Új elemekkel bővült az edzésprogramom: szőlőcipelés, préselés, favágás...

Manapság mindenféle testet-lelket ápoló programokat hirdetnek, ráadásul szép pénzekért. A létező legzavarosabb kombinációkkal lehet találkozni az ajánlatokat böngészve, mert aki igazán tutira akar menni, az minden divatos dolgot egyszerre próbál beletuszkolni a hirdetésbe. Aztán jön a jóga coaching meg az ajurvédikus wellness, hogy az ajánlat egyszerre építsen az ősi tudásra és a legmodernebb trendekre is.

Naná, hogy minden olyan dolog előkerül, ami csak használhatónak tűnik a marketingben. Logikus volt eljutni a falusi életmódhoz, és már láttam erre építő programokat itt-ott. Bár a marketingrizsa elég sok esetben butaság, a mögötte levő elképzeléssel egyébként nem lenne nagy baj: legyen tradicionális keleti vagy hagyományos nyugati gyökerű a program, az bizonyára nem butaság, hogy természetes alapanyagokból készült ételekkel, elmélyült meditációval, kézzelfogható eredményt hozó tevékenységgel szolgáljuk a test és a lélek megújulását.

A vidéki életmóddal sincs nagy gond, sőt. Az ember magának termel élelmiszert, maga készít mindent frissen, és a napi testmozgás jelentős részét a jó levegőn végzett munka teszi ki. Az persze kicsit furcsa, amikor minderre valaki fizetős programot hirdet, és az még furcsább, amikor valakinek meg is ér az ilyenben való részvétel párezer forintot. Persze, ha valaki szerint ez jó befektetés, miért ne?

Viszont van egy apró gond ezzel. Fentebb írtam, az elmúlt pár napot szőlőültetvényben dolgozva töltöttem. Szűk családi körben szüreteltünk, a meredek hegyoldalon a legfiatalabb emberként nekem jutott az a feladat, hogy lehozzam a zsákokat, azok tartalmát ledaráljam, préseljem. Persze szüreteltem is, aztán voltak olyan kiegészítő dolgok, mint az összes eszköz lemosása préselés előtt és után. Nagyságrendileg azért több száz kiló szőlőről van szó, dolgoztam rendesen. Az utolsó napon pedig afféle levezetésként fát vágtam, fejszével, pár órát ezzel is eltöltöttem, becsülettel elfáradtam. És persze ilyenkor evésnél nem csak csipeget az ember, kell az energia...

Mázlista vagyok, mert nekem mindez egy fillérembe sem került, pedig ez aztán falusi fitness volt a javából. Félretéve a viccet, elmondom, miért tartom a valós munkát sokkal jobbnak, mint az ilyen-olyan programokat. Az a bizonyos lelki épülés a kulcs: amikor befizetek a programra, elmaszatolok egy kis sepregetéssel meg lapátolással, hiába tevékenykedek a jó levegőn, mégsem érzem azt, hogy valamit befejeztem. A szüretnél nem mondhattam azt, oké, az én edzésprogramom csak kétórás, a maradék szőlő rohadjon meg a tőkén, a préselés se fér bele. Elkezded, dolgozol amíg a kitűzött eredményt el nem éred, és aztán úgy fejezed be a munkát, hogy azt tényleg befejezted, nem csak abbahagytad. 

Fizetős vendégként nyilván nem lehet téged noszogatni úgy, mint egy napszámost, akinek meg kell dolgozni a pénzéért. Van haszna ennek a fajta mozgásnak is, mégsem lesz jutalmad az elégedettség az elért eredményért. És ha már wellnesst emlegetünk, akkor bizony ez is hozzá tartozik! Ha el akarsz biciklizni a szomszéd városig, akkor is tekersz a célig, ha tovább tart az út, mint tervezted, mert ha nem, marad benned hiányérzet. Ez nekem komoly tanulság volt az eltelt hónapok alatt- ha valamit eltervezek, csak úgy érzem magam jól, ha az eltervezett programot meg is valósítom.

A testmozgás része a vidéki munkavégzésnek a különféle, nagyon változatos tevékenységek miatt igazán kellemes fáradtsággal tölt el, ha odafigyel az ember, érzi, mennyi izomcsoportra van szüksége. Nem nehéz megérteni, mitől voltak a szikár parasztemberek olyan erősek és kitartóak. Az viszont számomra volt nagyon kellemes tapasztalat, hogy ugyan csak tipikus városias edzéseim voltak az elmúlt évben, magam is jól bírtam a tempót, sőt. Elfáradtam, de nem lettem kvázi hulla a szüret végére, mint ahogy a favágás sem fogott ki rajtam. Beigazolódott, hogy mozogni lehet így is, úgy is, általános edzettségi állapotunkon sokféle módon lehet javítani.

Ha az ember tudja, mit akar, nincs szükség méregdrága fizetős programok sorára ahhoz, hogy el is érje a célját. Nem a bombasztikus marketingszövegtől épülsz testileg-lelkileg, hanem attól az energiától, amit te magad beleteszel az egészbe, és amit -paradoxonnak hangzik, de igaz- vissza is nyersz sokszorosan, amikor fittebb és kiegyensúlyozottabb leszel. Jó dolog egy kicsit magunk mögött hagyni a városias életmód burkát, amikor az okostelefon GPS-ével rögzített futásunk útvonalát internetre töltjük fel, lájkokat gyűjtve- a szüret végén nincsenek statisztikák kalóriákról és szintemelkedésről, és a Facebook-kommentek helyett csak dicséret jut, hogy "jól bírtad a munkát, fiam!", mégsincs az emberben hiányérzet. Na, ezt nevezem én wellnesnek...

A szép táj már csak ráadás az élményhez. És ha jó helyre mégy egy kis wellnessezésre, akkor ez is ingyen van.