Sportfoglalkozás

Már amiatt is zavarban vagyok, hogy egyáltalán sport-e a wingsuit nevű szárnyas ruhával siklás. Persze, rendeznek ilyen versenyeket, és kell hozzá gyakorlás, edzés, amíg valaki a legjobbak közé verekszi magát, de maga az őrült, roppant veszélyes alaphelyzet annyira extrém, hogy néha kételkedek benne. Nem sport ez már, hanem repülő cirkusz! Ám a történet másik fele az, hogy iszonyú látványos dologról van szó: ahogy ezek a fickók keresztülrepesztenek az Aiguille de Midi felett, az valami hihetetlen.

Komolyan megfordult a fejemben, hogy esetleg csak trükkfelvétel az egész, mert ilyen módon manőverezni a karnyújtásnyira levő sziklák és fák között nem is lehet. De aztán arra gondoltam, éppen elég őrült dolgot csinálnak manapság az emberek, miért pont ez lenne kivétel? És meg is találtam ugyanerről az ugrásról egy másik szemszögből készült videót, ami eloszlatta a kételyeimet. Nem is lehet kétséges, sportteljesítményről beszélünk-e.

Egy szó mint száz, félelmetes ez a wingsuit. És tényleg veszélyes, minden évben van pár ember, aki életét veszti ugrás közben. Hogy megéri-e? Biztos vagyok benne, hogy az ugrók számolnak a kockázattal, mégis bevállalják. Mert az a két perces repülés olyan élményt ad, ami még a nézőt is lenyűgözi. Hát akkor átélni milyen lehet?...

Most már nálunk is vannak teljesen kezdő felnőttek számára hirdetett balett-órák, amelyek külföldön divatosak lettek a fitnesztermekben. Ugyan nem valószínű, hogy egy bizonyos kor után elkezdve bárkiből prímabaleria lenne, de sokak szerint így is megéri a táncra fordított idő.

Ahogy sok más mozgásformát, így a kezdő balettfitneszt is úgy igyekeznek népszerűsíteni, hogy kortól és nemtől függetlenül bárki számára ajánlható. Nem kell hozzá előképzettség, sem pedig speciális felszerelés vagy ruházat- csak lelkesedés. Az a lényeg, hogy azok, akik csak álmodoztak a táncosnővé válásról, beteljesíthetik régi álmaikat, vagy legalábbis azok egy részét.

Mert azért fontos, hogy megmaradjon a realitásérzék. Miközben gyorsan lehet fejlődni, hajlékonyabbá, erősebbé válik mindenki aki rendszeresen eljár az órákra, javul a koordinációjuk, hivatásos táncosnővé válni kicsit bonyolultabb. Bár állítólag volt rá példa, hogy valaki nem csak lelkes, de ügyes is volt, haladó kurzusokra ment tovább, és végül csatlakozott egy kortárs tánccsoporthoz, nyilván nem ez a jellemző. 

A legtöbbeknek nincs is ilyen célja. Ami nagyon inspiráló lehet a táncban, az a fejlődés érezhetősége. Minden mozgásformánál kulcsfontosságú lehet, érzi-e az ember, hogy egyre többre képes. Aki gyúr, az látja ezt abból, hogy egyre nagyobb súlyokkal dolgozik, aki fut, az növelheti a távot, a tempót. A csoportos órákon viszont nem mindig ilyen könnyen lemérhető a változás. A táncórák után viszont akár egyszerűbb koreográfiák is betanulhatók, amik sikeres bemutatása nagy örömöt adhat. Nem számít, ha valakinek súlyfeleslege van, hiszen ugyanúgy meg lehet találni a számára megfelelő gyakorlatokat, mint pilatesen.

Az sem mindegy, hogy az ilyen kurzusokat tartók között sok a rutinos táncos, komoly pedagógiai háttérrel. Nem mindegy, hogy gyorstalpalót végzett edző, vagy egy hiteles ember vezeti a foglalkozást. Egy profi ki tudja igazítani a mozdulatokat, ügyel rá, hogy senki ne sérüljön meg, és persze eléri azt, hogy mindenki élvezze az órát. Nagy pillanat lehet ám, amikor egy háziasszony vagy egy irodában megfáradt nő (netán egy lelkes táncrajongó úriember) érzi, ahogy mozdulataik elegánsabbak, légiesebbek, pontosabbak lesznek.

