Sportfoglalkozás

Jöjjön egy kis esélylatolgatás a hétvégi döntő elé- vajon ki győzhet vasárnap éjszaka?

Az alapszakaszban a főcsoportok élén végző csapatok jutottak be az NFL nagydöntőjébe a rájátszás során, tehát látszólag nincs nagy meglepetés a Super Bowl párosításában. Ám míg a Carolina Panthers végig magabiztosan menetelt, és egyetlen vereségtől eltekintve nagyon meggyőzőek voltak szeptembertől, a Denver Broncos kapcsán egész évben vitatkoztak a szakértők: tényleg olyan jók-e, vagy csak az AFC-ben nem voltak erős riválisok?

A Panthers esetében valóban egyszerűbb az elemzés. Van egy fiatal, robbanékony, fantasztikus idényt futó irányítójuk, Cam Newton, aki valószínűleg az alapszakasz legértékesebb játékosa címet is elnyerte. Az idén remekül passzolt és a futásaival is folyamatosan veszélyeztetett. Pokoli nehéz felkészülni rá, mert ráadásul még nagydarab, erős játékos is, akit nehéz megfogni. A fal is jól védi, a körülötte levő játékostársak is sokat segítenek neki, szóval a Panthers támadásban lehengerlő. Nem kevés meccset indítottak úgy, hogy már a félidőben eldőlni látszottak a nagy kérdések.

A Panthers védelme is remek erőkből áll. Cornerback és linebacker pozíciókban is akad sztár náluk, a védőfal is jó, tehát a Carolina a labda mind a két oldalán erős.

Már az alapszakasz felénél a végső győzelem nagy esélyeseként számoltak velük, és tulajdonképpen csak beteljesítették az elvárásokat, amikor a Super Bowl-ba jutottak. Nehéz a rájátszásban mutatott teljesítmény után nagyokat elemezni, hiszen a Seattle Seahawks ellen az első félidőben lemosták Wilsonékat, majd csak lazsáltak, míg az Arizona Cardinals meg sem tudta szorítani őket. Azon a meccsen is beigazolódott, hogy hatékonyan támadnak és remekül védekeznek, azaz nem könnyű megtalálni a gyenge pontjukat. Ez még az NFL-ben sem túl gyakori, még bajnokságot nyerő csapatoknál is előfordul, hogy vagy a támadó-, vagy a védőegység dominál, ám a Panthers igazán kiegyensúlyozott.

A denveriek csapata pont arra példa, ahol a védelem vitte hátán az egész idényben gyengélkedő támadókat. Remekül támadják az irányítót (erről mesélhetne a főcsoport-döntőben 23 ütést kapó Patriots-irányító Tom Brady), hatékony a secondary is. Az idényben a statisztikák alapján a Broncos védelme lett a legjobb, ami sokat elárul róluk.

Az irányítólegenda és talán utolsó meccsére készülő Peyton Manning enyhén szólva hullámzó teljesítményt nyújtott az alapszakaszban, meg is sérült, de az őt korrektül helyettesítő Brock Osweiler helyére visszatették a rájátszásba, és azt kell mondani, egyelőre nem okozott csalódást. Ugyan ki kritizálhatná, hiszen szoros meccsen bár, de legyőzték a Pittsburgh Steelerst majd a New England Patriotsot is. Pedig igazság szerint az első kiemelésük ellenére sok szakértő sebezhetőnek gondolta a denverieket. Furcsa, hogy meglepetés az alapszakasz győztesének Super Bowl-ba jutása, de hát van ilyen néha. 

Most is úgy tippel mindenki, hogy a Denver Broncos az esélyetlenebb a végső győzelemre. Ehhez már hozzászokhattak egész idényben, talán még egy kis plusz motivációt is jelent a számukra ez. A Panthers és Cam Newton duzzad az önbizalomtól, és erre meg is van minden okuk. Vannak akik szerint tényező lesz, hogy Peyton Manning még utoljára nagyon bizonyítani akar és csapattársai is kettőzött erővel küzdenek majd. Ám én személy szerint nem tudom elképzelni, hogy van olyan játékos, aki nem ad bele mindent egy Super Bowl-on, és csak az ad neki lendületet, hogy szépen vonulhasson vissza egy veterán játékostárs.

