Belefutottam egy mókás képbe, ami elgondolkodtatott arról, tulajdonképpen hogy is tudjuk lemérni, az edzéseinket irányító profik valójában mennyire számítanak jó szakembernek. Erről lenne szó:

Nos, valóban furcsa dolog az, amikor az ember azt érzi, akár helyet is cserélhetne a vele szemben álló oktatóval, mert alig tud többet a fizetett edző a fizető vendégeknél. Nem fordul ez velem elő gyakran, hiszen messze vagyok a legtöbb mozgásformában a profizmustól, de azért volt már rá példa egy-két speciális területen.

Azt hihetnénk, hogy az élet magától megoldja a problémát, az idétlen aerobicedző és a pohos személyi edző vendégek nélkül marad, így aztán minden a helyére kerül, de a probléma azért összetettebb. A sportban is megfigyelhető az a fontos alapszabály, hogy ha valamiben jobb vagy a másiknál, akkor mindegy, hogy 5 vagy 95 százalékkal nagyobb a tudásod, mindenképpen rutinos profinak tűnsz. Azaz minden középszerű edzőnek lehet olyan tanítványa, aki még nála is jóval kevesebbet tud.

Edzői papírt igazán nem nehéz szerezni, sok helyen vannak gyorstalpaló tanfolyamok. Normális esetben nem kéne elfogadni a jelentkezését annak, akinek még bőven volna mit fejlődnie, de a pénz nagy úr, és a tanfolyamból befolyó összeg fix és viszonylag magas bevétel. Nyilván úgy van vele mindenki, hogy majd szép lassan belerázódik a szakmába az új ember, ha meg nem és sose fog benne dolgozni, az sem gond, mert az oktatói tanfolyamát kifizette, pénz nem jár vissza.

Szóval a termekben nem feltétlenül olyanok osztják az észt, akik szakmailag a csúcson vannak. Nekem, mint vendégnek kell megtanulnom azt, hogyan tudom a hiteles edzők közül kiszűrni azokat, akiket inkább kerülni kellene. Nincs mese, kezdőként ez nem egyszerű feladat, pont a fentebb említett alapvetés miatt: ha sose nyomtam fekve, az is istennek látszik, akik csak két hete jár le gyúrni, mert szemmel láthatóan legalább azt tudja, hol keresse a tárcsákat. 

Első kiindulási pont az, hogy egy edző nézzen is ki edzőnek. Ha valaki pár évet lehúz egy teremben, de képtelen volt izmokat növeszteni, az vajon hogy segít nekem ebben? Ha egy jógaoktató nem képes bemutatni az ászanákat normálisan, akkor hogy tudja tanítani azokat? Ha egy aerobicedző hetente jópár tempós órát dolgoz végig, hogy maradhat látványosan testes? 

A másik rész pedig az, hogy az órákat ne csak végigszenvedjük, hanem próbáljunk figyelni minden részletre. Elmondom ezzel kapcsolatban két tapasztalatomat. Az egyik alkalommal egy személyi edzővel dolgoztam (látszott is rajta a sok beleölt munka!), és elég volt végigmérnie, tudta, milyen súlyokkal érdemes szériáznom, mennyit bírhatok el. Az meg például jógaórán fordult elő egy nagyon alapos oktatónál, hogy már akkor megmondta, mit fogok érezni, milyen módon kell javítani a mozdulaton, amikor igazán még bele sem mentem. Tudás és tapasztalat- egy edző számára ezek éppen olyan fontosak, mint bármilyen más szakma képviselőjének. No meg az odafigyelés! Mert lehet valaki bármennyire profi, ha nem veszi a fáradtságot arra, hogy kijavítsa a hibáinkat, nem ér többet mint egy fitneszvideó.

Persze ez csak durva általánosítás, gyorsan ki is igazítom magam. Bizonyára sok testes (vagy épp erőtlen) és hanyag fitneszedző van a világon, akikhez ennek ellenére nagyon megéri járni, mert... (Indokot most nem tudok, mindegy.) De ha nincs szerencséd, akkor a te tunya oktatód pont nem tartozik közéjük, szóval inkább ne kockáztass. Bátran tegyél próbát több teremben, több órán, amíg meg nem találod az igazán szimpatikus, hiteles szakembereket.