2013 a sportban

Noha sok-sok esemény volt idén, pár eseményt önkéntesen kiragadtam közülük: én ezekre emlékszem jól.

Az amerikaifoci csúcsliga, az NFL döntőjét, a Super Bowlt a Baltimore Ravens nyerte. A Ravens nem éppen esélyesként került be a rájátszásba, ám ott már megállíthatatlan volt a gárda. Az utolsó idényében hosszú sérülés után visszatérő Ray Lewis a védelem egyik oszlopaként küzdött nagyott, az irányító Joe Flacco pedig dobálta a touchdown passzokat. A döntő a San Francisco 49ers ellen izgalmasan alakult, a 49ers nagy hátrányból zárkózott fel, de végül a Ravens nyerte a kupát. Külön pikantériája volt a meccsnek az, hogy a Harbaugh testvérek edzőként egymással néztek szembe a két csapat élén.

A női kézilabda Bajnokok Ligájában hosszú évek után sikerült diadalmaskodnia a Győrnek. Az idei döntő borzasztó izgalmak közepette dőlt el a javukra, ám ezúttal végre nekik sikerült egy hajszállal nyerni. 

A fociban a Bajnokok Ligájában német házidöntőt rendeztek, a Bayern München jobbnak bizonyult a Borussia Dortmundnál, ami az utóbbi években a Bundesligában megkeserítette az életét. Most viszont a néha peches meccseken, utolsó pillanatban kikapó München jó játékkal győzött az európai klubfoci legfontosabb versenysorozatában.

Az úszók világbajnokságán Hosszú Katinka remekelt, két aranyat és egy bronzot nyert, szintén aranyérmes lett Gyurta Dániel. A férfi vízilabda-válogatott győzelme is nagy örömet okozott, régen nyertek már ekkora tornát a fiúk, akik általában esélyesként érkeznek a versenyekre, de az utóbbi években nem jött ki nekik a lépés.

A magyar fociban a Győr bajnoki címe és a Debrecen kupagyőzelme ismét vidéki fölényt jelzett a bajnokságban. A válogatottnak voltak biztató eredményei, és tulajdonképpen még el is lehetett volna jutni a pótselejtezőig, de akkor jött a hollandiai meccs és az 1-8. Ritka nagy verést kapott a magyar csapat, de én már elég régóta nézem a meccseket, és megéltem a 0-6-ot a mexikói világbajnokságon, az 1-12-es pótselejtezőt a jugoszlávok ellen, szóval őszintén szólva nem éreztem ezt a pofont se megrendítőbbnek azoknál. Azóta már új kapitánya is van a válogatottnak, külföldi edző helyett a győriek bajnokcsapatának edzője, Pintér Attila ülhet le a kispadra. Majd kiderül, hogy sikerül-e ütőképes csapatot összekovácsolnia Devecseriékből...

És közben idehaza épülnek a stadionok- majd kiderül, belátható időn belül lesznek-e bennük teltházas meccsek. Tény, hogy nem a sok sikerrel megvívott nemzetközi összecsapás indokolja a felépítésüket: egyetlen csapat sem érte meg az augusztust a kupákban...

Erdei Zsolt március végén elvesztette veretlenségét egy vitatható pontozással zárult összecsapáson a nem különösebben neves Gyenyisz Gracsov ellen. A kiváló magyar bokszoló karrierjét nyilván méltó módon szerette volna vagy szeretné lezárni, arról egymásnak ellentmondó híreket olvastam, január végén szorítóba lép-e Elvir Muriqi ellen.

A Forma-1 idei bajnoka ismét Sebastian Vettel lett a Red Bull színeiben. Az év elején még izgalmasabbnak tűnt a versengés, aztán a mostanában szokásos módon megint a német pilótáé lett a végső győzelem.

Az atlétikában manapság már az az igazi kérdés, a sztárok közül ki hajlandó "fellépni" egy-egy versenyen. Szerencsére a világbajnokságnak van akkora vonzereje, hogy még egy Usain Bolt is elutazik Moszkvába a kedvéért, és végül három aranyérmet szerezve bizonyította, még mindig a csúcson van. Ám az év folyamán a jamaicai csodasprinterek közül többen is megbuktak a doppingvizsgálatot, óhatatlanul gyanúba keverve mindenki mást az élmezőnyben. Nagy kérdés, hogy a jövőben megtisztul-e a sportág, vagy mindig sikerül új teljesítményfokozókat fejleszteni, amit nem lehet kimutatni.

A 2020-as nyári olimpiai helyszíne Tokió lesz. Ez is csak azt a tendenciát erősíti, hogy a gazdag, fejlett országoknak van valódi esélye ilyen világeseményt rendezni. Mindez teljesen érthető, ha az óriási költségekre gondolunk, hiszen rengeteg a részvevő, a kísérő, nagy összegeket kell költeni az építkezésekre, a biztonságra is. A budapesti olimpiarendezés ezek fényében csak álom. Érdekes álom, de nyilvánvalóan nem reális, és én nem hiszem, hogy ez tragédia lenne. Az is szép, ha a magyar sportolók remekül megállják a helyüket nemzetközi színtéren, és erre nem is lehet panaszunk!