Én két lehetséges forgatókönyvet tartok a legvalószínűbbnek. A Denver Broncos esetében nem számítok gyors rajtra, a Carolina Panthers viszont annál inkább be tud kezdeni. Két éve a Seattle Seahawks ellen már kiderült, hogy a Broncos és Manning el tudja veszteni a hitét, ám az akkor egy inkább támadó mint védekező csapat volt. Azt gondolom, ha Cam Newtonék gyorsan sok ponttal elhúznak, a Broncosnak nem lesz esélye arra, hogy befogja őket. Egyszerűen nincs a csapat támadóiban 30-35 pont, főleg nem egy jó védelem ellen. (A rájátszásban csak 23 pontot szereztek a Steelers és 20-at a Patriots ellen.)

A kulcs tehát az én véleményem szerint a Broncos védőmunkájának hatékonysága lesz. Ha sikeresen lenn tudják tartani a Panthers támadóit a pályáról, netán labdát is szereznek, azzal teremthetik meg az esélyt Manningéknek arra, hogy óvatos, araszoló támadásokkal megszerezzék a szoros meccshez szükséges pontokat. Ám ha Newtonék átszaladnak rajtuk már az elején, a végére akár egyoldalúvá is tehetik a meccset. A Panthers az Arizona Cardinals ellen például laza 49 pontot szerzett, ami jelzi, sokkal inkább megvan az esély az ő kiütéses győzelmükre.

Semleges szurkolóként nyilván annak örülnék jobban, ha az utolsó pillanatig kiélezett, izgalmas összecsapás lenne az ötvenedik Super Bowl. Bevallom, én is azok közé tartozok, akik szerint a Denver Broncos kevésbé esélyes, de már a főcsoport-döntő előtt is ezt hittem, aztán láttuk mi lett a vége. Egyáltalán nem kizárt az sem, hogy a denveriek védelme megvillan, Cam Newtonnak pedig nem sok kedve lesz táncolni.

Mindenesetre én már izgatottan várom a vasárnap éjszakát (vagyis inkább hétfő hajnalt), és szerintem egyre több magyar szurkoló készül rá a nagydöntőre. Aki szereti az amerikaifocit, ezt a meccset nem hagyhatja ki, hiszen utána ismét hosszú-hosszú holtszezon jön az NFL-ben. Élvezzük ki hát az idény utolsó, legnagyobb meccsét!

Szaporodnak a magyar fitnesz-versenyzők sikereiről szóló cikkek, én pedig eltöprengtem rajta, hogy is illeszkedik ez az egész az én sportról való felfogásomba.

Na nem mintha bármi jelentősége lenne annak, én mit gondolok róla, de mivel szeretem a sportot, elolvasok sokféle sporthírt. Bevallom a fitnesz az elsőre nekem afféle különleges modellversenynek tűnt, de nem lehet nem észrevenni, azért többről van itt szó, mint némileg izmosabb modellcsajok pózolásáról.

Mitől sport a sport, merülhet fel a kérdés? Mi az, ami elmondható a fitneszről? Például kell-e kemény, rendszeres, hosszabb távú edzésmunka a sikerhez- pipa. Vannak-e színvonalas országos vagy nemzetközi versenyek ahol komoly a rivalizálás- pipa. Igen, a fitnesz bőven van annyira sport, mint sok más sportág.

És amennyire én látom, még az is igaz rá, hogy sajnos egyáltalán nem egységes a mezőny, mert különböző szervezetek különböző versenyein különböző kategóriák vannak. Nyilván nem ástam bele magam a témába, de amikor világbajnoki címekkel dobálózunk, én jobban szeretem az olyan sportágakat, ahol egy bajnok van. A fitneszeseknél olvastam már például WBPF, IFBB, IFSB, WABBA versenyekről, és nekem gőzöm sincs, melyiknél pontosan mik a szabályok, melyik a rangosabb és így tovább. 

