Nyakunkon az olimpia, és remélhetően nem a balhék miatt beszélünk majd róla.

Az eltelt évek, hónapok alatt a riói olimpia jellemzően negatív ügyek miatt került szóba: az építkezések lassúsága, a brazil gazdaságra gyakorolt negatív hatás, a zika-vírus, aztán a doppingügyek jelentettek témát. 

Valahol természetes, hogy ha sport tulajdonképpen még nincs is, akkor nem a sportról beszélünk, hanem arról, aminek érintőlegesen köze van hozzá. Versenyek híján arról lehet értekezni, veszélyt jelentenek-e majd a fertőzések, vagy egyáltalán tiszták lesznek-e versenyek. És valljuk be, mind a zika-téma, mind a dopping olyan dolgok, amelyek sokakat érintenek.

Különösen az utóbbi fontos. Sejti, vagyis inkább tudja az ember, hogy sokan élnek az élsportban teljesítményfokozókkal. De egyszerre megint sokan buktak meg- az év elején a meldonium nevű szer miatt kerültek rengetegen bajba, aztán jött az oroszok intézményesített doppingolása, és persze hallunk visszamenőleges vizsgálatokról, amelyek sztárokat érintettek. És a magyarok sem maradnak ki a "jóból", a kajakosok épp ma tettek ki két főt az olimpiai csapatból. 

Az oroszok ügye nagyon furcsa. Nem tudja az ember, mit gondoljon: ha tényleg az egész sportéletet áthatotta a dopping, ha nem csak a versenyzők, edzők érintettek, de maga a titkosszolgálat cserélgette a mintákat például Szocsiban, akkor nem nagyon érti az ember, mi keresnivalója van a sportolóiknak az olimpián. Persze, a tisztán versenyzőkkel szemben igazságtalan a mindenkire kiterjedő eltiltás, de már bocsánat, meglehetősen nehéz elképzelni, ebben a szűk élmezőnyben fogalma nincs arról a nem doppingoló sportolóknak, hogy a vele együtt készülő egy nemzetbeli hébe-hóba teljesítményfokozókhoz nyúl.

Ilyen felütés után nyilván az olimpiai hangulat is más. Persze ha a versenyek tiszták lesznek, ha szép sikereket aratnak a magyarok, akkor lesz ujjongás, de nyilvánvaló hogy a sajtó ugrásra készen várja a botrányokat- és ez valahol érthető is. Sőt, én magam sem bánom, ha a bukott sportolók ügyeit nem tusolják el. 

Az pedig ezek után várható, hogy az olimpiához sem olyan naiv lelkesedéssel áll a szurkoló, mint évtizedekkel ezelőtt. Változik a világ, változik a sport, változunk mi is. Rio azért is lehet érdekes, mert az olimpia körüli hangulat sokat fog jelezni abból, mi várható a jövőben az ilyen gigaesemények kapcsán. Egyáltalán nem biztos, hogy ezekre így, mostani formájukban van szükség, hatalmas költségvetéssel, szponzorsereggel, iszonyú biztonsági felhajtással, botrányokkal. Majd az olimpia után lehet boncolgatni a tapasztalatokat.

Addig viszont szurkolni kell(ene)- reméljük, lesz benne részünk, örömünk, mert nem keserítenek el a balhék. Hiszem benne, hogy a sportszerető közönségen nem fog múlni semmi, sokkal nagyobb a versenyzők és sportvezetők felelőssége. Reméljük, büszkék lehetünk a mieinkre és őszintén, lelkesen megtapsolhatjuk mások nagy teljesítményét is!