A többféle csoportos órát kipróbálók szerint bizony sport ez a javából, és állítólag hangzott már el olyan megjegyzés a kezdő balett foglalkozáson, hogy "ez keményebb, mint a zumba!" Ha élvezetes is, kicsit újszerű is, és az ember picit újból álmainak élhet, ráadásként pedig alakot formál, akkor bizony a felnőtt balettnek is helye van a mozgásformák közt. Ki hitte volna pár éve, hogy egyszer olyan dolgok is népszerűek lesznek, mint a rúdtánc- talán az amatőr balerinákból is egyre több lesz majd. A közös tánc ráadásul összekovácsolja a csapatokat, új barátságok alakulnak ki. Szóval balettre fel!

Brady-Manning párharc az NFL-ben, immár 17. alkalommal- és sokak szerint utoljára.

A rivalizálás minden sportágban fontos, ki tud emelni egy korszakot adott sport történelmében. Senna és Prost a Forma1-ben, Larry Bird és Magic Johnson a kosárban, vagy manapság Messi és Ronaldo a fociban- szurkolóként imádjuk ezeket a szemtől szembeni harcokat.

Az NFL-ben Tom Brady és Peyton Manning vetélkedése számít manapság ilyen klasszikusnak, még úgy is, hogy az amerikaifociban az ellentétes csapatokat irányítók soha nem lépnek egyszerre a pályára. Mindig kívülről figyelik, mit alkot a másik a támadóegységgel, így aztán klasszikus párbajra mint mondjuk az autóversenyzésben nem kerül sor.

A médiában azért gyorsan túllépnek ezen az apróságon, és lelkesen elemzik a korábbi összecsapásokat, az eredményeket, a statisztikákat. Ha csak a múltat nézzük, az látszik, hogy Brady több alkalommal nyert, és többször jutott el a végső győzelemig is a Super Bowlban, viszont a roppant kiegyensúlyozott, számtalan csúcsot tartó Manning az alapszakaszok királya.

Normál esetben most is azt elemezhetnék a szakírók, kiknek jobbak a számai. Ám az idén óriási szakadék tátongott a két játékos teljesítménye közt, és jelen pillanatban egy másodpercig sem kérdéses, melyikük képes többre a posztján. Tom Brady a New England Patriots támadóegységének élén a legtöbb touchdown-t szerezte, jól termelte a yardokat is, noha az idény jelentős részén kulcsemberek hiányoztak. Manning viszont az eladott labdák dicstelenül magas száma miatt a középszerű irányítók közé süllyedt, sokat volt sérült is.

Mégis, jelentős részben az egyébként is kiváló, de erőn felül teljesítő védelemnek köszönhetően a Denver Broncos is ott van az AFC-döntőben. És Manninget akkor sem lehet leírni, ha mostanában enyhén szólva sem volt brilliáns a játéka. Mert ott van a rutin, és ott van a győzniakarás, hiszen ő is azért van a pályán, hogy nyerjen. Pénze már van elég, ha nem akarna több ütést kapni, sérülést elszenvedni, visszavonulhatott volna. Oka van annak, hogy nem így tett. Bizonyára még egyszer meg akarja mutatni, mire képes.

A még állva maradt négy csapat közül pont az irányító okán a Broncos Super Bowl-győzelmével nem számol senki. Latolgatják, az NFC két legjobbja, a Carolina Panthers és az Arizona Cardinals közül ki lehet esélyesebb a végső győzelemre, míg a másik oldalon csak az elemzők töredéke hiszi azt, hogy Tom Brady és a Patriots elbukhat Denverben. Nagy fricska lenne, ha vasárnap Manningék rácáfolnának a várakozásokra! Ezer és egy forgatókönyv van, ami megvalósulása esetén ez bizony be is következhet, és ezt a legjobban pont a Patriots tudja, ami elég sokszor kapott ki Denverben. Ha két meccsen dőlne el a továbbjutás, szinte biztosan Brady-ék örülhetnének, de csak ez a vasárnap számít, semmi más.

És hogy mi lesz utána? Talán erre könnyebb válaszolni. Azt gondolom, egy Peyton Manning szintű játékosnak nem lenne nagy kaland ücsörögni Brock Osweiler mögött a kispadon. Ha már nem lép pályára, otthon, kényelmesen is nézheti a meccseket a tévében. Az idén sok, túl sok olyan hibája volt, amik már túlmutattak azon, hogy voltak sérülései- mindenkinek vannak ebben a ligában. A játékot ma is érti, a védelmeket jól olvassa, csak hát irányítóként dobálnia is kéne azt a fránya labdát, pontosan, erősen, jó helyre.