Azt tudom, hogy egy bajnok megítélésénél nem mindegy, a teljes élmezőnyt legyőzte-e, vagy csak egy részét. Régen az ökölvívásban súlycsoportonként egy világbajnok volt, mostanában viszont címegyesítő meccsek nélkül akár 4-5 vagy több bokszolót is így tartanak számon a világszervezetek. Szóval a különböző, szép sikereket arató fitneszversenyzők egymással párhuzamosan mondhatják magukat világelsőnek, és ez nekem furcsa. Mert ha komolyan veszem, hogy ez sport, akkor bizony számít, ki, hol, hogyan lett első, kiket utasított maga mögé.

Ettől még ugyanúgy keményen kell készülni, azaz a teljesítményt továbbra is értékelem és becsülöm, de biztos vagyok benne, az elnyert címek presztízsét erősen befolyásolja, ha minden utcasarkon van egy világszövetség saját versenyekkel. Azt nyilván maguknak a versenyzőknek kell tudni, hogy az a fontos, fel tudjanak mutatni pár érmet, akárhol is szerezték, vagy legyen olyan megmérettetés, ahol csak egy abszolút bajnok van, viszont még a hatodik helyet is megsüvegelik. 

Mert ha sport, akkor többről beszélünk, mint pár beállított studiófotóról amin egy csinos lány látható. Ilyet csinálnak atlétákról, úszókról, röplabdásokról, gyakorlatilag bármilyen vonzó sportolónőről, annak eredményeitől függetlenül. A fitneszesek sem kivételek, és köztük aztán bőven van szép és kidolgozott testű hölgy. Ám olyan kép csak jóval kevesebb versenyzőről készülhet egy komoly sportágban, amikor valaki a dobogó tetején áll- és ez az, ami egyedi és megismételhetetlen pillanat, mert csak egy győztes lehet, nem egy fél tucat.

Ahogy közeledik a Super Bowl, igyekszek még olvasgatni, érdekességeket keresni az amerikaifoci történetéből. És aztán beleakadtam ebbe a felvételbe: így edzettek 1940-ben a New York Giants játékosai.

Bizony, akkortájt már a tengerentúlon is készültek a háborúra. És azokat a harcokat nem tojáslabdával vívták, hanem géppuskákkal és ágyúkkal. A Giants annak idején erős csapatnak számított az NFL-ben, de hát nagyon más volt akkor még a liga, és más volt az amerikaifoci népszerűsége is. Azért sokan szerették ezt a kemény sportot, ezért nyilván sokan felfigyeltek rá, hogy a sztárcsapatok is a harcra készülődnek.

De ez nem csak propaganda volt. Sok fiatal focista került a frontra azokban az években, így a Pittsburgh Steelers és a Philadelphia Eagles kerete annyira leszűkült, hogy 1943-ban Steagles néven közös csapatot indítottak a bajnokságban. Bizony, mást jelentett az, amikor azt mondták, a Giants legjobbjai felkészültek a nagy csatákra. Könnyen dobálózunk sportban olyan szövegekkel, hogy "vérre menő harc", miközben még a kőkemény amerikaifoci sem hasonlítható az igazi háborúkhoz- a fegyverekkel masírozó játékosok képe ezt igazolja.

Most is előfordul, hogy egy sportoló a katonai szolgálatot választja, és sajnos van is alkalmuk frontra kerülni, mert sokfelé dúlnak harcok. Jó lenne, ha csak a stadionokban lennének összecsapások, és aztán az ellenfelek kezet fognának a tiszta küzdelem után. Nem szeretem a háborút, és ugyan itt mi viszonylag kivételezett helyzetben vagyunk, mert mostanában nem folytak nálunk harcok, eszünkbe juthat, máshol nem ilyen szerencsések az emberek.

A Super Bowl majd nyilván feledteti ezt a gondolatot, de attól még ez is része a sporttörténelemnek. A nagy meccsek, parádés győzelmek mellett ez is eszünkbe juthat, hiszen a sport olyan, mint az élet: benne van minden, rossz és jó egyaránt.

A Real Madrid és az Atletico ideiglenes kizárása az átigazolásból fájdalmas lehetett volna, ám mivel a döntést felfüggesztették, most még szerződtethetnek futballistákat.

