Hosszú távú hatásai lehetnek a jelenlegi legeredményesebb magyar úszónő kirohanásának.

Az előzményeket ismeri mindenki, hiszen széles körben beszámoltak róla: Hosszú Katinka már a múlt év végén jelezte, szerinte az úszószövetség nem végez jó munkát, nem biztosítanak kellő segítséget a versenyzők felkészüléséhez, és ha ez így marad, akkor a jövőben el fognak maradni az eredmények.

Ehhez annyi megjegyzést kell fűzni, hogy a népszerűbb sportágakban (és az úszás ilyen) tényleg olyan rohamléptekkel halad a mezőny, olyan sok helyen űzik magas szinten, hogy az már önmagában nem elég, amikor egy kiugróan tehetséges sportoló rengeteget edz egy lepattant medencében. Elképesztő, hogy a megdönthetetlennek hitt cáparuhás rekordok már sehol nincsenek- számítógépes elemzések, vadonatúj módszerek az edzésben, a regenerációban és ki tudja még mi minden segített ebben.

Az úszószövetségben nyilván zavart keltett a legnagyobb sztár kritikája, ám a napokban jött a folytatás, amikor Hosszú Katinka látványosan, nyilvánosan tépte szét a szövetség által kínált szerződést, ami 12 millió forintos támogatásról szólt. Meg kell jegyezni, szép pénz ez, de a versenyző a saját erejéből is meglehetősen jól keres, csak az idei évben a világkupa összetett győzteseként százezer dollár pénzdíjat tett zsebre, ami majdnem 30 millió forint. Persze jó a 12 millió forint is, és ezért becsülendő, hogy nem mondta azt, elteszem a pénzt, szent a béke, aztán hagyjuk ezt a témát.

Gyárfás Tamás ezek után visszatámadt, szerinte éppen Katinka támasztott alaptalan pénzügyi követeléseket, és számára érthetetlen a versenyző kritikája, hiszen mindenki más nagyon elégedett és boldog a sportágban. Viszont arra azért elég ködös magyarázatot már, hogy a versenyző által említett SMS-t miért kellett Katinka mellett rögvest elküldeni egy bulvárlap újságírójának is. A történetnek ez a része bizony ciki, és azt jelzi, a sportszövetségekben azért máshogy működnek a dolgok, baráti, ismerősi alapon, háttérben zajló egyeztetéseken dőlnek el a kérdések, ott osztják a posztokat, és aki a vezetőségben ül, nagyjából azt csinál, amit akar. 

Hogy mekkora súlya lett mostanában nálunk a sportvezetőségnek, az tökéletesen tetten érhető abban, hány meghatározó szövetség élére ejtőernyőzött politikus. A folyamat persze nem most kezdődött, régebben is voltak ilyen hátszéllel érkező vezetők, és jegyezzük meg, a sportvezetőnek nem a pályán kell bizonyítani. Tehát igenis létezhetnek közülük eredményesen dolgozók akár politikusi háttérel, akiket megbecsül a sportszakma, mert megteremtik a szükséges feltételeket, és hagyják, hogy a sportolók arassák le a babérokat, nem a szövetség. 

A helyzet attól a ponttól lett a kritikus, hogy a mostani politikai vezetés számára a sport még inkább kiemelt területté vált. Óriási pénzek áramolnak ide, a szövetségekhez is, az infrastruktúra fejlesztésére is. Nem csak focistadionokról van szó, a vizes vb 50 vagy ki tudja hány milliárd forintja sem akármekkora tétel, és akkor az olimpiát ne is említsük. Nemzeti sportcsatorna is van a tévében, és így tovább.

Szóval az úszószövetségben azért most fájhat páraknak a feje, mert a mi politikával átszőtt sportéletünkben könnyen kipöccinthetnek valakit a helyéről. Elég egy informális kérdés, hogy mi van most a Katinkával, miért nem tudjátok ezt a helyzetet kezelni? Mert azért azt pontosan tudja mindenki, hogy amikor a politikának el kell számolni a sportba tett pénzekkel, akkor senkit nem az érdekel, mennyire jól dolgoztak a szövetség adminisztrátorai, vagy hány nemzetközi bizottságba kerültek be magyarok, csak az aranyak csengése lesz a fontos. A sportvezetők elfogadták a megemelt támogatást, a politikától függést, ám ezzel együtt rettentően kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Karrierjük kizárólag attól függ, jó napot fognak-e ki az olimpián a versenyzők. Most páran bizonyára idegesen összerezzenek, amikor megcsörren a mobiljuk, és a hívó fél egy "nagy ember".

Kár, hogy erről is kell szólnia az ügynek. Ám ettől még a sikert sikerre halmozó sportoló mondandójának lényegéről se feletkezzünk meg: ha az élvonalban akar maradni akár a magyar úszás, akár bármelyik másik sportág, akkor bizony fel kell zárkózni a többiekhez sportszakmai szempontból. És ez nem presztízsberuházásokról szól, meg a reprezentációról, hanem akár az alsóbb szinten végrehajtott szemléletváltásról. Amikor pedig a legjobb reakció a kritikára az, hogy az egyeztető SMS az érdekelt fél mellett a sajtónak is elmegy, el lehet gondolkodni azon, ki milyen stílushoz, elintézési módszerekhez szokott a magyar sportéletben.