No, ha itt van a hiba, az viszont már nehezen korrigálható. Nem valószínű, hogy váratlanul erősebb lesz a karja, vagy hihetetlen módon megtáltosodik és vágtatni fog a pályán, mint a denveriek névadó musztángja. A tengerentúlon gyakran bukkan fel a "Father Time" a korosodó sportolókról szóló cikkekben, hiszen előbb-utóbb maga alá gyűri az öregedés még a legnagyobb sztárokat is. És a legjobbakra jellemző, hogy képesek időben abbahagyni, nem várják meg, amíg kigúnyolják, lekiabálják őket a pályáról. Manning pedig nem csak jó, de okos játékos is volt világéletében. Bármi lesz a Broncos idei szezonjának a vége, szembe fog nézni azzal, mi várhat rá a jövőben. Én is azt tippelem, amit sokan mások, hogy 2016-ban már nem vállalja a felkészülést és a hosszú, kimerítő idényt.

Persze ezt borítékolni nem lehet. Mindenesetre úgy vélem, aki igazán szereti az amerikaifocit, az meg fogja nézni a 17., talán legutolsó Brady-Manning párharcot. Nem azért, mert ez lesz a legmagasabb színvonalú meccs az idényben, hanem azért, mert egy nagy korszak zárása lehet kettejük utolsó összecsapása. 

"Hahó, itt a nyolcvanas évek!", üzenik nekünk a régi fitneszvideók.

A mi világunk már csak olyan, hogy igényli és óhajtja a változást. Tuti sikert lehet aratni azzal, hogy régi, mára kissé mulatságosnak tűnő képeket, videókat osztunk meg, vigyorgunk az egykor iszonyúan menő cuccokon, stílusokon.

Mindez persze mélységesen igazságtalan- azzal együtt hogy nagyon szórakoztató. Lehet, hogy adott korban valaki roppant nagy közönséget ért el, és ez a Jazzercise (az összes részlet onnan van) nagy durranás volt a nyolcvanas években. A kiagyalója megérezte a korszellemet és el is tudta adni a terméket.

Mert a fitnesz az már akkor is termék volt. Akkor épp ez a táncolós, ugrálós stílus volt a menő, no meg a neonszín, rikító dresszek és cicanadrágok. És az üzlet mellett nyilván alapvetően jó szándékú dologról van szó, ezek a videók is megmozgathatták a tunya embereket- ha ma valaki kétszer 50 percet csinál ebből a programból egy héten, a korábbi semmittevéshez képest igenis tesz magáért valamit.

Meglehet, a most divatos mozgásformákon ugyanúgy fognak mosolyogni 30- vagy akár csak 10 év múlva is. Kimentek a divatból a cuccok is, a zenék is, az egész maga a retró. Eltöprengve nézem ezeket a tornákat, és arra gondolok, nem 3-4 generációval ezelőtt voltak ezek trendik. Amikor felvették a videókat, már én is kissrác voltam... Most maximum annyi a változás, hogy nem 5-6 évente jelennek meg új stílusok, hanem rettentően sűrűn jönnek az újdonságok, majd tűnnek el a feledés homályába. És én bizony úgy érzem, a twerking néve futó fenékriszálós "edzés" se nem komolyabb, se nem időtállóbb, mint a régi mozgásformák.

Ami viszont állandó, az a szándék, az elhatározás. Mindig lesznek akik új tornákat és mozgásokat agyalnak ki, de legyen az retró vagy pillanatnyilag rettentően modernnek tűnő videó, semmit nem ér egyik sem, ha valaki nem akar mozogni. És ugyanúgy lehet hasznos mind, ha valaki feláll és csinálja. Szóval azért mutatok szívesen régi videókat is, mert soha nem tudhatom, ki az, akit például egy ilyenből áradó "táncolunk, mosolygunk és fogyunk" hangulat fog meg. Igen, így is lehet, meg elmélyülten, vagy komolyan, vagy iszonyú energiákat beleadva. Nagy a választék, neked csak meg kell találni, mi az, ami a leginkább hozzád illő.

Az amerikaifoci rájátszásának újabb köre jön, a főcsoport-elődöntők. Tavaly ezt tituláltam az NFL-idény legjobb hétvégéjének, és most is azt érzem, állati jó szórakozás vár ránk.