Emlékszem amikor a Barcelona kapott hasonló büntetést, volt siránkozás a sajtóban, hogy mi lesz most. Sok tragédia nem történt, nyertek pár címet ahogy szoktak. Hosszú a kispad, és az ott is elhalasztott döntés miatt előre tudták hozni a szükséges igazolásokat. És egy "meggyengült" Barcelona is könnyedén veri a kiscsapatokat, mint ahogy szoktak is időnként tartalékosan pályára lépni. 

Mert ez a gyengülés virtuális. Az fájt volna, ha mondjuk azt mondja a FIFA, hogy nem léphet pályára fél évet Messi és Neymar, de az, hogy az ott levő sztárok mellé nem hozhattak még fél tucat menő játékost, nem rázta meg őket annyira. Olyan fölényben vannak anyagi szempontból a csúcsklubok, hogy ezek a virtuális büntetések még csak be se lassítják őket, nem hogy visszavetnék. Mi tartaná hát őket vissza a további szabálysértésektől?

Bármit is próbálnak legalább szavak szintjén tenni azért, hogy legyen némi esélyegyenlőség az európai fociban, valójában a pénz diktál. Igazán senkinek nem érdeke, hogy visszaessenek a legjobb csapatok, hiszen azok viszik az európai foci hírét az egész világban. Emlékszünk a kissrác történetére, aki zacskóból csinált magának Messi mezt? A világ eldugott pontjain nem helyi csapatoknak szurkolnak, hanem a Barcelonának meg a Manchester Unitednek. Így lehet aztán igazán nagy pénzt szakítani, ha Kínától Bolíviáig néhány sztárklub neve forog.

Őszintén szólva minden arra mutat, hogy egyszer majd európai szuperligát hoznak tető alá. Kicsit az amerikai major sportok világát idézhetné egy ilyen szuperbajnokság. És nyilván onnantól kezdve a pénzügyi fair play és a többi hasonló mostani erőltetett, de be nem tartható szabály értelmét vesztené, versenghetne mindenki ahogy tudna, annyi pénzzel amennyi csak belefér.

És hogy mi vesztené még értelmét? Az összes nemzeti bajnokság. Ma is érezzük, hogy súlytalanná kezd válni, mi történik egy adott hétvégén Spanyolországban, Angliában, mindenki arra vár, amikor újra indulnak a meccsek a Bajnokok Ligájában. Ma még a kiscsapatok szurkolói lelkesek, de a folyamatok már csak olyanok, hogy szép lassan meglesz a rajongók átrendeződése. Aki tiltakozik, az gondolhat arra, amit fentebb írtam a globális szurkolótáborokról, a már említett kínai Barca-fanokról. Vajon a Celta Vigónak hányan szurkolnak Ázsiában?... A pénznek nincs nemzetisége, vallása. A Real Madrid még a keresztet is eltüntette a logója tetejéről, amikor az Egyesült Arab Emirátusokban megvetette a lábát, és új szponzorokat keresett.

Ha globálissá válik az európai csúcsfoci rajongótábora, akkor bizony senkit nem fog érdekelni, hogy a kisvárosi középcsapatok szurkolói lemorzsolódnak-e. Nyilván a legfiatalabb generációba tartozó rajongók átpártolnak, hiszen sikerorientált világban élünk, és manapság könnyen beleunnak, ha a nagy kedvenc a legjobb esetben a nyolcadik helyért harcolhat. Először csak egy másik kedvencet is választanak a nagycsapatok közül, aztán utóbbi lesz a fontosabb.

A nagycsapatok vonzerejének fenntartásához pedig kell az, hogy az új, fiatal sztárok is mind a topklubokhoz kerüljenek. Ezért van az, hogy az átmeneti felfüggesztések ellenére senkinek nincs kétsége, hogy most vagy egy év múlva a Real Madrid iszonyú lóvékat fog elkölteni új arcokra. És senki nem hiszi komolyan, hogy majd megrendül a helyzetük a spanyol bajnokságban. Ugyan! 

