Olvasom, hogy kiváló úszóinknak már edzéslehetősége se nagyon van Budapesten, és emiatt joggal kiakadt Kiss László kapitány.

Bizonyára mindenki emlékszik arra a mondásra, hogy "Mi akarunk olimpiát rendezni? Először egy normális hétköznapot kéne!" Hát, most pont ez jutott eszembe. Elnyerte az ország az úszók világbajnokságának rendezési jogát, rohamtempóban elindult az építkezés (ami egyetlen hónap alatt a duplájára drágult), a büszkeségtől dagad a keblünk, remek.

Aztán meg kiderül, hogy épp csak arra nem nagyon van most lehetőség, hogy a soron következő világversenyre felkészüljenek a sportolók, mert egész nagy Budapesten kettő (azaz 2 darab)pályát kap a válogatott egy átmeneti időszakban. Aki nem fér be, az gondolom majd a szárazon fog "úszni", valamelyik segédedző időnként leönti őket egy veder vízzel, csak hogy meglegyen az érzés...

Végülis nem kell annyira erőltetni az edzést, "csak" egy rövidpályás EB jön, aztán meg valami kisebb esemény Rióban, valami olimpia... Minek is az a sok úszás, csak elfárad benne az ember. Nyilván nem kavar be a felkészülésbe az, hogy pár hétig vagy ki tudja meddig csak ilyen körülmények között dolgozhatnak legjobbjaink, miközben riválisaik csúcsfelszereltségű uszodában edzenek. Mit számít az a pár tizedmásodperc, ami ezen múlik?

Félretéve az iróniát, ez az egész nagyon-nagyon magyar sztori. Az egészből érződik a tipikus hozzáállás a magyar sporthoz: a látványos nagyberuházásokat toljuk, csak épp a mindennapokhoz szükséges kisebb fejlesztéseket hanyagoljuk el.

Pont mint a fociban, ahol sorra épülnek a stadionok, de az mintha elsikkadna, hogy ezeket meg is kellene tölteni fizető nézőkkel. Nincsenek átgondolt, kompromisszumos megoldások, például nem mondták azt, hogy Budapesten a jelenlegi öt első osztályú csapat osztozzon meg mondjuk három stadionon, aztán ha indokolt lesz, épüljön még több korszerű létesítmény- á, dehogy, a pár száz szurkolót vonzó MTK-nak is szupermodern aréna készül. 

Az úszók világbajnoksága is egyre többe és többe kerül, meglehet, igazi ékszerdoboz lesz majd a nagy uszoda, csak éppen mintha azt felejtették volna el, a versenyzőknek a felkészüléshez se ártana pár medence. És nem kell, hogy ultramodern, óriási lelátókkal ellátott építményben tudjanak edzeni- elég, ha kettőnél több pálya jut.

Így aztán most a sportolók nem azért kapálóznak, mert túl sokat vannak vízben, hanem azért, mert túl keveset. Igazi konklúzió pedig nincs, mert mi megszoktuk már, hogy mifelénk így mennek a dolgok. A lehetőségekhez képest messze túlteljesítenek legjobbjaink, és az aranyak egyfajta fügefalevélként fedik el az ilyen problémákat. Már amíg jönnek az érmek- mert utána aztán beindul az egymásra mutogatás, amiben a hazai sportvezetés igazi világklasszis...