élményének, mert a futás sokkal inkább egyéni műfaj a számomra. Új tapasztalatok, új tanulságok- örülök neki, hogy eljutottam a nyitottság és önbizalom olyan fokára, amikor bátran bemegyek egy forró jóga órára. Ez a tudat pedig legalább annyira kellemes, mint a jóleső fáradtság az óra után...