A nemzetközi fociszövetségek nagyon félnek attól, hogy igazán magukra haragítják a leghíresebb klubokat. Ez gyorsan szövetségessé tehetné még a legnagyobb riválisokat is- ha pénzről van szó, gyorsan egy nevezőre kerül a Barca és a Real. Az ütőkártya náluk van: ha egy önálló szuperligát alapítanának, pillanatok alatt megtérülne a dolog a tévés jogok értékesítésével. És ugyan a FIFA vagy az UEFA fenyegetőzhet azzal, hogy kihagyja őket a nemzeti ligákból, de azzal jó eséllyel saját magukat lőnék lábon, hiszen többé az ő rendezvényeiken nem lennének ott a legnagyobb sztárok. Szóval amikor felmerül, miért nem tartatják be a szabályokat erélyesebben és miért vannak egyenlőbbek az egyenlők közt, ennyi az ok. És bármi történik is a jövőben, egyre inkább a pénz lesz a szervezőerő, nem pedig a sport szent eszménye. Azért lehet lelkesedni ingyen is...

Eljött a kegyelmi állapot, amikor gyakorlatilag nyugaton bármivel, ami elsózható a jógázóknak, pénzt lehet csinálni. Jógás nyaralások, meztelen jóga, különleges jógacuccok- pörög a biznisz. Hogy a guruk pont így csinálták volna, arról nincs feljegyzés, de vélhetően mai követőiket ez a kérdés nem is érdekli.

Nekem egyébként nincs bajom ezzel, ha üzlet, hát üzlet. Sokan lavíroznak olyan területen, amiben régen senki nem látott volna semmi pénzt, ma viszont keresni lehet vele. Annak idején például aki jótékonykodott, az a saját pénzét áldozta. Aki viszont böngészi a legnagyobb jótékonysági szervezetek honlapjain a beszámolókat, meglepően magas bérköltségeket talál- a komolyabb alapítványok menedzserei úgy keresnek, mint a bankárok, szigorúan a segíteni akarás szellemében. 

A jógás biznisz legalább nem árul zsákbamacskát, tudjuk, hogy szolgáltatást veszünk. Az egy másik kérdés, hogy valóban van-e értelme ezeknek az újdonságoknak, de ezt majd eldönti a piac. A minap például olvastam egy okos jóganadrágról, amiben érzékelők vannak, így finom vibrálással jelezheti, ha a pózzal valami nem stimmel.

Az, hogy a jógára mint testedzési formára tekintenek, egyértelmű abból, hogy hasonló cuccokat akarnak tervezni bringásoknak, bokszolóknak is. Az innováció természetesen érdekes, bár azt gondolom, egy jógaóra is eléri a célt, amennyiben az oktató figyel és korrigál. Tudom, milyen az, amikor odafigyelnek a hibás mozdulatra és kijavítják azt, tehát eddig nem éreztem hiányát az okos jóganadrágnak. Ráadásul a tervezők szerint ez a nadrág körülbelül két tucat mosást bír ki, tehát tipikusan a rövid szavatosságú kiegészítők közé tartozik. Eldobható világban élünk, nincs mese.

Ám arra tényleg nem gondoltam, hogy abból is üzlet lehet, ha valaki kifejezetten olyan jóganadrágok tervezését lengeti be, ami alatt nem kell alsóneműt viselni. Bevallom, fogalmam sem volt, mekkora tömegigény van a hölgyek részéről egy ilyen cuccra, de a közösségi finanszírozási kampányban rögvest összedobtak vagy ötvenmillió forintot, hogy a Dear Kate nevű cég szakemberei megtervezzenek egyet.

Ma már a különleges nadrág meg is vásárolható, így a bugyik alkalmazására nemet mondó jógarajongók megkapták azt, amiről álmodtak. Azok meg verhetik a fejüket a falba, akik nem látták meg a piaci rést, ugyanis akárhogy nézzük, egy cicanadrágról van szó, amiért lelkesen kiadnak 120-130 eurót, azaz negyvenezer forintot is. 

Nem fáj nekem a más üzleti sikere, sőt, ezer rosszabb dologgal keresnek nagy pénzeket a világban, mint a jógás cuccok és szolgáltatások. A kulcs szerintem az, hogy bármire adunk ki pénzt, tisztában kell vele lennünk, a saját fejlődésünk semmiképpen sem megvehető: nem számít, hogy méregdrága dizájnnadrág vagy régi, kopott rövidgatya van az emberen, a kitartás és az alázatos, elmélyült gyakorlás pont ugyanolyan fontos.