A tegnapi Újpest-Fradi (a végeredmény 1-2 lett) értelemszerűen engem is érdekelt annyira, hogy bekapcsoltam a tévét. Bár voltak mozgalmasabb időszakok, igazán nem volt jó a meccs, kellett némi szerencse is a ferencvárosiak győzelméhez.

A hajrában lőtt Leonardo-gól kapcsán töprengtem el rajta, szükség lenne-e arra, hogy honosítsuk a brazilt? Az ötlettel ugyanis több cikkben találkoztam már, és szemmel láthatóan sokan valóban komolyan gondolják.

Induljunk ki a tényekből! Leonardo nemrég töltötte be a 31. életévét, fiatal játékosnak már nem mondható. Karrierje során az Ajaxban és a Feyenoordban is megfordult, ez jó ajánlólevél, de a Transfermarkt szerint 168 holland első osztályú meccsén összesen 25 gólt rúgott, ez azért nem egy túlságosan magas szám. A 2011-12-es idényt a Red Bull Salzburgban töltötte, 30 meccsen 4 gólt szerzett, majd jött a Fradi, ahol eddig 16 meccsen 5 gólja van. Csak összehasonlításként: az egy időben lesajnált francia Coulibaly a Debrecenben 110 bajnoki meccsen 66 gólig jutott, Nikolics pedig csapataiban 164 meccsen 92-t lőtt. Nem pontosan ugyanaz hármójuk posztja, inkább csak azért tettem be ezen játékosok statisztikáit, mert jelzi, Leonardo gólokban mérhető teljesítménye nem valami hihetetlen, kiugró dolog. 

Az nem vitás, hogy képzett, technikás, jó futballista. De hogy túl a harmincon pont rá van-e szükség a magyar válogatottban, és valóban tud-e lökést adni a csapatnak, az nagy kérdés. A honosítással mi, magyarok is több sportágban éltünk, és ki lehet mondani, egy Bojana Radulovic, egy Carlos Perez valóban olyan világklasszis volt, akire lehetett építeni. Egy futballista, aki karrierje végén elvetődik az európai élvonaltól távol eső magyar bajnokságba, nos, valószínűleg más kategória.

Nekem azzal nincs bajom, ha valaki felveszi az állampolgárságot, majd a válogatottba is bekerül, amennyiben valóban hosszú távon lehet vele számolni, és tényleg tud segíteni. De Leonardónál azt érzem, valaki látott tőle két jó cselt, és elkezdett ötletelni. Neki nem volt két tucat meccse se a magyar bajnokságban, a korábbi karrierje során aligha figyelt fel rá a magyar futballszakma, a Bredából bizonyára senki nem akarta volna honosítani. Egyszerűen nem volt akkora klasszis, hogy ilyesmi bárkinek eszébe juthasson.

Sőt, lehet, hogy ha nem a zöld-fehéreknél játszik, akkor szóba se került volna a honosítása. Sokkal jobban reflektorfénybe kerülhet egy fradista, ami egy szurkolónál nem nagy ügy, de a szakmában jó lenne ettől még a realitás talaján maradni. Persze ilyenkor jön a képbe az, hogy a mi döntéshozóinkat nem feltétlenül ez jellemzi, és ha valaki egy szemfüles góllal pont a Fradi Újpest elleni győzelmét harcolja ki, az akkor nyilván egyből a válogatottunk megmentőjének látszik. Fordult már elő olyan a magyar futballtörténelemben, hogy egy-két kifutott meccs után kiáltottak ki annak egy focistát...

Én előre borítékolom, ha válogatott is lesz Leonardo, nem rajta múlik majd egy sikeres EB- vagy VB-szereplés. Még ha hozzá is teszi a magáét, Vanczák, Gyurcsó vagy Koman lesznek a csapattársai, és ez sokkal inkább eldöntheti a nagy kérdéseket. És abban sem vagyok biztos, hogy a karrierje vége felé járó, sérülékeny játékos pont Albánia vagy Észak-Írország ellen akarja szétrúgatni a lábát. 

És én ezt tökéletesen meg is tudom érteni. Félszívvel viszont kár felhúzni a címeres mezt. Ha döntés előtt áll, majd neki kell kitalálni, mi köti őt a magyar válogatotthoz, mi motiválná a nemzeti csapatban, és mit hajlandó bevállalni a sikerért. Remélem, egy ilyen helyzetben éppen olyan jó döntést hoz, mint tegnap az újpesti kapuval szemben...