Elfeledett értékek

Nem tudok igazán ráhangolódni a mostani olimpiára. Nem nézem annyit a versenyeket, nem kötnek le igazán a történések. Szeretem a sportot, valami mégis hiányzik. Írtam persze a blogban már eleget Szocsiról, a versenyt megelőző balhékról, a játékok kapcsán felhozott emberi jogi kérdésekről, még a mellékehelyiségekkel kapcsolatos problémákról is.

Sajnos nem egy alkalommal a magyarok különféle "ügyek" miatt szolgáltattak témát, komoly sportolói teljesítményről a mieink részéről elvétve hallhatunk.

És ott van a pénzkérdés, ami mindig jelen van ma már, ha sportról beszélünk. Amatőrök?... Ugyan, alig akadnak olyanok a mezőnyben, akik nem milliós pénzdíjakért szállnak versenybe. Afrikai országok az interneten toboroznak a versenyzőket, a téli versenyszámokban jobb országok az érmeket számolgatják, óriási lóvék kerülnek szóba, amikor a közvetítési díjakat részletezik.

Szóval időnként elmegy az embernek elmegy a kedve az egésztől. Jó dolog lenne minél több szívmelengető, vidám történetet hallani, sportszerű, szimpatikus versenyzőket látni. Pont azért feltűnő, ha ilyen hír járja be a világot, mert ez ma már nem jellemző...

Ezért (is) szép gesztus az, amit a 15 kilométeres férfi sífutás győztese, a svájci Dario Cologna tett: 28 percet várt a célban, hogy az utolsó beérkező versenyzőt, a perui Roberto Carcelent személyesen köszönthesse. A peruinak nagy álma volt az, hogy versenyezhessen Szocsiban, de nem sokkal a játékok előtt komolyan megsérült. Mégsem adta fel, és ha nagy hátránnyal is, de beért. Végig akart menni, sikerrel is járt, és meglepő módon pont így lett híres. Nekem pedig az jutott eszembe, vannak szimpatikus vesztesek- no meg szimpatikus győztesek is. Szerencse, hogy néha egy helyen, egy időben vannak jelen! Kicsit felhívják a figyelmet az elfeledett értékekre, a háttérbe szoruló olimpiai eszmére...

0 Tovább

Amerika új kedvence

Kate Hansen 1992-ben született Kaliforniában, szánkóversenyző, kijutott a téli olimpiára is Szocsiban. Ott egyéniben a tizedik helyet szerezte meg.

Ettől azonban a mosolygós, szimpatikus fiatal lány még nem feltétlenül vált volna egy csapásra híressé. Kate amiatt népszerű, hogy táncolni is nagyon szeret, sőt, még tud is, és kedvenc Beyoncé dalát hallgatva így riszálva melegített a verseny előtt.

Azt hiszem, fogunk még hallani Hansen kisasszonyról, valószínűleg tánctudását is megcsodálhatjuk még amerikai showműsorokban. Kellenek az ilyen színes egyéniségek a sportba, akik feldobják a versenyek néha túlságosan komoly hangulatát. Nem kell mindennek vérre mennie...

0 Tovább

Az egyiknek sikerül...

Komolyan őszintén örültem Miklós Edit remek eredményének, a hetedik hely a lesiklásban fantasztikus siker! A verseny amúgyis nagyon izgalmasan alakult, mert az első helyen holtverseny alakult ki, a szlovén Tina Maze és a svájci Dominique Gisin pontosan azonos idővel végzett. A magyar színekben versenyző Miklós Edit kevéssel lemaradva ért be, olyan helyezéssel, amilyenhez hasonlót magyar síelő még soha nem ért el.

Hogy tudjuk hová tenni ezt, elég azt említeni, hogy például a másik magyar, Berecz Anna, óriási hátránnyal, biztonsági síeléssel a célba értek közül az utolsó lett, tegnap pedig a sífutóink közül például Szabó Milánnak összeakadtak a sílécei, és a 73. lett, míg a viharos körülmények közt kijutott Simon Ágnes 66.

Szóval le a kalappal Miklós Edit előtt! Ki tudja, mire viheti még a nagyon lelkes, nagyon komolyan készülő csíkszeredai lány, de reméljük, hallunk még róla pozitív híreket.

És itt a hírek pozitívságán van a hangsúly. Olvastam, hogy a rövidpályás gyorskorcsolyázók ügye nem ült el. Ugyebár volt némi balhé abból, hogy az utolsó pillanatban az egyszer már visszavonult, a kvótát kiharcoló csapatban nem tag Darázs Rózsa lett a váltó egyik tagja- édesapja döntésének köszönhetően. Erre talán még léteznek is sportszakmai indokok. De aztán olvasom a sztori folytatását: Darázs Rózsa NOB-ösztöndíjas, és állítólag ezzel viszont probléma lesz, mert jó ideig nem felelt meg a pályázati feltételeknek. Erre nem legyint az ember, ha belegondol, mennyi pénzről van itt szó: több milliót tesz ki a NOB-ösztöndíj, és az olimpiai váltóbeli tagságért is magyar viszonyok között szép összeg jár.

