Hát, a végén még kiderül hogy Sarapova "ártatlan", meg vele együtt vagy száz másik élsportoló, mert a meldonium szervezetből kiürüléséről nincsenek pontos adatok.

Év eleje óta minden hétre jut egy pár hír arról, melyik atléta, korcsolyázó, teniszező bukott le az eredetileg szívgyógyszerként alkalmazott szerrel, ami januártól tiltólistára került. Igazi sztárok is voltak közülük, és talán csak azért nem volt botrány, mert lassan a sportkedvelők is immunisak lettek a doppingsztorikra. Mióta olyan ikonok buknak le mint Lance Armstrong, az ingerküszöbünk az egekben van.

És ha igaz, hogy a WADA most azt fontolgatja, a pozitív mintát produkált sportolók jó része folytathatja pályafutását, mert a hatóanyag kiürülése kapcsán kételyek merültek fel, csak széttárom a kezem. Egyrészt azért, mert nem nagyon kelt szimpátiát, ha a doppingot üldöző legfontosabb szervben balfékek dolgoznak. 

Másrészt pedig (és ez a lényeg a számomra): ezek az emberek, illetve még nagyon sokan tolták ezt a szívgyógyszert, mert afféle legális teljesítményfokozónak számított. Tudom, hogy ami nem nincs tiltva az szabályos, de ettől még egy dekával sem lett szimpatikusabb ez a sok "szívbeteg" világ- és olimpiai érmes sztár. 

Tisztában vagyok vele, hogy megvásárolható, legális tényezőkön is múlik egy-egy sportoló sikere: jobb felszerelés, jobb orvosi háttér, jobb edzéslehetőség dönthet amikor századmásodpercekről van szó. Aztán ne feledkezzünk arról, nem mindegy, ki mennyi munkát öl bele a felkészülésbe. 

No meg ott van az is, hogy nem születünk egyformának: tulajdonképpen rettentően igazságtalan, amiért én nem tudok úgy cselezni mint Messi vagy nem vagyok olyan gyors mint Usain Bolt. (Úgy mondják, titkos laboratóriumokban már dolgoznak a genetikailag módosított szuperembereken, nekik aztán már nem kell vacakolni olcsó doppingszerekkel.)

Ha nem tudják szabályozni a teljesítményfokozók használatát azok a szervek, akiknek elsősorban ez a feladata, akkor nem tudom, mit ér ez az egész bohóckodás. Elhiszem, hogy a kiürülés kérdéses, de ettől még inkorrekt előnyhöz jutottak éveken át bizonyos sportolók, akik a meldoniummal éltek. Hadd ne sajnáljam őket a "meghurcoltatás" miatt! Az így szerzett érmeikről hadd gondoljam azt, hogy nem igazán tisztán szerezték meg azokat. És ne legyenek illúzióink: aki a meldoniumot használta, minden más eszközt is bevetett a győzelem érdekében.

Szóval akár eltiltják, akár felmentik ezt a több, mint száz(!) sportolót, azon a tényen egyáltalán nem változtat, hogy az élsportnak része ez is. Ezzel pedig nehéz szimpatizálni, netán azonosulni. Nehéz lenne őszintén ünnepelni egy riói győztest, aki a mostani döntés után kapná vissza versenyzési jogát.