Itt már nem várhatóak kiütéses győzelmek, nincsenek tuti esélyesek, lefutott párharcok. Szombaton fél 11-kor például az a New England Patriots játszik, ami mindig képes odaérni a Super Bowl-ba (Tom Brady irányításával a tizedik! AFC-döntőbe verekedhetik be magukat), ellenfelük az iszonyúan pörgő Kansas City Chiefs lesz, ami 11 meccset nyert megszakítás nélkül. Ja, és a Chiefs az előző körben 30-0 arányban győzött idegenben... A Patriots az alapszakasz utolsó köreiben szenvedett, de állítólag a kórházszakasz újra bevetésre kész: ha visszatér Julian Edelman, sokat lendíthet a támadójátékon. A Chiefs pedig pont a legjobb elkapó, Maclin sérülése miatt aggódhat. Tippelni nem könnyű. A történelem okán a Patriots-ra, a közelmúltban mutatott forma alapján a Chiefs-re kéne pénzt tenni, de meccset a pályán kell nyerni, nem a statisztikai évkönyvekben.

Vasárnap hajnal jön a Green Bay Packers és az Arizona Cardinals találkozója. No, itt is nehéz okosnak lenni! Az alapszakaszban nem túl meggyőző Packers remek teljesítménnyel múlta felül az egyik meglepetéscsapatnak számító Washington Redskinst, tehát jól időzítették a formát. Ám a Cardinals nagyon kiegyensúlyozott volt egész évben, és most nem sérült meg Carson Palmer se. Az arizonaiakat nagyon komolyan kell venni idén, jók támadásban, jók a védelemben. Elvileg Aaron Rodgers önmaga képes lehetne ellensúlyozni a Packers hiányosságait, de idén ő sem volt minden héten meggyőző. Az a megérzésem, ezen a hétvégén a többieknek is fel kellene nőni hozzá, ám ez nem jön össze. A Cardinals továbbjutását várom, szoros meccsen.

Vasárnap este hétkor jön a hétvége slágermeccse: az alapszakaszban óriásit játszó Carolina Panthers a Seattle Seahawks csapatát fogadja. Az NFC két igazi nagyágyújáról van szó, és csak az árnyalja a képet, hogy a Seahawks kínkeserves továbbjutása a múlt héten a Vikings rúgójának hibáján múlt. Blair Walsh hős lehetett volna, ám a rövid távról csúnyán mellérúgott labda a Seahawks-ot juttatta a következő körbe. Ezek után az elemzők elkezdhettek találgatni, valójában a Seattle nem is olyan lehengerlő, vagy csak a sarkvidéki fagy miatt döcögött a játék? És persze kérdés, az alapszakaszban hengerlő Panthers tud-e ugyanolyan hatékony lenni, amikor óriási tét? Russell Wilson és Cam Newton is mobilis irányító, mind a ketten jó formában vannak, ám érzésem szerint a védelmek fognak dönteni. Valamiért összeszedettebbnek gondolom a Pantherst, de tévedhetek is- erre a meccsre sem fogadok nagy tétben.

A hétvégét különös meccs zárja. A Pittsburgh Steelers a Denver Broncos otthonába látogat, de hogy mi lesz, az szinte megjósolhatatlan. Nem tudni, mennyire lesz súlyos a Steelers irányítósztárjának sérülése- az sem biztos, hogy pályára léphet Roethlisberger. Landry Jones pedig képes lenne az AFC-döntőbe juttatni őket? Nagy kérdés. Ám a denveriek megítélése sem egyértelmű. Noha az alapszakaszt első kiemeltként zárták, mégsem várja tőlük senki a Super Bowl-győzelmet- talán még az AFC-döntőt sem. A kispadra ültetett veterán sztár, Peyton Manning a sérüléséből épphogy felépülve kezdhet a meccsen, az őt viszonylag jól helyettesítő Brock Osweiler viszont a héten nem is edzett, szóval ha Manning keze megint megremeg, talán nem is lesz kit beküldeni helyette. Még jósolni is akkor tudnék csak, ha látnám a sérültlistát a meccs előtt... Szóval most ezt a tippelést is kihagyom, fogalmam nincs, mi lesz a vége. Kikerekedhet egy jó, szoros meccs, vagy akár egy küzdős, nyögvenyelős brusztolás, amiből bármelyik fél kijöhet győztesként. Ha izgalmas lesz, a semleges nézők már biztosan elégedettek lesznek. 

Az biztos, hogy én egyiket sem hagyom ki- annyira kevés van már hátra az idei szezonból hogy minden meccset élőben nézek. Nem sokszor éjszakázhatok már az amerikaifoci miatt ebben a rájátszásban, szóval kitartok ameddig csak kell. Mert könnyen lehet, tényleg ez lesz az év legjobb hétvégéje...