Bevallom, nehéz bizakodónak lenni, amikor az egyetlen igazi örömteli híren túl ilyesmikről hallok magyar vonatkozásban. A bajom az, hogy ez jelentős részben sportvezetői hiba. Úgy sejtem, számukra is gyakran egzisztenciális kérdés a sportolóik karrierjének egyengetése, és tudomásom szerint most is több kísérő van az olimpián, mint versenyző. A port mégis a becsületesen készülő, a képességeikhez mérten a legtöbbet nyújtó ember sportolókon lehet leverni, hiszen ők vannak a reflektorfényben. Kár!

Szóval továbbra is szurkolok a jó magyar szereplésnek, szorítok Miklós Editéknek, és remélem, több magyar balhé már nem lesz. Az eddigi is túl sok volt...

0 Tovább

Sportszépségek: a két Olga

Az oroszok női gyorskorcsolyázói két számban is dobogóra állhattak Szocsiban, ismerkedjünk meg velük.

Olga Graf 1983-ban született, a legjobb eredménye az olimpián elért bronzérem 3000 méteren. Ám leginkább azért beszéltek róla, mert arról elfelejtkezett, hogy szűk ruhája alatt nem viselt semmit, és amikor megkönnyebbülve lehúzta a cipzárt, akár még több részletet is megoszthatott volna a nézőkkel testéből. Gyorsan észbekapva korrigálta a bakit... Bár a jégen sztriptízelő Olga bizonyára sok férfi fantáziáját megmozgatta, már tavaly férjhez ment barátjához.

Olga Fatkulina 1990-ben született, a rövidebb távok specialistája, már több szép eredménnyel büszkélkedhetett az olimpia előtt is. Szocsiban aztán 500 méteren állhatott dobogóra, ahol koreai vetélytársa mögött második lett.

0 Tovább

Áll a bál a gyorskorcsolyázóknál

Nem lehet olyan kis létszámú egy magyar csapat, hogy el lehessen kerülni a balhét? Már a sífutók kiküldése körüli hercehurca is elég furcsa volt, most pedig azt olvassom, áll a bál a rövidpályás gyorskorcsolyázóknál is.

Ez konkrétan egy olyan téli sport, ahol többé-kevésbé még helyt is állnak a mieink, szóval van versengés a legjobbak között, nem pedig egy magányos harcos próbálja saját eredményeit felülmúlva kiharcolni az olimpiai részvételt, hanem tétje van egy-egy versenynek. Van olyan, hogy valaki kiszáll a történetből, mint azt az egyik női versenyző megtette, név szerint Darázs Rózsa.

A négy fős csapat viszont ennek ellenére kiharcolta a kvótát, és akkor váratlanul a már visszavonult Darázs Rózsa került a capatban Kónya Zsófia helyett- és a csapatvezető neve Darázs István, azaz saját lánya mellett voksolt ebben a helyzetben. Mivel a nyolcadik helyért már pénzjutalom jár, és összesen nyolc csapat harcolta ki a részvételt, anyagilag sem mindegy, ki léphet jégre- az olimpiai versenyzés élményéről nem is beszélve.

Indoklás természetesen van, Kónya a hírek szerint nem teljesen egészséges, ezért született meg ez a döntés. A baj most is a körülményekkel van: egy olyan ember került be, aki nem harcolt meg a kvótáért, és a saját édesapja döntött a javára. Teljesen mindegy, hol végez a csapat, itt valaki egész életében csalódott lesz az elúszott lehetőség miatt, valaki másról pedig soha nem mosthatja le magáról annak a vádját, hogy csak bepottyantották a csapatba. Pedig nyilván mind a ketten sokat és becsületesen edzettek, és most mégis keserű lesz a szájuk íze! A többi csapattag nyilván ugyanúgy lázadozik, szóval ez olyan helyzet, amit jól megoldani már nem lehet.

Mert bizonyos szituációkban nincs jó magyarázat, csak magyarázkodás van. Ez pedig most pontosan ilyen helyzet. Nagy kár érte, de jelzésértéke van. Mifelénk teljesen mindegy, hogy valaki szimpatikus amatőrként az utolsó bekerülő helyekért küzd, vagy lényegesen komolyabb reményekkel indulhat neki az olimpiának, pillanatok alatt balhés helyzetbe keveredhet. Nem jó ezt látni, nem jó ilyenről olvasni. Hallani persze más nemzetekről is, ahol valami miatt egymásnak estek a sportolók, de az legyen az ő bajunk. Ha már az olimpián alig van esély érmekre, legalább valami mással, sportszerűséggel, szimpatikus viselkedéssel tűnjünk ki. Ehhez képest jönnek a botrányok meg a seggre tett kalocsai minta. És még csak pár napja zajlanak a versenyek!... 

Nem vágyok én már arra, hogy magyar érmeseket láthassak, elég lenne egy kis nyugi a mieink körül... (Kiegészítés: a magyar váltó azóta már ki is esett... No és persze mindenki csalódott, így vagy úgy.)

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Táj-kép Táj-kép

Izgalmas, megkapó, elgondolkodtató, lenyűgöző fotók a világ minden sarká...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések