Amióta változtattam az életmódot, az előző napok kilengéseinek másnap nem rosszullét és fejfájás a következménye, hanem izomláz. Nincs mese, kevesebbet iszogatok, viszont többet sportolok, és néha egy kicsit túlzásba viszem a dolgot. Persze nekem ez nem nehéz, nem vagyok annyira nagy sportember, hogy nevessek minden kihíváson.

A napokban például olvastam egy bejegyzést arról, hogyan lehet másféle technikával futni. Igyekeztem némi információt összeszedni, kerestem egy cipőt, aminek nem olyan magas és párnázott a sarka, és megpróbáltam tudatosan odafigyelni rá, hogy végig a lábfejem első részére érkezzek.

Szögezzük le, nagyon amatőr futó vagyok, 8-9 kilométereket szoktam kocogni, de most az átlagnál valamivel tovább bírtam a tempót. Ráadásul vidéken, jórészt földutakon futottam, több emelkedőt beiktatva. Egészen jól is ment minden, de amikor megálltam, akkor már éreztem, a lábszáramban az izmok elég keményen meg lettek dolgoztatva. A nyújtáskor is tisztában voltam vele, másnapra ebből izomláz lett, és tényleg.

Az izomláz egyébként pár mozgásformánál már nem nagyon szokta követni az edzést, ha biciklizek vagy úszok, akkor ilyesmi mostanában nem volt. Súlyzózásnál gyakoribb, futásnál pedig ilyen jellegű, a lábszárban ennyire erősen érzett most volt először. De igazán nem szokott zavarni a dolog, legalábbis sokkal kevésbé van bűntudatom a piás másnaposság utáni hangulattal összevetve. Vagyis nincs egyáltalán bűntudatom, mert az ember hülye módon szinte még büszke is erre az izomlázra.

Minden egyes mozdulatnál, amikor többet teljesítek a korábbinál, tudom, hogy ebből lehet fáradtság, majd izomláz. Amikor fogom a súlyt és küzdök vele, akkor ez is átfut az agyamon, de csinálok még egy ismétlést. Azt tartom számon, milyen súllyal edzek és mennyi kilométert futok, és ez nekem így jó. Arra azért igyekezni kell vigyázni, hogy ne szálljon az ember magától, hiszen végülis nem a világbékét teremtettem meg, csak kocogok meg néha gyúrok, de az egészséges büszkeség mindenképpen tovább tud lendíteni, amikor épp nem lenne kedvem semmihez.

És lássuk be: ez az érzés ugyanúgy része az edzésekkel tarkított életmódnak, mint az izomláz...