Egészen sajátos hangulatú dokumentumfilm készült 1969-ben Schirilla Györgyről és bisztróavató futásáról. A Hosszú futásodra mindig számíthatunk messze több, mint egy sportteljesítmény bemutatása, igazi korkép.

Az 1939-ben született Schirilla annak idején ismert arcnak számított, de ma talán még nagyobb ikon lehetne belőle. A roppant kitartó sportember szélsőségesen hosszú távokat futott le, 1967-ben 32 nap alatt jutott el Budapesttől Moszkváig- ez 2216 kilométer! Olyan korszakról beszélünk, amikor nem voltak milliós pénzdíjak minden kis sportversenyecskén, tényleg a dicsőség volt a nagy jutalom, nem az anyagiak. A legtöbben azért hallottak a kiváló sportoló teljesítményéről, mert szinte minden évben átúszta a jeges Dunát.

Ennek állítólag különleges története van: Schirillánál gyermekkorában szívbetegséget diagnosztizáltak, később gyermekparalízist kapott. Egyik lába így vékonyabb volt, mint a másik, és amikor 18 éves korában egy lány emiatt csúfolni kezdte, bánatában a Dunába ugrott. Kievickélt, és talpra állt- képtelesen is. Innen indult az a karrier, ami ma egyenes út lenne a médiába, mert igazi hiteles népszerűsítője volt az egészséges életmódnak.

Ez a bizonyos dokumentumfilm egy epizódot dolgoz fel: Schirilla volt a díszvendége egy bisztró avatásának Kenderes faluban. Gazdag Gyula rendező nem csak a futásra koncentrált, hanem a körülményekre is. Megemlítik a Horthy-kultuszt, és szóba kerül az is, hogy eredetileg Schirilláról nevezték volna el a bisztrót, de a szabályok ezt nem tették lehetővé élő emberrel, ezért Sport bisztró lett a műintézmény neve. (Egy apró megjegyzés: én konkrétan nem tartom olyan rossznak ezt a szabályt...)

A hatvanas évek végén, a létező szocializmusban nem csak kimondott előírásokhoz kellett igazodni, voltak kimondatlan, de betartandó dolgok is. Figyelembe kellett venni a szocialista erkölcsöt- nem véletlen az sem állítólag, hogy nem a faluban, hanem a falu határa előtt volt az üdvözlő beszéd. Nekem legalábbis úgy rémlik, egy beszélgetésen arról beszéltek, hogy nem érezték "méltónak" a sportember köszöntését Horthy Miklós szülőfalujában... Így aztán ott hangzott el a borzasztó rímeket felvonultató versike, amiből a film címe származik.

A filmet tehát lehet így is, úgy is nézni. A korszakról is elmerenghetünk, de én azt gondolom, érdemes felidézni Schirilla György emlékét is, aki sok mai hobbisportoló számára lehet példakép, hiszen komoly hátrányból indulva ért el remek teljesítményeket.