0 Tovább

Éremdömping

Bevallom, nehezen tudom követni az úszósport eseményeit. Régebben odafigyeltem az olimpiára, esetleg a világbajnokságra, az Európa-bajnokságot már kevésbé követtem. Aztán azóta már van vb és Eb rövidpályán is, és az idén csak meglepve olvastam, hogy Hosszú Katinka a mostani szezon alatt a rövidpályás világkupa-sorozat versenyein 32. aranyát szerezte.

Mennyi? Harminckettő? Egyrészt sokat elmond arról, milyen remek versenyző a magyar lány, másrészt meg arról, mennyi úszóversenyt rendeznek. (Mert persze ezek mellett a versenyek mellett ott vannak még a hazai versenyek is, vagy az érintetteknek az Universiade, stb.)

Most épp a rövidpályás úszó-Eb zajlik, remek magyar sikerekkel. Hosszú is nyert már pár émet, Gyurta Dani remekel, öccse is a dobogó tetejére állhatott versenyszámában. Örülök a jó híreknek, próbálok informálódni, hiszen érdekel a sport, szívesen hallok magyar sikerekről. 

Ám felmerül bennem a kérdés: ha én, akit még érdekel is a dolog, aránylag nehézkesen követem az eseményeket, az átlagember képes erre? Kvázi havonta hallanak arról, hogy Hosszú Katinka ismét versenyeket nyert, és nyilván felmerül bennük, ki és hogy rendez ennyiféle-fajta bajnokságot? És mennyit is ér egy itteni győzelem? (Nem anyagi értelemben persze, mert nyilván nemzetközi szinten ez már a pénzről szól, honorálni kell a legjobb úszók teljesítményét.)

Mert azért ha a szívünkre tesszük a kezünket, elismerhetjük, idehaza az átlagemberek többsége csak az olimpiai aranyakat tartja számon. Nem tragédia ez, hiszen a sportnak olyan seregszemléjéről van szó, aminek eredményeit évtizedek után is számon tartják. És ez a bökkenő ezzel a sok-sok mostani versennyel: szakmán belül lehet, hogy van értékük, de nekem például fogalmam sincs, volt-e tavaly ilyen világkupa, vagy tavalyelőtt. És arra sem emlékszem, ezelőtt pár évvel kik nyertek rövidpályás Eb-t, hol rendezték azt, voltak-e magyar érmesek, indultak-e rajta a legnagyobb sztárok. Bizony az olimpiai érem értékét az adja, hogy csak négyévente lehet ilyet szerezni, és a létező legerősebb versenytársakkal szemben kell azt kiharcolni...

0 Tovább

Sport-e a műúszás?

Először is le kell szögeznem, az edzésmunkát, a rengeteg gyakorlást elismerem, nagyra becsülöm, le a kalappal azok előtt akik éveken át dolgoznak amíg a legjobbak közé kerülnek. Ám a műúszás mint versenyszám mindig is fura volt a számomra.

Persze nem vagyok rutinos nézője, szakértője ennek a sportnak. Ha olimpiák idején ezt adta a tévé, belenéztem, és akkor vettem észre, a riporter a verseny előtt megmondta, valószínűleg az oroszok nyernek, a spanyolok lesznek a másodikok, így tovább. Tehát olyan jól borítékolhatóak voltak az eredmények, hogy jó eséllyel a fogadóirodáknál még csak nem is lehetett fogadni a végeredményre, vagy csak nagyon alacsony szorzóval. (Rákerestem, 1,21-es szorzót találtam az orosz csapat 2012-es londoni aranyérmére, azaz tényleg gyakorlatilag biztosra lehetett menni.) 

Önmagában ez persze nem tragédia, mert lehet attól még látványos a verseny, hogy nem túl izgalmas. De... a cirkuszban sem feltétlenül adnak aranyérmet a sok év alatt begyakorolt produkciók tökéletes végrehajtásáért. Igen, tudom, a másodpercre pontos időzítést meg a többit mind ezerszer kell ismételni, amíg tökéletes nem lesz, de a versenyen magán már ritkán vannak nagy esések, akkor már csak lemegy a show, és az esélyesek állnak a dobogón. Még egy műkorcsolyázó is eleshet, egy tornász is elronthatja a gyakorlatot, benne van a kalapban az, hogy valamiért borul az erősorrend, a műúszásban viszont ez igencsak ritka eset.

Szóval elismerem a beletett munkát, csak azon töprengtem el, mennyiben hasonlítható a versenyszám azokhoz a sportágakhoz, ahol századmásodperceken, kapufákon, egyetlen kihagyáson érmek sorsa múlik, ahol az elejétől kezdve óriási feszültség van a versenyzőkben- no meg a nézőkben is. Nehéz elképzelni, ahogy szívéhez kap egy-egy váratlan fordulatnál a műúszást követő sportrajongó.

Mindez nem lenne tragédia, ám közben azt hallom, olyan sportágak küzdenek az olimpiai programban maradásért, mint a birkózás vagy a vívás, ahol kiélezett meccseken feszülnek egymásnak a legjobbak, ahol nem lehet előre tudni, ki győz és ki veszít. A műúszás persze népszerű, biztos sok a nézője is, de... Ha választani kell sport és sport között, ott én arra szavazok, ahol igazi tétje van mindennek.

1 Tovább
123
»

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések